Kevin, a commis – 11 kérdés Széll Tamás húszéves commis-jához

SZERZŐ: Szűcs Péter
2016. május 22.

Mindössze húsz éves, és már elmondhatja magáról, hogy együtt nyerték meg Budapesten az európai Bocuse d'Or döntőjét, Széll Tamással. Januárban is együtt mennek a világbajnokságra, ezúttal Lyonba. Kevin tizenkét évesen döntötte el, hogy előbb szakács lesz, aztán meg saját étterme is. „Láttam, hogy milyen menő autóval parkolnak az étteremtulajdonosok”, mondja nevetve az egyik motiváló tényezőt, „gondoltam, hogy ahhoz, hogy megnyissam a saját helyemet, a legjobban teszem, ha először szakács leszek, mégpedig a legjobb, és el is indultam ezen az úton.” Kevin első meglepetése az a csilis – mézes oldalas volt, amitől az édesapja Győrben szóhoz sem jutott, csak kérdezett: „Jóisten, te ilyet tudsz?” Talán itt derült ki először, hogy érdemes arra figyelni, amit ez a fiú tud, mert további meglepetések várhatók. Kevin az édesapjától leste el mindazt, ami grill, de saját bevallása szerint az étel attól lesz jó, ha szívvel-lélekkel készül, az alapanyagnak persze jónak kell lennie, de más titok nincs. „Ha az embernek ízlik az étel, akkor jól érzi magát.”

Hogyan fordítanád le magyarra azt, hogy commis és mi a feladata pontosan?
A segédséf még jól is hangozna.. A háttérben a munka felét a commis végzi, és nagyon sok minden múlik rajta. Nyugodtnak és nagy teherbírásúnak kell lennie, aki munka közben még arra is képes, hogy még egy segédet irányítson.
Kit hívtál fel először a győzelem után és mi történt aznap este?
Szerencsére nem kellett senkit sem, mert az egész családom és a barátaim is ott voltak a versenyen. A hivatalos gálavacsora után a Bestiában afteroztunk, aztán még a Ziziben futottunk még egy utolsó kört. Sokáig nem aludhattam másnap sem, mert a Gourmet fesztiválon kezdtünk egy hivatalos reggelivel, ezek a megjelenések is együtt járnak a győzelemmel. Soha ne is legyen ennél rosszabb dolgunk. Mi a családommal megéltünk jót is rosszat is, amikor édesapámnak az autókereskedésből jól ment az üzlet, bútorboltot is nyitott, akkor jó világ volt. Amikor beütött a válság, akkor már nem annyira. Megtanultam egy életre, hogy mindent meg kell becsülni, amit kapunk, mert semmi nem tart örökké.
Mi kell ahhoz, hogy az ember szívvel-lélekkel tudjon főzni?
Gazdag lelkivilág és kiegyensúlyozottság. Nagy ajándék, ha az ember annak főzhet, akit szeret, de szerintem nagy ajándék a szívvel – lélekkel való főzés képessége is, mert ezt tanulni nem nagyon lehet. Szerintem minden szakmában az a legfontosabb, hogy ez ember szeresse is, meg akarja is csinálni azt, amit csinál, az, hogy meg akarja megmutatni, hogy mit tud és mindehhez legyen alázatos. Ha az ember volt fönt is meg lent is, akkor megtanulja ez utóbbit. Emlékszem, amikor költöztetésen cipekedetem vagy vagont pakoltam napi ezerötszáz forintért, hogy enni tudjak egyáltalán. Ha visszanézek ezekre az időkre, nem is tudom, hogy ez hogyan sikerülhetett, de tény, hogy egy ilyen tapasztalat a földön tartja az embert.
Honnan, kitől jöttek az alapok?
Az édesapámtól, aki nagy mestere az egyben grillezésnek és Horváth Szilvesztertől, akinél a nagyon erős győri La Mareda étteremben voltam gyakornok a vendéglátó suli mellett. Sokat tanultam ott és bármilyen furán hangzik, azt éreztem, hogy a suliban a tanáraim féltékenyek a szakmai tudásomra. Azt sem értették, hogy egy alig tizennégy éves srác mit okoskodik itt, oké, tény, hogy pimasz voltam és szembementem velük, csak meg akartam mutatni, amit a La Marédában tanultam. Horváth Szilveszter sokat segített, sokszor fölhozott Pestre eseményekre főzni, segíteni. Így ismertem meg Széll Tamást is, bemutattak neki, névjegyet cseréltünk és hamar hívott is egy interjúra. Emlékszem, minden kérdésére igent mondtam, pedig nem is volt hol laknom Pesten. Egy hétig voltam mellette, de úgy tűnik, beválhattam, hiszen együtt nyertünk a Bocuse D'oron is. Nagyon sokat tanultam tőle, nem is tudnám szavakba vagy mondatokba önteni, hogy mi mindent. Ehhez persze nyitottnak és kíváncsinak kell lenni.
Szerinted Tamás is tanult tőled valamit?
Poénokat biztos. (Nevet)
Vicces fiú vagy?
Optimista vagyok inkább, aki mindennek a jó oldalát látja meg először. Édesapámtól tanultam, hogy másképpen nem is nagyon lehet az életet kibírni.

Fotó: Designfood Antonio Photography

Fotó: Designfood Antonio Photography


Vannak tetoválások a karodon, segíts értelmezni őket.
Ezek a számok a bal karomon Győr koordinátái, hogy sose felejtsem el, honnan jöttem. Fölötte a világtérkép van, azt jelképezi, ahová el szeretnék jutni. Ez a hetes már a jobb karomon arról szól, hogy soha ne éljek a bőség zavarával.
Vagyis hogy sose legyen neked több annál, mint amennnyire szükséged van?
Pontosan. Meg arról is szól ez, hogy ne legyek elégedetlen, és becsüljem meg azt, amim van. A legkisebb dolgot is, ami neklem adatik vagy velem történik.
A világbajnokságra szeptemberben kezditek meg a felkészülést Tamással, van pár szabad hónapod a nyárra, mik a terveid?
Vacsorákat adok. Besegítek éttermekben, ahol tudok. Szerintem az ember nem engedheti meg magának, hogy leálljon akár egy pillanatra is, mert rögtön kopik a tudása, én nem is tudnék meg nem is akarok leállni.
Mit csinálsz akkor, amikor nem főzöl?
Akkor is főzök. (Nevet)
Hol látod, hogyan képzeled el magad öt év múlva?
Rengeteget kell még tanulnom és fejlődnöm, de egy olyan étteremben látom magam, ahol minden egyben van, minden klappol és azért járnak oda az emberek, mert ott a legfinomabb az étel. Ilyen lesz az én saját helyem is. Addig, amíg megnyitom, abban bízom, hogy valakinek egyszer eszébe jut, amikor nyit egy éttermet, hogy azt mondja, gyere hülyegyerek, csináld meg, mert bízom benned.
 
 
Tovább olvasok
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram