Hirdetés
Hirdetés

Jó tanácsok kubai gasztrokalandhoz: Kávézó termoszból, lakáséttermek, Hemingway

SZERZŐ: Méhész Zsuzsa
2019. február 8.
Ebben az országban találhatták ki a kettős mérce fogalmát. Itt ugyanis kétfajta ember tartózkodik: a helyi és a turista. Utóbbi homogén csoportot alkot, így a kubaiak egy kalap alá vesznek mindenkit, aki rekreációs szándékkal lép be az országukba.
Hirdetés

Nem tesznek különbséget a kanadai sztárépítész-művész házaspár, a titkon fekete szeretőre vágyó keletnémet nagymama (ez nem sokáig marad titok Kubában), a hátizsákos olasz raszta vagy azon kelet-európai macskajancsi közt, akinek itt Cohiba lóg flegmán a szájában, de otthon jó neki az ukrán csempészcigi is. Nekik mi vagyunk a turista, egy másik emberfaj, aki megteheti, hogy utazgathat és aki azért érkezett ide, hogy jó sok pénzt elkölthessen. És ha már így van, jó szimattal elég sokat kell küzeni, ha valóban eredeti gasztroélményekre vágyunk.

Trinidadi utcakép

Pár dologgal érdemes kubai gasztrokalandunk elején tisztában lenni.

Ahol a mórok és keresztények egy köret neve

A legnagyobb karibi szigeten elég sokan megfordultak Kolumbusz óta. Spanyolok, portugálok, franciák, afrikai feketék, kínaiak és arabok keveredtek itt az évszázadok alatt. Ne csodálkozzunk hát a kulináris sokszínűségen, a népszerű ropa vieja nevű húsétel a Kanári-szigetekről, a fufu Afrikából ered. A politikailag nem korrekt mórok és keresztények nevű köret pedig nem más, mint fehér főtt rizs fekete babbal.

A tépett marhára emlékeztetó ropa vieja egy Santiago de Cuba-i étteremben

Kávézó termoszból, műkörmös a hokedlin

A helyi kínálat felsorolását elrendezhetnénk pár szóban. A boltok felhozatala elég egyhangú, a kubaiaknak szóló kávézók közül sok egy család nappalijában működik, és ha kinyitják a bejárati ajtót, azzal már ki is nyitott az egyetlen termoszból álló kávézó is. Beljebb, egy hokedlin műkörömszalon is működk.

Reggeliző egy szálláson Santa Clara városában

Na, ez tényleg szezonális

Az utcán lankadt sonkás és sajtos szendvicseket árulnak, a piac szuperszezonális: most épp yamgyökér, papaya, paradicsom, uborka, hagyma és paprika van – semmi más viszont nincs. A triciklis vándorárusoknál akad banán és ananász. A helyi péknél hosszú sorok kígyóznak a zsemléért, ezen kívül még összesen egyfajta kenyeret kapni.

Hagymaárusok Havannában

Kvóta és feketepiac

Bár a legjellegzetesebb ételnek a ropa vieja számít, ami a tépett marhahúsra emlékeztet, a frissen fogott languszta, a rákok és tengeri halak az éttermi kínálat masszív részét alkotják. A languszta halászata kvótához kötött, emiatt a turisták tányérjára előbb kerül, mint a helyiekére. Az éttermek egyébiránt sokszor kényszerülnek a feketepiacról beszerezni az alapanyagaikat.

Havannai hentes

A valutákkal vigyázni

Mindezek közös jellemzője, hogy olcsók és megvásárolhatók a nemzeti valutában, amit csak CUP-ként emlegetnek. Kétfajta fizetőeszköz létezik: a turistáknak szánt konvertibilis peso, vagyis CUC, amit szinte egy az egyben váltanak az euróval, és a pórnép által használt CUP – a helyi eszköz, a „naszionál”, ami a huszonötödét éri. Nagyon észnél kell hát lenni, hogy miben látjuk kiírva az árakat, mert huszonötször többet fizetni valamiért még akkor is fáj, ha az csak egy zsemle.

Megjósolható, hogy hamar ki fogunk ábrándulni a helyi kínálatból, így túl sok helyi pesóra nem lesz szükségünk, de mit tegyünk, ha a Guantanamerától hangos turistaéttermek helyett valami eredetibbre vágyunk?

Menjünk paladarba!

Havannában a sokszor üresen kongó állami éttermek mellett működnek azok a családi paladarok avagy lakáséttermek, amik menüje a legközelebb áll a házi koszthoz. Járnak ide kubaiak is, az ő spanyol nyelvű étlapjukon sok esetben alacsonyabb árak vannak feltüntetve, mint az angolon. Hasznos emiatt egyből a spanyolt kérni, akinek ez nem okoz nehézséget.

A La Botija nevű privát étterem Trinidadban

A minőségük különböző lehet: a legegyszerűbb, egyfajta menüs kifőzdétől a La Guarida étteremig, ahol előttünk a spanyol királynő, Beyoncé és Pedro Almodóvar is vacsorázott már. Ez a kis csoda egy olyan kísértetház második emeletén bújuk meg, amiről kívülről sejteni sem lehet, mit rejt.

Képek a La Guarida étteremből / Forrás: www.laguarida.com

„A mojitómat a Bodeguitában, a daiquirimet a Floriditában”

Hemingway kedvenc bárjairól van szó. Kubában a csapból is rum folyik, de aki jót akar, ne ezekbe a bárokba menjen koktélozni. Hogy miért? Mert túlárazottak és nem elég jók – de a turistáknak mindegy, csak ugyanott üldögélhessenek, ahol a nagy író általában duplán kérte ki az italát, de olyan is előfordult, hogy 16-ot sikerült elfogyasztania belőle. Hogy ezek után már egészen biztosan nem támasztotta olyan stabil magabiztossággal a bárpultot, mint a sarokban lévő szobra, az szinte biztos. Ne próbáljuk utánacsinálni.

Hemingway szobra az 1817-ben nyílt La Floriditában, Havannában
Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram