Hirdetés
Hirdetés

Isten hozott, Olivolá Gelateria!

SZERZŐ: Diagoro
2014. szeptember 1.
Igaz, az ősz korán érkezett, de azért a nappalok még melegek. Annyira legalábbis mindenképp, hogy munkaidő után az ember elsétáljon fagyizni. Kecskemét ebben a kategóriában az elmúlt években elég csehül állt. De idén nyár elején megérkezett a hamisítatlan olasz fagyi a belvárosba, a Rákóczi útra, az Olivolá Locale Italiano Restaurant testvéreként, közvetlen az étterem mellé.
Hirdetés

20 évet éltem Kecskeméten, s hogy őszinte legyek, nem igazán találtam jó fagyit, pedig nagy kedvelője vagyok. Volt egy-két próbálkozás, de rövid időn belül hamvába hullt mind. Az ismert mondással élve, gyenge kezdés után erős visszaesést mutattak.
Nem csoda hát, hogy kétkedve fogadtam nemrég a barátnőim éljenzését, miszerint kivételesen jó jeges és krémes finomságok kaphatók a belváros szívében. Nem éreztem, hogy túl sokat veszíthetek azzal, ha megkóstolom, hiszen felkészültem a már ismert minőségre.
Megérkeztem, s rögtön megrökönyödtem a 18 fajta, különböző felhozatalon. Arra gondoltam, hány napig árulják vajon, mire kifogynak a fémtartályok. Kérdésemre meglepő válasz érkezett, miszerint napjában van, hogy újból kell tölteni őket. Elérkezettnek láttam az időt a kóstolásra.

Csokoládé-citrom-kókusz hármasával próbálkoztam. Legyen egy kis jeges, egy kis krémes is a kelyhemben. Az adagok készültek, én pedig kezdtem félni tőle, hogy nem fog belém férni. Ahogy Olaszországban, lapáttal mérték itt is az adagokat, melyeket nem sajnáltak, hiszen adagonkénti 7-8 dkg-t nyomnak. A kehely szinte színültig megtelt.
A citrommal kezdtem, régi barátság köt bennünket egymáshoz. A pont megfelelő mennyiségben tódult a savanyú és keserű íz. Mintha nem is Magyarországon lennék. Pillanatok alatt az olasz riviérán éreztem magam. Maximális bátorsággal felvértezve kezdtem kanalazni a csokoládét. Nagy csokoládé-kedvelő vagyok, kritikus is a témában. Bármilyen formában, bármilyen kiszerelésben jöhet, hidegen, melegen….most épp hidegen. Kellően kesernyés, épphogy édes, pont úgy, ahogy szeretem. Minőségi csokoládé bújt meg a krémes fagylaltban, ahogy a hozzáadott tej is a jobbak közül valónak bizonyult. Hibátlan ízek, tökéletes állag. A kókusz már csak hab volt a tortán. Bátran adagolt kókuszdarabok minden falatban, melyek jól érvényesültek a krémes állagú fagylaltban.

Igaz, befogadó képességem már végét járta, de egy citromért, s az olasz fagyik legjellegzetesebb ízéért, egy adag pisztáciáért mégis sorba álltam ismét. Közben a fagyizó szépen megtelt kicsikkel és nagyokkal, s ki kehellyel, ki tölcsérrel, ki pedig különböző méretű, az olaszokra olyannyira jellemző papír tégelyekkel vidáman sétált ki-be a kis fagyizóban.
A pisztáciában szépen, itt-ott megbújó magok izgalmassá tették az önmagában krémes állagú, tombolóan pisztácia ízű fagyi adagot. Kevés helyen készítenek jó pisztáciát az országban. Valahogy nehezen tudják belecsempészni azt a minimális kis keserűséget, amitől ez az íz olyan lesz, amilyet Olaszország jobb fagyizóiban megszokhattunk. Itt viszont még ez is stimmelt.
Már csak a titok kiderítése maradt hátra. Ami mint kiderült, roppant egyszerű. A legjobb minőségű gép, és a legjobb alapanyagok ötvözete a lényeg. Valamint rengeteg gyümölcs és kevés cukor használata. A többi pedig már jön magától. Mosolyog sejtelmesen a pultos lány, miközben egy hatalmas adag színes csodát lapátol a tölcsérbe, amit egy mosolygós arcú kislánynak nyújt át.
Bármi legyen is a valódi titok, egy biztos, Kecskemétre visszavonhatatlanul megérkezett egy kellemesen édes, néha krémes, néha jeges Olaszország. Ha arra járunk legközelebb, megéri a kitérő a meleg, nyári napokon. Hiszen ennél olcsóbb olaszországi kirándulást biztos, hogy nem lehet találni….már csak a tengerpart hiányát kell valahogy elfogadnunk, de kárpótol bennünket a gyönyörűen felújított Rákóczi út virágos-szökőkutas látványa.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram