A sajttorta egészen az ókori Görögországból eredeztethető. Ezt bizonyítja a Samos szigetén egy ásatáson felbukkanó négyezer éves sütőforma is. Már az olimpiákon is szolgáltak fel lisztből, búzából, mézből és sajtból kevert finomságokat, hiszen kiváló energiaforrásnak bizonyult az egyszerű összetevőkből sütött édes kenyérféleség. Később a rómaiak egészítették ki a receptet tojással, amitől az állaga levegősebb, puhább lett. A libuma-t forró téglák alatt sütötték, és Marcus Cato De Agri Cultura című könyvében is felbukkan. A hódító hadjáratokat követően a recept idővel tovább terjedt, VIII. Henrik szakácsa már nyomtatásban említi ezt a süteményt. Leírása szerint a finom állag eléréséhez apróra vágott sajtot áztatott tejben, mielőtt a többi hozzávalóval együtt összeállította a tésztát.
A 19. századra már kevésbé volt időigényes a folyamat, hiszen Amerikában kifejlesztették a krémsajtot. Innentől kezdve a kontinensen teljesen sajátos textúra alakulhatott ki.
Amerikai Egyesült Államok / New York
Sajttorta esetén önkéntelenül is a New York Style Cheesecake-re asszociálunk. Ennél a receptnél általában Graham kekszet törnek apróra, - ami tulajdonképpen az USA háztartási kekszje - majd elegyítenek vajjal, hogy a gazdag, tejföllel vagy zsíros tejszínnel kevert krémsajtos, édes krém roppanós alapokra érkezhessen. Nem beszélhetünk erről a témáról az Eileen’s Special Cheesecake említése nélkül, ami a hetvenes évek óta szolgáltatja a klasszikus szeleteket.
Amerikai Egyesült Államok / Chicago
Chicagóban egy sokkal lágyabb textúrával találkozhatunk, itt jellemzően a pite kérge jobban át van sütve, és a belseje lágyabb és jóval levegősebb, mint a Nagy Almában készített testvérének. Az alapot egy vajas tészta szolgáltatja, ami a sajtkrémes réteg előtt vakon elősütnek. Ezt a stílust az Eli’s Cheesecake képviseli a leginkább, aminek a receptjét először egy steakhouse konyhájában dolgozták ki.
Japán
Japánban az Uncle Tetsu nevű lánc uralja a cheesecake üzletet. A nagyon habos, szinte szivacsszerű állag eléréséhez kukoricakeményítőre és szuper keményre vert tojásfehérjék túlsúlyára van szükség. A sütést követően a halvány aranybarna tortát egy forró lenyomattal készülő apró logóval díszítik. A bolt olyan népszerű lett az elmúlt években, hogy az eladásokat vásárlónként egy sajttortára limitálták.
Fülöp-szigetek
A filippínó változatból természetesen nem maradhat ki az lila yam. A kekszmorzsás alapra krémsajttal kevert ube halaya kerül, ami tulajdonképpen egy cukorral, tejjel és vajjal kevert édes ube püré. Mivel az összetevők között nem jellemző a tojás, ezért simán, egy kis hűtőben való pihenés után, sütés nélkül is tálalható.
Olaszország
Az olaszok a ricottára szavaztak sajttorta ügyben. Ha mi is így tennénk, érdemes vászonkendőben pihentetve lecsepegtetni a tejsavósajtot, mielőtt összekeverjük a liszttel, cukorral és tojásokkal, hogy ne áztassa el a tésztánkat. Bármilyen friss, szezonális gyümölcs jól megy hozzá, mivel a torta nagyon könnyű és jól variálható.
Baszkföld
A baszk sajttorta feketésbarna tetejéről nagyon hamar azonosítható. Itt direkt feltétel szinte “odaégetni” a tortánkat, hiszen ebből nyeri lágyan karamellás, ikonikus ízvilágát. Általában semmiféle kéreg - sem friss, sem kekszmorzsás - nem jellemző rá, csupán az édes, alaposan átsült krém nyújt mediterrán élvezetet.
Lengyelország
A lengyelek már a 17. század óta fogyasztják a serniket, aminek alapját a twaróg, azaz a frissen készített túró adja. A tortát egy frissen készített vajas tésztaréteg tartja, amiből általában kerül még egy extra réteg a süteményre, rácsos díszítés formájában is.
Svédország
A svéd sajttortát - az ostkaka-t - a korábbi példáktól mind eltérően langyosan fogyasztják. Készítése során a melegített tejhez oltóenzimet kevernek, és hagyják a tejfehérjét koagulálni (igen, lényegében elkészítik a lehető legfrissebb túrót). Tejszínnel, cukorral, tojással és mandulával keverik, majd vörösáfonya lekvárral és tejszínhabbal fogyasztják, afféle házias, comfort food jelleggel.
Görögország
A görög joghurt hazájának rengeteg különleges tejterméke van: ilyen a krétai eredetű mizithra is, ami egy friss, rövid ideig érlelt lágyabb sajt, amit juh- vagy kecsketejből is készítenek. A torta alapját filo - azaz görög rétestészta - adja, amire a mézzel és tojással kevert morzsolt, reszelt sajt keveréke kerül sütés előtt. Talán ez a mai recept áll a legközelebb az ókori eredetű, és igen sokoldalú csemegéhez.