Hirdetés

A legjobb dolgok mindig abból sülnek ki, ha nem készül rájuk különösképpen az ember. Meglepő, hogy alig több, mint két és fél óra alatt elérhető egy olyan világ, ami gyökeresen különbözik a miénktől, mégis nagyon ismerős érzést áraszt. Üdvözlet Grúziából.

Hirdetés

Az ezeréves kolostorokat, a történelmi emlékeket, a macskaköves óvárost és az egyéb látnivalókat meghagyjuk az útleírásoknak, a Kaukázusról meg felesleges beszélni, úgysem tudja elképzelni, aki nem látta. Maradjunk annyiban, hogy a konyhában kezdjük az ismerkedést, és ezt a lehető legjobban tesszük. A grúzok imádnak enni, de ennél is jobban szeretnek vendégül látni.

Különösebb alkalom sem szükséges hozzá, és az sem jelent nagy különbséget, hogy régóta ismerjük egymást, vagy tíz perce kötöttünk örök barátságot.

A legegyszerűbbnek szánt (várjuk csak ki a végét!) étkezések alkalmával is legalább nyolc-tízfajta étel kerül az asztalra, olyan távolságban és adagokban, hogy mindenki mindent elérjen, és kedve szerint szedhessen belőle. Előre szólok, hogy a „nem vagyok éhes” elfogadhatatlan, így javasolt vacsorára kiéhezetten megjelenni. A hagyományos, grúz trakta neve sopra, ahol az az érzésünk, hogy az evésnek és az ételek asztalra kerülésének soha, de tényleg soha nem lesz vége.

Hacsapuritúltengés

Ha szeretnénk valami nagyon tipikusan grúz dolgot megkóstolni, akkor az a hacsapuri legyen. Ez tulajdonképpen elkerülhetetlen is ebben az országban. Akárhogy is nézzen ki egy grúz menü, az biztos, hogy szerepelni fog benne. Lehet kerek (imeruli), a pizzához hasonló, sajttal töltött vagy csónak alakú (acsaruli), aminek a közepébe még egy tojást is ütnek, és házi vajat dobnak a tetejére.

Hirdetés
Különösebb alkalom sem szükséges hozzá, és az sem jelent nagy különbséget, hogy régóta ismerjük egymást, vagy tíz perce kötöttünk örök barátságot.

A legegyszerűbbnek szánt (várjuk csak ki a végét!) étkezések alkalmával is legalább nyolc-tízfajta étel kerül az asztalra, olyan távolságban és adagokban, hogy mindenki mindent elérjen, és kedve szerint szedhessen belőle. Előre szólok, hogy a „nem vagyok éhes” elfogadhatatlan, így javasolt vacsorára kiéhezetten megjelenni. A hagyományos, grúz trakta neve sopra, ahol az az érzésünk, hogy az evésnek és az ételek asztalra kerülésének soha, de tényleg soha nem lesz vége.

Hacsapuritúltengés

Ha szeretnénk valami nagyon tipikusan grúz dolgot megkóstolni, akkor az a hacsapuri legyen. Ez tulajdonképpen elkerülhetetlen is ebben az országban. Akárhogy is nézzen ki egy grúz menü, az biztos, hogy szerepelni fog benne. Lehet kerek (imeruli), a pizzához hasonló, sajttal töltött vagy csónak alakú (acsaruli), aminek a közepébe még egy tojást is ütnek, és házi vajat dobnak a tetejére.

Hacsapuri, acsaruli és a többiek

Kemencében sütik, melegen tálalják. A hacsapuri szóban a hacsa a sajtot, a puri a kenyeret jelenti. Kenyérből is többfélét találni. A különös, nyújtott formájú grúz kenyér tésztáját először egy erre a célra használt, domború fadarabon meghúzgálják, majd a forma segítségével feltapasztják a fura kemence falára.

A kemence az indiai tandúrra emlékezetet – a módszer pedig az iráni hagyományokra.

Különböző népek felvonulóhelye volt mindig az ország, így nem kell csodálkozni a kulináris sokféleségen.

Nazuki a kemencéből

A Kutaisiből Tbiliszibe vezető út egy szakaszát a pékek uralják. Mindkét oldalon bódék sorakoznak, ahol vastag szemöldökű asszonyságok árulják a mazsolás-fűszeres nazukit, ami csak itt kapható. Kenyérféle ez, de az íze a kalácshoz hasonlít.

Tradicionális kenyértészta-gyúrás

A nazukit is a kerek agyagkemence falán sütik pirosra. Az erre haladók kötelező megállóhelye, akik alig száz forintnak megfelelő lariért már kóstolhatják is. Bár egy darabot senkinél nem látni: ötösével-hetesével viszik. A teljes folyamatot meg lehet nézni, nem bánják, ha a kemencék körül lábatlankodunk. Ám azt jobb, ha nem firtatjuk, naponta hány darabot adnak el: üzleti titoknak minősül.

Szürcsölni ér: Kinkali

A baóra emlékeztető, egy kondér vízben kifőzött, tenyérnyi tésztabatyuk szaftos-fűszeres darált sertés- vagy birkahúst rejtenek.

Isten mentsen késsel-villával hozzáfogni! A keskeny végét kézbe véve, szürcsölgetve élvezzük.
Távol-keleti rokonságra gyanakszunk: kinkali

Nagyon frissen, forrón kapjuk, de ha már túlvagyunk a salátán, a sajton, a gránátalmamaggal megszórt, dióval töltött sült padlizsánon (badrizsáni), jó, ha kettőt el tudunk puszítani belőle. A csücskét nem illetlenség a tányéron hagyni.

A sistergő mtsvadi és más húsok

Mtsvadi – de a shashlik szót is érteni fogják

A grillezés férfidolog, amihez a házigazda rakja meg szőlővenyigéből a tüzet. A nyársra húzott sertés- vagy bárányhúsnak enyhén füstös íze lesz, szuperfrissen tálalják, komoly mennyiséget halmozva a tányérunkra, azt a hamis érzést keltve, hogy a lakoma vége felé járunk. Ne higgye el senki! Csak most kezdődik! Felbukkanhat a fokhagymás tejben sütött csirke, a cserépedényben sistergő borjú vagy az enyhén csípős, paradicsomos mártástól pirosló bárányborda is.

Sertésből, hagymával: mtsvadi

Hát ez meg micsoda? Csurcskela

A gyertyaöntők munkájának gondolhatnánk a madzagon lógó, bordós-barnás színű, harminccentis rudakat, amik a piacoktól kezdve az ajándékboltokon át az útszéli árusokig mindenhol tömegesen lengedeznek. Furcsa alakját annak köszönheti, hogy a spárgára füzött diót liszttel sűrített, meleg szőlőlébe mártogatják, amíg a vágyott formára nem dermed. A csurcskela eredetileg katonáknak készült, energiadús, sokáig eláll és jól szállítható.

Az első pillantásra különös édesség, a csurcskela

Adzsika, szvaneti só, szumak

A grúz fűszerek is egyediek: a szvaneti sónak nevezett fűszerkeverék hét-nyolcfajta fűszernövényből áll, és mindenki esküszik a sajátjára. A piacon nagy halmokban kapható, és a fűszeres rendre minden portékájáról tudja, honnan származik és mihez a legjobb felhasználni. Az őrölt és a friss koriander íze szinte mindenben érződik, a kolbásztól a salátáig. Piacra feltétlenül evés után induljunk, máskülönben garantáltan mindent össze fogunk vásárolni. A fűszerbazárban különösen nagy a kísértés: az adzsikát, vagyis a pikáns paprikapasztát kimérve viszik. A hagyma és uborka ízét kiemelő szumakot papírpohárral púposan mérve árusítják. A zöldségek rendkívül ízesek és finomak, és náluk szerencsére nem vált még népszokássá a permetezés. És minek is, ha minden szépen megterem kényszerítés nélkül is.

Fűszerbazár Batumi városában

Grúzia területe kisebb, mint Magyarországé, de földrajzi értelemben sokkal változatosabb: így kialakulhattak területén kulináris szigetek. Ehhez hozzáadódik a sokféle nép, aki mind hozta magával a maga gasztronómiai hagyományait. A szubtrópusi tengerparton megteremnek a déligyümölcsök, a Kaukázus északi és déli területei közt fekvő medencében a zöldségek, a hegyi legelőkről származó tejfeleslegből friss és füstölt sajtok lesznek, melyeket nagy kupacokban egymásra halmozva árulnak. Bármilyen módon is közelítünk a grúz konyhához, annak lényege az étel élvezete és megosztása. Abban az országban, ahol a vendégszeretet naiv, eredeti formája él, a vendéggel való közös étkezésnek komoly szerepe van. Erősen szentimentális ügy, a hasonlóság érzését kelti.

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS