Először is: mi az a bullar?
A bulle svédül alapvetően kisebb, édes péksüteményt jelent, többes száma a bullar. Számos változata létezik, ezek közül a legismertebb a fahéjas kanelbulle és a kardamomos kardemummabulle. A klasszikus kanelbulle kelt tésztából készül, amelybe gyakran kardamom is kerül, a belsejét pedig vaj, cukor és fahéj ízesíti. A tésztát feltekerik vagy megcsavarják, a tetejére pedig jellemzően roppanós gyöngycukor kerül.
Ez utóbbi a svéd kanelbullét az amerikai cinnamon rolltól is látványosan megkülönbözteti. A svéd változat általában visszafogottabban édes, a tésztában megjelenő kardamom összetettebb fűszerességet ad neki, a tetejét pedig vastag cukormáz vagy krémsajtos bevonat helyett gyöngycukor díszíti. A formája sem feltétlenül szabályos csiga: a svéd pékségek pultjaiban gyakran találkozhatunk megcsavart, csomózott változatokkal.
Fiatalabb, mint gondolnánk
Bár mára nehéz lenne elképzelni a svéd süteménykultúrát nélküle, a mai értelemben vett kanelbulle története alig több mint százéves. A modern fahéjas buci az első világháborút követő időszakban, az 1920-as évek környékén jelent meg. A háború alatt korlátozottan hozzáférhető vaj, cukor, búzaliszt és fűszerek ismét elérhetővé váltak, így a pékségek kínálatában is megjelenhettek a gazdagabb, édes kelt tészták.
A fahéj persze jóval korábban megérkezett Svédországba, ugyanis már a 16. században is használták ünnepi süteményekhez, de drága importfűszernek számított, így sokáig egészen más szerepet töltött be, mint ma. A kanelbulle első évtizedeiben maga a sütemény is inkább különlegesebb finomságnak számított, hiszen az elkészítéséhez szükséges vaj, cukor és fűszerek ára még mindig magas volt.
Az igazi fordulat az 1950-es évek elején következett. A javuló életszínvonal, az olcsóbb alapanyagok és a háztartási sütők fejlődése együttesen segített abban, hogy a fahéjas buci a cukrászdák kínálatából a svéd otthonokba is beköltözzön. Ettől az időszaktól vált az otthoni bullarsütés széles körben elterjedtté, a kanelbulle pedig fokozatosan a hétköznapok részévé.
Kávé nélkül nincs fika
A kanelbulle népszerűségének megértéséhez azonban kell még valami: a kávé. Svédországban a kávézás kultúrája jóval korábban kialakult, mint maga a fahéjas sütemény. A kávé a 18. században kezdett elterjedni az országban, a 19. századra pedig az otthonokba is bekerült. Ezzel párhuzamosan alakult ki az a társasági kultúra, melyből később a fika megszületett. Maga a fika szó eredete is a kávéhoz vezet. A legelfogadottabb magyarázat szerint a kaffi, vagyis a kávé egykori svéd elnevezésének szótagjait cserélték fel. Az ICA összefoglalója szerint a fika kifejezést nagyjából 1910-től kezdték használni: eleinte elsősorban kávészünetet jelentett, később azonban ennél jóval tágabb kulturális jelentést kapott. Ma már főnévként és igeként egyaránt használják. Lehet ta en fika, vagyis „tartani egy fikát”, de egyszerűen fika is: kávézni, enni mellé valamit, és közben időt tölteni másokkal. A kávé továbbra is központi szereplő, ám legalább ilyen fontos lett az édesség – a fikabröd –, valamint maga a társasági helyzet.
A fika előtt ott volt a kafferep
A mai kötetlen fika egyik fontos előzménye a 19. században kialakuló kafferep. Ezek jellemzően otthoni kávés összejövetelek voltak, amelyeken a vendéglátó sütemények egész sorával készült. Különösen fontos társasági alkalmat jelentettek a nők számára: lehetőséget adtak arra, hogy otthonukban találkozzanak és beszélgessenek, miközben a terítés, a porcelán és természetesen a házi sütemények a vendéglátás fontos részévé váltak.
A kafferepnek idővel meglepően részletes szabályai alakultak ki. A legismertebb a sju sorters kakor, vagyis a hétféle aprósütemény hagyománya. A társadalmi konvenció szerint hét számított ideálisnak: aki ennél kevesebbet kínált, azt fukarnak tarthatták, aki pedig többet, az már hivalkodónak tűnhetett. Nagyobb alkalmakon a hétféle aprósütemény mellé piskóták, torták és édes kelt tészták – köztük bullar – is kerülhettek. A kafferep különösen az 1930-as évek környékén vált népszerűvé, és születésnapok, névnapok, keresztelők kísérője lett. A 20. század közepétől aztán fokozatosan átadta helyét a kevésbé formális fikának. A porcelánokkal és sütemények egész sorával megterített asztal egyszerűsödött, a társasági funkció azonban megmaradt.
Egy kávészünet, ami a munkahelyre is beköltözött
A fika ma már a svéd munkahelyi kultúrának is ismert része. Lehet spontán szünet vagy mindennapos szokás, amelynek során a kollégák félreteszik a munkát és néhány percre leülnek egymással. Egyes munkahelyeken még az is bevett gyakorlat, hogy felváltva visznek süteményt a közös fikához.
Éppen ezért félrevezető lenne egyszerűen „svéd kávészünetként” lefordítani. A fika ugyanúgy lehet találkozó két barát között egy kávézóban, családi délután otthon, randevú vagy néhány perces munkahelyi beszélgetés. A Visit Sweden megfogalmazása szerint a társaság és a beszélgetés sokszor fontosabb, mint maga a kávé. És bár a fikához számtalan sütemény társulhat a ragacsos csokoládétortától, a kladdkakától kezdve a különböző aprósüteményekig, a kanelbulle vált az egyik legemblematikusabb választássá. A fahéjas, kardamomos illatok és a frissen főzött kávé párosa mára szinte a fika rövidítéseként működik.
Október 4: egy nap a fahéjas bucinak
A kanelbulle svédországi jelentőségét jól mutatja, hogy 1999 óta saját ünnepnapja is van. A Kanelbullens dag, vagyis a fahéjas buci napja minden évben október 4-én van. Az ötlet a Hembakningsrådettől, vagyis a svéd Home Baking Council-tól származott, amely abban az évben ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. A szervezetet még 1959-ben alapították többek között liszttel, élesztővel és cukorral foglalkozó svéd élelmiszeripari vállalatok, az otthoni sütés népszerűsítésére.