Kicsivel több, mint egy éve írtunk először a Konyháról, akkori koncepciójáról és a Godot utáni váltásról, Huszár Krisztián érkezésével viszont borul minden, mert ez már nem az a Konyha.
Szombaton nincs ebédmenü, csak a la carte, ami bár a “régi” Konyhához képest magasabb árakkal megy, a Huszár-féle fogásokhoz képest kifejezetten baráti - arról nem is beszélve, hogy a háromfogásos ebéd annyira bőséges volt, hogy csak a főétellel jóllaktam volna.
Véreshurka nektarinnal, Konyha
A házi véreshurka nektarinnal erős kezdés: a krémes tölteléket kiegészíti az enyhén karamellizált, ropogós bricktésztakéreg, az édeskés ízt az érett nektarin és a friss levelek kevés vinaigrette-tel meglocsolva ellensúlyozzák. Nagyon friss, nagyon nyári, könnyű véreshurka ez.
Rántott borjúpofa, Konyha
A rántott borjúpofa szendvics paprika helyett csak salátával érkezik, házi majonézzel. Ez volt az a pont, amikor világossá vált, hogy ez az egy fogás bőven elég lett volna, de egy ilyen pofát csak a gyengék hagyják ott. Kívül ropogósra sült, olajban kicsit sem tocsogó bunda, belül pedig fantasztikusan puha, szaftos hús. Mellette a házi majonéz kellemetlenül sósra sikerült, kérdésemre, hogy pontosan mi volt, a felszolgálótól csak azt a választ kaptam: házi majonéz. Ezzel nem vagyunk előrébb.
Polentahab friss szederrel és málnával, Konyha
A desszert a la carte-hoz képest karcsúnak tűnik: a pohárdesszert követi a kevés összetevős ételek tendenciáját, a polentahab könnyű, finoman kesernyés, nem túl édes, amit feldob az enyhén sós diós morzsa és a friss gyümölcsök. A végén kicsit fojtós, borulnak az arányok a morzsa javára.
Az ebéd tehát több, mint rendben volt, ilyen ár-érték arány mellett bármikor szívesen mennénk akár egy-egy fogásra is. Egyértelmű, hogy felesleges a Zonához vagy bármilyen fine dininghoz hasonlítani, ez egyszerűen nem arról szól (mint ahogy Huszárnál amúgy is megszokhattuk), hogy minél több textúra legyen a tányéron: három-négy alkotóelem is elég, de azok a lehető legjobb formájukban, legjobb minőségben és a lehető legjobban elkészítve legyenek.
Azzal viszont érdemes számolni, hogy a felszolgálás nincs felkészülve arra a közönségbeli váltásra, amit Huszár Krisztián neve garantáltan bevonz majd a Konyhának, mint ahogyan az eddigi közönségnek is számítania kell arra, hogy új szelek fújnak. A Konyha Facebook-ján érkezett visszajelzések szerint az eddigi vendégkörnek szokatlan, hogy nem tudják előre a napi menüt, ami ráadásul nem feltétlenül készül el pontosan délre.
A másik oldal viszont pontosan tudja, hogy Huszár aznap találja ki a menüt, a lehető legfrissebb alapanyagból, amire még a felszolgáló is rácsodálkozott: nem látott még olyan ebédmenüt, ahol nem melegentartókból adják a fogásokat, hanem frissen készülnek, sőt, a menüs hal lehet, hogy előző nap még valahol úszkált. Az átálláshoz kis türelem és jobb kommunikáció kell, ha ez megvan, akkor viszont valószínűleg az egyik legközvetlenebb és legjobb étterem lesz a Konyha a városban.