A Precious Honeyglow és a Pinkglow fantázianevű gyümölcsök után a 400 dolláros Rubyglow ananásszal rukkolt elő, mint harmadik különleges kiadás, a floridai székhelyű Fresh Del Monte gyártó. Idén 5000, jövőre pedig várhatóan 3000 darab érhető el belőle az Egyesült Államokban. A génmódosított gyümölcsöt először Kínában, februárban, a holdújévvel egybeeső időpontban, majd limitált számban az USA piacán is bemutatták.
„A legexkluzívabb, high-end ananász, ultraprémium, luxus dizájnergyümölcs” – ilyen kontextusban kezdték emlegetni a mindössze néhány kereskedőnél kapható árut. Mivel a gyümölcs tetejét és leveleit eltávolították, és így helyezték el a bemutatódobozában, sokkal inkább hasonlít egy féltve őrzött Fabergé-tojásra, mint egy igazi, ehető dologra. Az úgynevezett morada és a tradicionális ananász keresztezéséből létrejött Rubyglow egyébként 15 évnyi kutatómunka gyümölcse…
Mi is húzódik amögött, hogy ismét szárnyra kapott a luxusgyümölcsök trendje? Hugo McCafferty, a Fine Dining Lovers szerkesztője szerint nincs ebben semmi újdonság: napjainkban a tehetősség hivalkodó mutogatásának korát éljük, a véleményvezérek magánrepülőket, a celebek pedig ruhákat bérelnek vörös szőnyeges és egyéb fotózásokhoz, így hát nem meglepő, hogy mások ételekkel szeretnék reprezentálni a státuszukat, gazdagságukat.
Az étel ugyanis egyre inkább olyan kulturális referenciának számít, amellyel közvetíthetjük, jólétben élünk-e vagy sem. Sőt, itt nem csupán több száz dolláros ananászokra, hanem olykor a magasabb árú, etikus élelmiszerekre is gondolhatunk, hiszen az sem ritka, hogy valaki ezzel jelzi a társadalmi ranglétrán való elhelyezkedését.
Szinte mindannyiunk ismeri és elfogadja, hogy a high-end wagyu marha vagy a beluga kaviár – a maguk egyedi és vágyott tulajdonságaik miatt – luxuscikkeknek számítanak, a trópusi gyümölcsökről viszont a sarki boltokban is bőven elérhető élelmiszerekként gondolkodtunk. Pedig a luxusgyümölcs mint fogalom nem új keletű.
Nem is olyan régen, még a narancs és a citrom is ritka és ezzel együtt drága holminak számított. A 19. században például olyannyira exkluzív volt az ananász, hogy Európában alig-alig fogyasztották. Emiatt könnyedén a vagyon szimbólumává vált, sőt a burzsoázia még bérbe is vette az ananászokat, hogy egy-egy vacsoraparti központi elemeként prezentálják. Mai fejjel talán nehéz is elképzelni, hogy ügynökök kezelték az ananászbérlési ügyleteket – pedig így történt.
Az elmúlt években ismét felfelé ível a luxusgyümölcs-jelenség. A vásárlók alig tudnak betelni azokkal az exkluzív alapanyagokkal, mint a Honeycrisp alma, a Cotton Candy szőlő, a Sumo Citrus, vagy a függőlegesen termesztett, japán eper.
A Rubyglow ananász kvázi ennek a trendnek a csúcspontja, ugyanakkor a régi idők korlátozottabb alapanyag-választékát is eszünkbe juttatja. Ahogy az élelmiszerellátás krízisbe került és a klímaváltozás világszerte fenyegeti a termények betakarítását, vélhetően még több megdöbbentő tendenciára számíthatunk az élelmiszerek státuszszimbólummá válása terén.
Forrás: finedininglovers.com