„Nagyon hálás vagyok azért, amit a Zincenco Kitcennel éltünk meg, hogy megkaptam a Michelin-díjat és hogy az étterem is bekerült a Michelin Guide-ba – ez rengeteg kaput megnyitott előttem. Ugyanakkor egyre inkább éreztem, hogy szeretnék kimozdulni az esti, éjszakai vendéglátásból és egy olyan életformát kialakítani, ami jobban illeszkedik hozzám és hosszú távon is fenntartható” – kezdte. A szakmai irányváltás tudatos döntés volt: Zaida most a tartalomgyártás és a workshopok világában bontogatja a szárnyait. „Nem akartam, hogy minden csak a fine dining körül forogjon. Szerettem volna egy olyan platformot építeni, ahol a főzés öröme van a középpontban, nem pedig a precíziós gasztronómia szigorú szabályai” – magyarázza. Így született meg a @cookwithzaida Instagram-oldal, amely már az első hetekben jelentős növekedést produkált: „Az emberek nagyon jól reagálnak a tartalmakra, és ez is megerősített abban, hogy jó úton járok.” Először a kedvenceit szeretné megmutatni – de nem csak magyar ételeket főz, hanem a világ minden tájáról hoz inspirációt. A tartalomgyártás interaktív formában zajlik: „Gyakran sztoriban megkérdezem a követőket, hogy mi érdekli őket, és az ő válaszaik alapján alakítom ki a következő videókat. Így nemcsak egyirányú a kommunikáció, hanem kialakul egy párbeszéd a nézőkkel.” Ebben a munkában óriási előny, hogy férje filmezéssel foglalkozik, így a videók elkészítése profi szinten zajlik. „Nagyon szerencsés vagyok, mert ő fel tudja venni és meg is tudja vágni a tartalmakat, így egy szuper csapatot alkotunk. Korábban próbálkoztam mobilos videókkal is, de azok sok időt igényelnek és sajnos nem lesznek olyan minőségűek, mint egy profi felvétel.”
Bár ma már magabiztosan mozog a kamera előtt, Zaida eleinte kifejezetten kényelmetlenül érezte magát ebben a szerepben. „Nem is tudom pontosan, mikor kezdett komfortossá válni, de az biztos, hogy az elején nagyon izgultam. Az első ilyen alkalom talán a Konyhakiállítás volt, ahol színpadon kellett szerepelnem – először furcsa volt, de aztán rájöttem, hogy valójában élvezem” – meséli. A kamera előtti főzés a korábbiaktól eltérő kihívást jelentett számára. „Ez teljesen más, mint amikor egy étteremben dolgozol, mert folyamatosan ott van a tudat, hogy mások néznek. Egy csomószor átfutott az agyamon, hogy biztosan jól csinálom-e, vagy hogy mit gondolhatnak rólam mások. Viszont fontos volt, hogy túllépjek ezen, mert csak így tudtam igazán beleállni az új szerepbe.”
A váltás egyik legfontosabb pillérévé váltak a workshopok, amelyeket jelenleg a Borganikában tart. „Most leginkább erre fókuszálok, itt lehet találkozni és közösen főzni velem. A workshopok témái szezonálisak, most egy húsvéti tematikájú alkalom következik – de tartottam már alap főzési ismeretek kurzust is, és ezt mindenképpen szeretném folytatni”. A célja, hogy szélesebb közönséget szólítson meg, ne csak a profi szakácsokat. „A létszám általában 10 és 16 fő között mozog, bár 20 főt is be tudnánk fogadni, de az már elég nehéz lenne figyelemmel követni. Szeretem, ha van lehetőségem ténylegesen segíteni mindenkinek, és egy-egy konkrét szituációban ott lenni, támogatni” – mondja. Zaida számára a workshopok egyfajta hidat jelentenek a fine dining és a hétköznapi főzés között: „A konyhai folyamatoknak nem kell bonyolultnak lenniük ahhoz, hogy izgalmasak és inspirálóak legyenek.” A workshopok célja nem pusztán a főzés, hanem az interaktív tanulás és a közös élmény is. „Nagyon jó érzés, hogy a résztvevők nemcsak recepteket kapnak, hanem beszélgetünk is – nemcsak az adott fogásról, hanem bármilyen gasztronómiai témáról. Gyakran olyanok is kérdeznek, akik már régóta főznek, és érdeklik őket a technikák vagy akár a vendéglátás működése” – teszi hozzá. A workshopokra különböző háttérrel érkező emberek látogatnak el, ami változatossá teszi az alkalmakat. „Vannak olyanok, akik rendszeresen járnak különböző gasztroprogramokra és otthon is sokat főznek. Mások teljesen kezdők, akik az alapoktól szeretnék elsajátítani a főzés technikáit. És persze akadnak olyanok is, akik inkább társasági eseményként tekintenek a workshopra – volt például egy csapat, akik négyen megittak öt üveg bort főzés közben” – meséli nevetve. „A workshopoknak egyébként egy nagyon kellemes hozadéka, hogy folyamatosan feedback érkezik a résztvevőktől. Amikor egy étteremben dolgozol, gyakran nincs visszajelzés. Ha folyamatosan úgy érzed, hogy nincs értékelve a munkád, az egyenes út a kiégéshez. Most viszont nap mint nap kapok pozitív visszacsatolást, akár a workshopokon, akár a videós tartalmaimra.”
Zaida számára fontos a tudásátadás, ami nem véletlen, hiszen eredetileg óvodapedagógusnak tanult. Bár végül a gasztronómiát választotta, a pedagógiai érzék továbbra is fontos része az életének. „Karácsonykor tartottam egy desszertkészítő workshopot egy magán gyermekfoglalkoztatóban, ahol három-öt éves gyerekekkel sütöttünk. Kihívás volt, de elképesztően hálás dolog, imádták az egészet.”
A váltás egyik legnagyobb hozadéka számára az, hogy felszabadult az éttermi munka kötöttségei alól. „Étteremben dolgozni egyfajta monotonitást is jelent: nap mint nap bemész és ugyanazokat az ételeket készíted el. Persze időnként van menüváltás, de ez egy nagyobb volumenű dolog, nem történik meg hetente” – meséli. „Most teljesen más a ritmusom. Nincsenek fix munkaórák, hanem egyik pillanatban a piacra rohanok alapanyagokért, a következőben már forgatunk, utána vágás, szerkesztés… Próbáltunk rendszert vinni bele, kijelölni napokat a videók készítésére, de az élet mindig közbeszól. Mindig jön valami más program, ami keresztülhúzza az eredeti terveket.” Zaida azonban élvezi ezt az újfajta szabadságot: „Jó érzés fellélegezni, hogy nem kell minden nap ugyanarra a helyre mennem, és ugyanazokat az ételeket készítenem. Persze a rendszertelenség még szokatlan, de úgy érzem, hogy valami izgalmas dolog épül ebből.” Bár Zaida jelenleg nem vágyik arra, hogy hosszú távon elkötelezze magát egy étterem mellett, a rövid távú szakmai tapasztalatszerzés még mindig vonzza. „Ha visszatérnék egy konyhára, az inkább külföldön lenne. Skandinávia régóta érdekel, fantasztikus éttermek vannak ott, de akár közelebbi helyeken is el tudom képzelni magam, például Bécsben vagy máshol Ausztriában” – meséli. Emellett a pop-up eseményekre és együttműködésekre sem mond nemet, amelyek esetében számára az intimitás és a minőség a legfontosabb szempontok. „Nem szeretem, ha túl sok vendéget ültetnek le – számomra a harminc fő a felső határ, de inkább ennél kisebb létszámú vacsorákat vállalok. A Zincenco Kitchenben is 14-16 főre főztem és ennél nagyobb létszámnál már kevésbé lehet igazán kidolgozott ételeket készíteni, inkább csak gyorsan ki kell tálalni mindent” – mondja. Azt is fontosnak tartja, hogy személyesen is kötődjön a projekthez. „Olyan helyekre megyek és olyan emberekkel dolgozom együtt, akikkel rezonálok – például Turay Sára kedves barátnőm, és teljesen egyetértek azzal, amit csinálnak a Turay Családi Pincészetben. Egy jól megválasztott helyszín, például egy szép borászat, rengeteget hozzá tud adni az élményhez.”
Zaida jelenlegi időszaka felfedezésről és kísérletezésről szól, és még maga sem tudja pontosan, melyik irányban mélyül majd el leginkább. „Most úgy vagyok vele, hogy megadom magamnak a lehetőséget, hogy különböző dolgok megtaláljanak és aztán majd meglátom, melyik az, amiben igazán ki tudok teljesedni” – meséli. A videós tartalomgyártás és a workshopok különösen közel állnak hozzá, de más területek is foglalkoztatják. „A kerámia például egy olyan szenvedély, amivel szeretnék még többet foglalkozni a jövőben. Lehet, hogy egyszer elvégzek egy komolyabb képzést is – például a MOME-n vagy a Kisképzőn.” Inspiráció számára többek között Várady Luca, aki korábban cukrász volt, majd keramikus lett, és ma már saját műhelyében alkot. Első komoly találkozása a kerámiával Lantos Judit műhelyében történt, amely rögtön mély benyomást tett rá. „Amikor először beléptem, valami megmozdult bennem. Azóta több helyen is jártam workshopokon, és két éve beiratkoztam egy műhelybe, ahol tagként rendszeresen készítek tárgyakat. Most már a korongozással is egyre magabiztosabb vagyok.”
A következő időszakban minden nyitott: „Ez egy átmeneti periódus számomra. Egyik nap azt gondolom, hogy az egyik terület lesz az utam, másnap a másik – de azt hiszem, ez így van rendjén. Hagyom, hogy az életem alakuljon, és meglátjuk, merre visz.”
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.