Mit értünk pontosan éttermi etiketten? Mennyire szólnak ezek a szabályok valódi udvariasságról, és mennyire társadalmi beidegződésekről?
Az éttermi etikett az éttermi viselkedéssel kapcsolatban ad tanácsokat. Ezek arra szolgálnak, hogy magabiztosan tudjunk viselkedni étkezés közben, és mások is jól érezzék magukat a társaságunkban. Tudjuk például, mi a teendő a papír- vagy textilszalvétával, hogyan kell bizonyos fogásokat elfogyasztani, melyik evőeszköz vagy pohár mire való, mit kezdjünk a mobiltelefonunkkal az étkezőasztal mellett, hogyan lehetünk figyelmes társalgópartnerek egy éttermi randevú vagy éppen egy hivatalos étkezés közben.
Ide tartoznak praktikus tanácsok is, mint hogy étkezés közben ne nyaljuk le a kést – nemcsak azért, mert ez nem néz ki jól, de veszélyes is lehet, elvághatjuk a nyelvünket. Vagy hogy a pohárnak érdemes mindig ugyanazon oldaláról inni, hogy csökkentsük a poháron a száj- és esetleges rúzsnyomokat. A felszolgálókkal szembeni udvariasság, hogy ételrendeléskor nem azt mondjuk, „Lesz egy…”, hiszen a „Kérek egy …” sokkal udvariasabb megfogalmazás. A többi vendéggel szembeni figyelmességbe pedig beletartozik az, hogy étteremben csak annyira beszéljünk hangosan, hogy az asztalunknál ülők halljanak minket, de ne az egész helyiség.
Mi történik már az étterembe érkezés pillanatában? Van jelentősége annak, ki lép be először, ki választ asztalt, ki foglal helyet először?
Hagyományosan az étterembe, bárba a férfi lép be először, és őt követi a nő. Ez a szokás arra vezethető vissza, hogy a vendéglátóhelyek sokáig nem voltak feltétlenül biztonságosak, és a férfi ezzel a gesztussal védte a női kísérőjét.
Ma már inkább annyi a jelentősége, hogy így a férfinak kell előbb felmérnie a terepet, helyet keresnie, esetleg a felszolgálóval egyeztetnie. A hagyomány szerint a férfi ül az étterem kijáratával szemben – így a korábbiakban fel tudta mérni a nőre leselkedő potenciális veszélyeket, és szükség esetén meg tudta védeni a partnerét. Ez a tanács nyilvánvalóan nem érvényes, ha két férfi, illetve ha két nő ül le étkezni. Ilyenkor az szokott úgy elhelyezkedni, hogy belássa a teret, aki várhatóan fizetni fog: rendszerint így a legkönnyebb a felszolgálóval kommunikálni. Férfi-nő páros esetén ez szokás szerint, bár nem feltétlenül, a férfi.
Telefon az asztalon, fotózás, üzenetnézegetés: mi számít ma elfogadhatónak, és mi az, ami már zavaró lehet?
Készíthetünk az ételünkről fotót, de arra törekedjünk, hogy a telefon ne vonja el hosszan a figyelmünket a jelen lévő partnerünkről. Például a közösségi médiába ne étkezés közben töltsük fel a gasztroposztot, várhatnak néhány órát a követőink. Lehetőleg az étkezőasztalra ne pakoljuk ki a mobiltelefonunkat, csak abban az esetben, ha fontos hívást várunk, és ezt előzetesen jelezzük is a partnerünknek, és ne is a telefonon görgessünk étkezés közben. Fordítsuk inkább a figyelmünket a partnerünkre és az ételre. Táplálkozási tanácsadók szokták jelezni, hogy aki a telefonját görgeti étkezés közben, rendszerint többet eszik, hajlamosabb a túlevésre, mint az, aki odafigyel a bevitt táplálékra.
Milyen szabályok kapcsolódnak az evőeszközök használatához? Vannak-e olyan kevésbé ismert jelzések vagy etikett-szabályok, amelyeket ma is érdemes ismerni?
Ha több evőeszköz is van előzetesen kikészítve az asztalra a terítékben, kívülről befelé kell haladni a fogások sorrendjében. Étkezés közben ne hadonásszunk vagy mutogassunk az evőeszközzel. Ne higgyünk annak a neten terjedő útmutatónak, miszerint lehet üzenni a szakácsnak az étel minőségéről az evőeszközök elhelyezésével a tányéron az étkezés befejeztével — ez nem igaz.
A kontinentális európai etikettben az evőeszközöknek a tányéron két pozíciója lehet: ha két oldalon van a kés és a villa, a tányért óraszámlapnak képzelve nagyjából a 8-as és a 4-es számjegynél, ez azt jelenti, még folytatjuk az étkezést. Ha egymással párhuzamosan tesszük a tányérra az evőeszközt, a „4-es” körül, akkor azt jelezzük, befejeztük az étkezést – étteremben ez jelzés a felszolgálónak, hogy elviheti a tányért vagy a terítéket. Nincs olyan evőeszköz-jelzés, amivel a következő fogást kérnénk, vagy azt jeleznénk, hogy ízlett-e az étel, vagy sem.
Fizetésnél milyen illemszabályok érvényesek? Ki fizet, hogyan osztozunk, mikor kellemetlen a számla körüli vita?
Étteremben – legyen az üzleti étkezés vagy magánjellegű találkozó – mindig az fizet, aki a találkozót kezdeményezte, és ezáltal a helyet kiválasztotta. Ezen nem érdemes vitatkozni.
Randin, üzleti ebéden, családi vacsorán vagy baráti társaságban más-más szabályok érvényesek? Miben térnek el ezek?
Igen, természetesen. Leginkább a formalitás mértékében van eltérés: egy családi vacsorán lazább lehet a viselkedés, mint egy üzleti, formális étkezésen – amíg az étteremben tartózkodókat nem zavarjuk vele. Emellett más, személyesebb témák is szóba kerülhetnek a társalgás során. Üzleti étkezésen és első randevún óvakodjunk az úgynevezett problémás ételektől, mint a spagetti vagy a homár, de akár a burger is ide tartozhat – így a figyelmünket a partnerünkre tudjuk fordítani, nem az étel elfogyasztásának lehető legtisztább módjára.
Érdemes megjegyezni, mert minden helyzetre igaz, hogy ha valakit újonnan ismerünk meg, és udvariatlan az éttermi személyzettel, később velünk is az lesz.
Van-e olyan régi illemszabály, amely mára elavult, mégis sokan ragaszkodnak hozzá?
Eltűnőben van az a szokás – sok nő ki is kéri magának, ha valaki ezt mégis megteszi –, hogy a férfinak illik a nő alá betolni a széket. Ennek oka a régebbi női viseletek miatti körülményesség volt: a nagy szoknya viselésekor a nők segítségre szorultak, ma már ez kevésbé jellemző.
És fordítva: vannak-e új etikettkérdések, amelyek a modern éttermi kultúrával jelentek meg?
A telefonhasználat, a kihangosított telefonálás vagy videónézegetés nyilvános helyen, az ételünk lefotózása és arról azonnali posztolás. A fotót elkészíthetjük gyorsan, a társaságunkban lévők hosszas feltartása nélkül, de ne azonnal posztoljuk, akár hosszabb szöveg megírásával a közösségi médiában. Emellett jellemző, hogy egyesek az étkezőasztal mellett igazítják meg a sminkjüket, frizurájukat – ez nem illendő és nem is higiénikus, érdemes az ilyesmit a mosdóban elvégezni.
Fotók: Tungler Andrea