Két séf, két csirkepaprikás és egy ikonikus ramen – A Rézmozsár feltette Kiskunhalast a gasztrotérképre

SZERZŐ: Tardi Zsuzsanna
2021. szeptember 10.
a Summer Guide rovat
támogatója az
A közösségi oldalak korában lenyűgöző történetek is születnek az online kötött ismeretségekből. Márfi Gábor (Pasarét Bisztró, Aranyhal Vendéglő) és Strider Dávid (Laurel, Meat Boutique) korábban mindketten dolgoztak a Costes Downtownban, intenzíven mégis csak a világhálón követték egymás munkásságát. Egy kölcsönösen kedvezőnek tűnő lehetőség alkalmával pedig úgy döntöttek, hogy a szakmai megbecsülést érdemes a való világban is jövedelmező vállalkozássá formálni. Így született meg a kiskunhalasi Rézmozsár.
Hirdetés

Hogyan lett jó ismeretségből közös munka?

Strider Dávid: A korábbi viszonyunk kimerült az online ismeretségben, majd Gábor keresett fel a lehetőséggel, amikor ő már elvállalta ezt a munkát.

Márfi Gábor: A pandémiás időszak alatt, sok helyen dolgoztam, majd február végén, kaptam egy megkeresést Kiskunhalasról: egy étterem nyitásában kellett segítenem, amit boldogan vállaltam. Először 2 hetente majd hetente jártam le, szép lassan megtetszett a vidéki élet és "elcsábultam". Ez után jött a neheze, a kollégák keresése, szerencsére Dávid is képbe került, és viszonylag kevés gondolkodás után csatlakozott hozzám.

A Rézmozsár csapata

Miért épp Kiskunhalas? 

Márfi Gábor: Az ingatlanra a tulajdonos talált a környéken, szeretett volna egy olyan egységet, ami egyedi a térségben. Itt jöttünk mi a képbe.

Strider Dávid: Tehát a lehetőség talált meg minket, nem pedig fordítva. Mindketten hiszünk benne, hogy vidéken is érdemes minőségi vendéglátásba kezdeni, megvan a helye a csárdáknak is, én is betérek bármikor egy jó magyar klasszikusra, de azt veszem észre kellenek az új impulzusok az embereknek, kell az újdonság, a megszokottól való eltérés, ezt az igényt próbáljuk meg kielégíteni.

Tonkatsu ramen / Fotó: Rézmozsár

Mindketten konyhafőnökök vagytok, ez bizonyára nagy összhangot igényel.

Márfi Gábor: Megpróbáljuk tartani a balanszot a család és a szakma között, így a munkában is igazságosan váltjuk egymást: mind fizikai, mind szellemi tekintetben egyaránt kivesszük a részünket a teendőkből.

Strider Dávid: A stílusunkban van egy keresztmetszet, de mindkettőnknek meg van a maga elgondolása is, amit emellett szerencsére könnyedén tudunk érvényesíteni. Lehet, hogy alapvetően nagyon különböző emberek vagyunk, de talán pont ezért kiegészítjük egymást a konyhában.

Márfi Gábor / Fotó: Seregélyes Gábor

Hogyan fogalmaznátok meg a Rézmozsár küldetését?

Márfi Gábor: A koncepció egy arany középút a halasi emberek ízlése, a magyaros konyha és a korábban szerzett tapasztalunk között.

Ezért is a folyamatos kísérletezés, vizsgáljuk az emberek nyitottságát, és próbáljuk megértetni a helyi lakossággal, hogy van élet a rántott húson túl is, legalábbis gondsokodtunk róla, hogy az is egyedi legyen. A mi tányérjainkról nem borul le a rengeteg étel, amit úgy sem tudnak elfogyasztani, helyett van lehetőség akár 2-3fogást is kipróbálni, hogy teljes képet alkothassanak az étlapról.

Strider Dávid: Ahogy a környezet is sugallja a vendég felé, ha belép hozzánk, ez egy otthonos, barátságos, meleg környezetet. Nincsenek túlbonyolított ételeink, szívből főzünk, hogy első sorban az ízek legyenek a helyükön, aztán ezt bújtatjuk egy új köntösbe.

Konyhai életkép, a jobb szélen Strider Dáviddal / Fotó: Rézmozsár

Felétek könnyebb kistermelőktől, piacról beszerezni a házias alapanyagokat?

Strider Dávid: A helyzetnek megvan az előnye is és a hátránya is. Jó dolog kimenni reggel a piacra és gyümölcsöket, zöldségeket venni, házi tésztát, a környező településről, Akasztóról szikipontyot hozni, másrészről azonban sok alapanyag beszerzése kihívást jelent vidéken. Ami eddig magától értetődő volt Budapesten, hogy estéről reggelre megjön az áru, amit kérek, itt elképzelhetetlen. A környéken minden beszállítónak van egy megszokott kínálata és minden, ami ettől eltér már megoldhatatlannak tűnik.

Márfi Gábor: A beszállító elmondta: amit megkapunk délben, az reggel még a földben volt.

A tulajdonosnak hentes boltja van, így a húsárut is első kézből frissen kapjuk. Tény azonban, hogy térség jelenlegi vendéglátós szerkezete miatt sajnos a ritkább gombafajták, de csak egy egyszerű snidling, salotta hagyma beszerzése sajnos már nem így megy. Szerint az alapanyagok nagyjából 20-30 % magunk hozzuk Budapestről.

Gyufatésztával is kérhető halászlé akasztói szikipontyból és harcsából / Fotó: Rézmozsár

A magyaros fogások mellett a napi ajánlatban gyakran megjelennek ázsiai fúziós ételek is.

Strider Dávid: Nem titok, hogy szerelmese vagyok az ázsiai konyhának, lehet azért, mert nagypapám félig koreai félig japán, ráadásul az első munkahelyem a Sushi Sei volt. Használok elég sok ázsiai alapanyagot magyaros ételekhez is, viszont vannak komplett fogások, mint a ramen, amit nemrég került ki séfajánlatba. Kicsit tartva tőle, hogy nem arat majd sikert, hisz itt nincs annyira jelen a mindennapi életben, mint a fővárosban, de pont az ellenkezője történt, nyitottak voltak a vendégek és elég sok fogy belőle.

Sokaknak felkeltheti az érdeklődését, hogy kétfajta csirkepaprikás is szerepel a kínálatban. 

Strider Dávid: Talán pont a maximalizmusunkat jellemzi ez, hogy mind a kettőnknek volt egy régóta fejlesztegetett paprikás receptje, aminek az eredménye természetesen teljesen különböző, így arra gondoltunk, hogy mindkettőt felrakjuk étlapra, hisz van egy alaprecept, amit mindenki ismer, de mindenki máshogy szereti.

Vadas marha / Fotó: Rézmozsár

Vannak már közönségkedvencek?

Márfi Gábor: Ez egészen biztos, most is és folyamatosan lesznek ételcserék, viszont azt már most látjuk, hogy lesz egy pár letörölhetetlen tétel az étlapon. Nagyon népszerű a paradicsomlevesünk, a kacsacomb, a cigánypecsenye, és személyes kedvencem, a vadas is meglepően jól fogy. A túrógombóc és az almáspitével töltött palacsinta úgyszintén a vendégek kedvencei.

 

Tovább olvasok
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram