Van valami felemelő, ünnepélyes abban, hogy egy hely legfőbb vonzerejét a nagy elődök szellemisége adja, legyen az maga a Országház vagy a régi nagy pesti kávéházak és a Gundel Étterem. Mindezzel együtt mindannyian érezzük, hogy a múlt díszletei finoman avíttak, rosszabb esetben nyomasztóak is lehetnek. Budapest belvárosában ismerős ez a jelenség, a reformkor optimizmusát, építőkedvét – fizikai és szellemi síkon egyaránt – őrző történelmi negyedeink látványosan keresik önmagukat, új arcukat, új szerepüket a 21. században.
Nem volt ez másként a Centrál Kávéházzal sem
Tény, hogy egyre másra nyílnak a magyar fővárosban is a specialty kávézók, újhullámos pékségek és cukrászdák, és lassan már több a jó lazacos-avokádós pirítós és matcha latte, mint jó minőségű frankfurti virsli a bécsi reggelihez vagy korrekten elkészített tojásrántotta. A hazánkba látogatók nagy hányada azonban kitartóan keresi a régi kávéházak hangulatát, ami az országimázsunk meghatározó eleme a kortárs gasztrotörekvéseink mellett.
Az egyik régi pesti kávéház, amit szinte mindenki ismer, a New York mellett a Centrál. Az utóbbi években egyre csak veszített fényéből a Ferenciek tere közelében magasodó épület – valódi jelentőségét a fővárosi vendéglátás vérkeringésében pedig réges-rég elveszítette. A legfiatalabb generációkon kívül bár nagyjából mindenki tudja valamihez kötni a Centrált, és még Kosztolányi, Ady, Karinthy, Babits is sokaknak azonnal beugorhat, szinte mindenkinek – aki itt járt – van negatív tapasztalata is az elmúlt évtizedek Centráljából.
Ahogy mondani szokás, innen szép nyerni.
Egy századeleji törzshely 21. századi szemléletet kívánt
Új üzemeltetőjének, az Eventrend cégcsoportnak mondhatni az egyik szuperképessége, hogy úgy fonják egybe a múltat és jelent, hogy az akár teátrális, nehézkesebb tereket és történeteket képesek izgalmassá, sőt szexivé tenni a ma embere számára.
Ezt a hadműveletet leglátványosabban a New York Kávéházban hajtották végre: a kopottas bájú idős hölgyet úgy hozták vissza a nyüzsgő körúti Pestre , hogy az mit sem veszített a méltóságából. A mai vendégek számára díszletszerű enteriőrbe jó arányérzékkel és olyan gegekkel leheltek új életet, hogy mára a közel 130 éves múltú a New York Café felkéredzkedett a hagyományos történelmi látnivalók „alapcsomagjába” Budapesten.
A hatalmas befogadókészséggel bíró kávéház előtt rendszeresen sorok állnak, és az Instagramon legtöbbet hivatkozott magyarországi nevezetességek toplistájának állandó szereplője, mára a világ mintegy 135 országából érkeznek vendégek a Blaha Lujza tér közelének talán egyetlen impozáns helyszínére.
Vajon hogy gondolkodtak az új tulajdonosok és a kreatív gegcsapat a 135 esztendős Centrál Kávéházzal?
A Centrál története még régebbre nyúlik vissza, eredetileg 1887-ben nyitott meg Lipótvárosban. Az V. kerület minden felújításra szoruló, az ‘56-os golyónyomok csipkézte házai mellett sok újjászülető épülettel büszkélkedhet, és máig őrzi eleganciáját.
Az idén tavasszal újrahúzott és újranyitott Centrál az Eventrend cégcsoporthoz került, az élére pedig ügyvezető igazgatóként az a Mancza Norbert, aki sokáig a bulinegyed kulthelyét, az amerikai-ázsiai konyhát vivő BRKLYN-t vezette.
Mancza Norbert nem éppen a távvezérlésben hisz, a Centrálban pezseg nap mint nap, tele van tervekkel, ötletekkel. Az biztos, hogy a budapesti társasági életben otthonosan mozgó szakember és mögötte az Eventrend pontosan azt a friss erőt, azt a pluszt hozza az ódon falak közé, amire a Centrálnak a legnagyobb szüksége volt.
Egészen határozott lépéseket is megtettek. A muzeális, emléktér jellegű fekete-fehér író-költő portrék lekerültek a falakról, ahogyan a nehézkes függönyök is az ablakok elől.
A Centrál történelme előtti tiszteletadás nem abban ölt testet, hogy megállították a filmfelvevő gépet 100 évvel ezelőtt.
Mint egy legyező, úgy nyílik szét a Centrál világa a szolgáltatások sokszínűségében. Napközben pianó játék közben villásreggelizhetünk, esténként ugyancsak élő zene, jazz és örök klasszikusok szólnak „liftzene” helyett.
Így hallgathat akár Adyt és Kosztolányit élőszóban a külföldi utazó
A kávéházi és az éttermi étlap, valamint a champagne bár menüje mellett irodalmi étlapot is kapunk. A kiválasztott szöveget az irodalmi főúr felolvassa a vendégeknek, a preferált nyelvtől függően magyar verseket és közkedvelt külföldi dalok szövegei kínálkoznak.
Az új jelszó: Live the grand café life!
Az enteriőr egyszerre friss és őrzi a hagyományait. A szecessziós padló maradt, a nyitott konyha már a legmodernebb éttermeket idéző, és az újonnan kialakított champagne bár is igazodik stílusában az eredeti miliőhöz, de nem restauráció, hanem bátor, de a stílusba illő, azt nem megerőszakoló újítások nyomán.
Az all day brunch annyit tesz, hogy egészen este 6 óráig kikérhetjük a bundás kenyeret, a granolát vagy az emeletes tálcán érkező brunch-tornyot, az à la carte kínálat már ebédidőtől él, és komoly vállalást tesz a cukrászműhely a desszertek terén is a katalán krémmel kínált a vegán matchatortától „Centrál galuskán” át a többféle ízben kínált palacsintákig.
Mindazonáltal túl is szándékozik szárnyalni azt. Hamarosan friss osztriga jelenik meg az étlapon, olyan gasztroesemények várhatók, mint a kékúszójú óriás tonhalbontás, a champagne bar magnum palackjai és koktéljai pedig az estéknek adnak új értelmet, habár mint minden korrekt brunch-étterem, már délelőtt is koktélozhatunk. A Moët & Chandon, Veuve Clicquot és Dom Perignon triász mellett pedig Paul Roger, Laurent Perrier, Ruinart, Billecart-Salmon palackok hűlnek a bárban a műértőknek.
Bán Balázs és Juhász Máté séf és Takács Judit cukrászséf neve kiemelést érdemel, mert az ilyen nagy – részben turistákra építő – házakhoz mérten meglepően kiemelkedő konyhát visznek. A cukrászsütemények végre nem egy elaggott kor szomorú mementói, megfáradt klasszikusokkal. Ráadásul a hagyományos magyar cukrászat kedvencet tradicionális és kortárs értelmezésekben is készítik, így például a dobostorta, az Eszterházy vagy a Rákóczi túrós készül modern monodesszertként is és a jól ismert formákban is.
Ottjártunkkor elsősorban a brunch-étlapról válogattunk, és bár nem szeretnénk lelőni a poénokat, több tányér is túlszárnyalta az előzetes elvárásainkat. Ha nem csak a kedvünkért, hanem a jövőben is mindenkinek ilyen ízgazdagon és tökéletes posírozott tojással érkezik a – valljuk be, a legtöbb helyen nem túl izgalmas – avokádós pirítós, akkor óriási lépést tett meg a Centrál a közönség felé. Ha a crème fraîche-sel kombinált céklás lazactatár is ilyen friss, lágyan savas, nem tolakodóan tengerízű, és emlékezetes marad; akár a provanszi ragúval locsolt, kemencében sült kecskesajttal töltött conchiglie (méretes kagylótészta), akkor újra itt a reformkor – legalább a Centrál Kávéházban…
Mindig nagy kérdés, hogy egy komoly beruházáson átesett, nagy tudatossággal megújított vendéglátóhely csak a kezdeti hónapokban hozza-e azt a nívót és lendületet, amit a beletett munka és akarás eredményez, vagy hosszú távon is egy megbízható kávéházzal, cukrászdával, brunch-helyszínnek, étteremmel és koktélbárral gazdagodott a főváros vendéglátása? Kívánjuk ez utóbbit, mert ha e teljes koncepcióval, magabiztosan tud üzemelni a régi-új Centrál, akkor 0-tól 100 éves korig bárkinek jó szívvel ajánlható, maradandó, igazi grand café élmény, amelyre a maga korukban újító-lázadó szellemű nyugatos írók-költők és az ő művészsleppjük is elégedetten bólintana, és ki-ki ízlése, virtusa szerint kikérne egy öreg gint vagy japán Hibiki whiskeyt.
Az Építészfórum 22 évvel ezelőtt írt cikkét idézve:
A belső berendezés logikája az 1900-as években Bécsben és Budapesten egyszerre kikristályosodott mintát követi: "Kötelezővé váltak az óriás ablakok, és fontos volt a ház fekvése is. Falait lehetőleg három oldalról is utcák és terek vették körül. A kávéház vendége nem bújik el a világ elől, sokkal inkább a kellős közepén üldögél egy biztonságos helyen."
Centrál Kávéház
Cím: 1053 Budapest, Károlyi utca 9.
Nyitvatartás: szerdától szombatig: 09:00-00:00, vasárnap és hétfőn 09:00-18:00, kedden szünnap
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.