Sosem győzzük hangsúlyozni, hogy egy ország gasztronómiájának milyenségét nagyban meghatározzák az elérhető, családias, minőségi konyhát vezető vendéglők. Ezek az éttermek akkor érnek a csúcsra, ha Bib Gourmand-ot kapnak, vagyis a Michelin-kalauz úgy ítéli meg, hogy könnyen értelmezhető, egyszerűbb konyhájuk ár-érték aránya kiváló. Ki nem mondott tendencia, hogy Bib Gourmand kitüntetéssel értékelt étterem nem kaphat sosem csillagot, hiszen más ligában játszik, de ez az egész szabályrendszer leginkább Európára, a Michelin anyaföldjére igaz.
Más a csillagok állása Ázsiában és az Egyesült Államokban is. Ugyan papíron Olaszországnak is van "Michelin-csillagos hentese", azért a Damini Macelleria & Affini esetében erőteljesen egy remek konyhával bíró borbárról beszélünk, mintsem egy kelet-európai hentesüzletről, pecsenyével és hurkával.
Az ázsiai street food és a Michelin relációja 2016 óta ismert és jó sztori, ahogy Írországban és az Egyesült Királyságban a Michelin Eating out in Pubs kiadvány is olyan kezdeményezés, ami jól reagál az adott országok gasztrokultúrájára.
De mi a helyzet az Egyesült Államokkal? A helyzet speciális, ugyanis hiába a közel 200 Michelin-csillagos étterem az USA-ban, mégis gasztronómiai jelentőségük szerint kapnak külön kalauzt egyes államok, vagy városok. Így lehet külön könyve Kalifornia államnak, New York államnak, valamint Chicago és Washington városának. Múlt héten jelentek meg a 2021-es amerikai kalauzok, melyek összeállítása a 2020-as események miatt embertpróbáló feladatnak tűnt. Viszont egészen érdekes eredményekre kaptuk fel a fejünket: jócskán nyitottak az ollón, olyan helyek is beférhettek az említett nagyságok közé, akikre nem is számítottunk volna. Természetesen nem azért, mert teszteltük őket és haloványak voltak, hanem azért, mert műfajukból fakadóan nem gondoltuk volna, hogy akár Bib Gourmand elismerést is kapnak. Ilyen például a New York-i Winner pékség és kávézó, valamint az Ellé, Washingtonból.
A kritériumok szerint azon minőségi éttermekről, ételbárokról beszélünk, amelyek borravaló és adók nélkül 40 dollárig bezárólag kínálnak két fogást, valamint bort, vagy három fogást, desszerttel, borkíséret nélkül. Röviden: elérhető, mégis magas minőségű helyekről beszélünk, melyekből fontos, hogy minél több legyen.
A New York-i Winner pékség és kávézó Brooklyn városrészhez tartozik, ötletgazdája és tulajdonosa pedig Daniel Eddy, aki a Michelin-csillagos francia étterem, a Rebelle vezetése után döntött úgy, hogy saját üzletet nyit, hat háztömbnyire a lakásától. A Winner a pandémia ellenére is nagy sikert aratott, Ali Spahr executive pastry chef édességeivel, külön kenyérre specializálódott pék kovászos termékeivel és jobbnál jobb szendvicsekkel. A lezárások alatt komplett csirkés vacsorákat is árultak, grillcsirkékkel, köretekkel és szószokkal, illetve az újranyitás alkalmával mindössze 17 dollárért mini Family and Friends vacsorákat is rendeznek, vendégséfekkel és egyszerűbb komfort ételekkel, viszont fix á la carte ételkínálatuk ezeddig még nem volt.
Washingtonban, az Ellé sem egy klasszikus értelemben vett étterem, inkább egy kávézó, széles péksütemény-szendvics-quiche kínálattal. Persze, megjelennek a rendelhető ételek között olyanok is, mint a májpástétom kovászos kenyérrel, vagy a tökös-kecskesajtos-mézes-rozmaringos focaccia, illetve hálaadásra is sütöttek pulykákat, de inkább egy kicsit emelkedettebb kávézó benyomását keltik, mint étteremét. Mostantól viszont ugyanúgy büszkén tekintenek a Bib Gourmand elismerésre, mint a világ legjobb konyhájú kisvendéglői.
Bízunk benne, hogy az amerikai példákhoz hasonlóan, akár Európában is szélesebb spektrumot fedhetnek majd le az inspektorok által felkeresett helyek, akár kisebb ételbárokról, akár az említett példákhoz hasonló helyekről beszélünk.