Az Európai Bizottság új ivóvíz-stratégiát terjesztett fel, amely egyszerre szorgalmazza az Európai Unió tagállamainak közkutakkal és -csapokkal való teljes lefedettségét, mind pedig a műanyagpalackos ásványvizek vásárlásának visszaszorítását. A projekt szerves része, hogy a vendéglátóhelyeket arra buzdítsák: ingyen kínálják a csapvizet. A jelenlegi magyar jogszabályok szerint az éttermek ugyanis akár pénzért is árulhatnak csapvizet, ha ezt az étlapon/itallapon feltüntetik.
Magyarországon érdekesen alakult az elmúlt évtizedben az éttermekben kikérhető csapvíz kérdése. 2009-ig ugyanis jogszabály írta elő, hogy a tiszta evőeszközökön, étkészleten és ízesítőkön (só, bors) túl díjmentesen álljon a vendég rendelkezésére csapvíz is. A szabály értelmében a vendégeknek külön kérés nélkül kellett (volna) ivóvizet kapniuk, amennyiben nem rendeltek italt az étel mellé. Ezt a 1998-as szabályozást 2009-ben hatályon kívül helyezték, ezért is érdekes, hogy most uniós szinten miképpen szabályozzák a kérdést.
A stratégia értelmében a cél a felvilágosítás és a köztéri csapok számának növelése, és a palackos ásványvizek vásárlásának visszaszorítása, ami óriási környezeti terheléssel jár. Egy palack ásványvíz vásárlásával akár 100-szor annyiba is kerülhet egy liter víz, mintha saját palackunkat, kulacsunkat töltenénk újra, és ez a szorzó a piacon elérhető legolcsóbb ásványvizekre értendő. (Kis számtan itt.)
A kérdés tehát sokrétű. Globális diskurzus tárgya, hogy a tiszta víz alapvető emberi jogunk vagy a privatizálható javak egyike. Szó van a környezetterhelés csökkentéséről épp úgy, mint egyszerű gazdaságosságról. Az egész unióban évente 600 millió eurót spórolhatnánk meg azzal, ha nem vásárolnánk a jelenlegi mértékben – azaz ha kell, ha nem – ásványvizet. Világszerte az elmúlt tíz évben mintegy megduplázódott az ásványvíz-fogyasztás, az adatok szerint 2017-ben 391 milliárd liter ásványvíz fogyott, minden eddiginél nagyobb mennyiségű műanyaghulladékot termelve csak ebben az ágazatban.
Ahhoz viszont, hogy az unió ivóvíz-stratégiája működjön, minden tagállamnak tennie kell azért, hogy a biztonságos ivóvíz országszerte elérhető legyen, és az ott élők minél kevésbé legyenek rákényszerítve a palackos vizek vásárlására.
