Paradicsomos húsgombóc spagettivel... Hogy is van ez?
Biztosan előttünk van a kép. Egy nagy tányér gőzölgő spagetti, rajta paradicsomos szósszal gazdagon nyakon öntött gombócokkal. Gyakran egészen nagy, öklömnyi gombócokkal. Nos, ebben a formában valóban nem készülnek az olasz konyhákban a húsgombócok. Tény, hogy Amerikában futott be ez az étel is épp úgy, mint Magyarországon a "milánói sertésborda" nevezetű étel, amit Olaszországban ebben a formában (paradicsomos spagetti rántott hússal) nem fogyasztunk.
Mégis sokszor belefutottam abba a kijelentésbe, hogy a paradicsomos húsgombóc mint olasz étel valójában egy amerikai találmány. Dehogy! Olaszország számos részén, elsősorban déli régiókban, Calabriában, Szicíliában és Pugliában jól ismert népi étel. Kisebb-nagyobb receptkülönbségekkel a hagyományos házias konyha szeretett fogása, és polpette di sugo [ejtsd: polpette di szúgó] néven ismert a szülőhazájában.
Vedd el a spagettit, és gyúrd kisebbre a gombócokat!
Aki rendszeresen olvassa a sorozatomat, talán már eszébe is juthatott az olasz konyha általam igen gyakran hangoztatott szokása. Sőt, voltam már olyan bátor is, hogy azt mondtam, azért is nem kórosan elhízott nemzet az olasz, mert a legtöbb ételben szét vannak választva a nagy élelmiszercsoportok. A nagy adag tésztára általában nem teszünk nagy húst. Ha nagy húst eszünk, inkább könnyedebb zöldkörettel vagy salátával fogyasztjuk. Sőt a pizzákra sem halmozunk olyan sokféle és nehéz feltétet, ahogyan azt a "nem olasz" pizzákon teszik, a tészta vastagságáról nem is beszélve. Így hát a spagetti az óriási húsgombócokkal tényleg az amerikai konyhába illő fogás (akár csak a nagy, vastagtésztás pizzák vastag kolbászkarikákkal). Az olasz eredeti húsgolyók pedig máshogyan kerülnek a tányérokra...
Mi leginkább egytálételként esszük, tésztaköret nélkül. A rendkívül szaftos és jól fűszerezett gombócoknak omlósnak kell lenniük, és önmagában is nagyon finom étel. Tudni kell ehhez, hogy a gombócokat darált húsból és tejbe áztatott kenyérből gyúrjuk össze, tehát már így is tartalmas és laktató. Bár régiónként eltérő, mekkora gombócokat gyúrunk, de az én kedvenceim az egészen kicsi, néhány centi átmérőjű húsgolyók. Egyszerű az oka: sütéskor, akár csak a magyar fasírtok, kapnak egy kis kérget. Így még ropogósabbak, aztán jöhet rá a sugo, a paradicsomszósz.
A gyerekeknek és a háziasszonyoknak is kedvence
Őszintén szólva azért jutott eszembe ez az étel most, mert ezekben a hetekben sok otthonban kerülnek elő takarékos megoldások. Vagy éppen azért, mert sokkal többet is főzünk otthon, több maradék is keletkezik, marad egy kis paradicsomszósz, marad egy kis sertéshús... Előkerülnek a mélyhűtőből is dolgok. A polpette al sugo egy igazi maradékmentő étel. Készülhet akár háromféle darált húsból is, kinek mi maradt meg. Sok helyen halból is készítik. A tejbe (vagy akár vízbe) áztatott szikkadt kenyér is tökéletes hozzávalója. Nem kell túlgondolni – lehet improvizálni!
Ha szeretnétek, legközelebb a receptjét is elhozom nektek!
Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek:
olaszul l’enni jó!
Legyetek jók!
Gianni
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.