Hirdetés
Hirdetés

Hullámvasút a Gellért-heggyel szemben - Első benyomás: Up & Down

SZERZŐ: [sy]
2016. március 18.
Az új helyeknél alapból igyekszik sokkal megengedőbb lenni az ember, már egy-két klassz dolog elég ahhoz, hogy inkább egy ígéretes elgondolás kezdeti döccenőit lássuk, nem pedig egy reménytelen és teljesen fölösleges új éttermet, aminek maximum akkor van hosszú távon jövője, ha az elejétől újra kitalálják, hogy mit akarnak csinálni. Persze ehhez az kell, hogy pár érdekes, ígéretes dolgot megvillantson a konyha.
Hirdetés

Az Up & Down exkluzívnak szánt hely a Fővám tér sarkán, pazar kilátással a Gellért-hegyre és környékére. Ha nyáron kipakolnak pár asztalt, a környező helyekkel remek kis opció lehet ebédidőre, vacsorára. A konyha az ételek alapján igen magasra tör, van például egy olyan fogás, hogy Szent Jakab-kagyló, pontyikra, wakame saláta, umami. Ez kábé olyan, mintha mondjuk a halászlé mellé odaírnák, hogy ponty, ikra, csípősség. Elsőre nem tudjuk hova tenni, aztán másodikra se, úgyhogy megkérdezzük a teremfőnöknek látszó urat. Ő roppant készségesen, némiképp homályos fejtegetésbe kezd arról, hogy ez az egész umami dolog micsoda, és hogy hogy jelenik meg a tányéron. Kikérünk egyet.
A tányérban benne volt a konyha - reméljük csak kezdeti - döcögése, kezdve azon, hogy minden - pontosabban: minden általunk kóstolt - étel szükségtelenül sok mindent próbál összehozni egyszerre, ami aztán nem áll össze egységes egésszé, egészen odáig, hogy az ételnevekkel megy ez a teljesen fölösleges bűvészkedés (bohóckodás?). Ami kávébarna, folyékony, azt az étlapon cappucinónak kell nevezni, ami henger alakú és darabos, fehér, azt szusi tekercsnek, aztán a hollandi mártást idézőjelbe kell tenni, mert hát…nem folytatjuk.
A gulyásleves, bocsánat: consommé, könnyű ízű, talán kicsit túl könnyű is, benne két, kicsit kemény húsdarab, zöldségek. A Szent Jakab-kagyló pontyikrával és wakaméval tévedés, az umami főleg a távollétével veteti észre magát. A black pudding (formában kisütött véres hurka) viszont remek, krémes és ropogós, a fűszerezés nem tolakodó.
A kókuszos panna cotta túl hideg, a mellé tálalt mangó szusi (!!!) meg pontosan az a teljesen céltalan ún. ötlet, amiről itt fentebb beszéltünk. Fehér, száraz, összefogott kókusztörmelékbe görgetett mangó, tisztára, mint egy kifordított maki tekercs.  Az engesztelésképpen kirendelt másik desszert, a mákos nudli viszont határozottan jó.
A konyha kezdeti gyerekbetegségének tudjuk be, hogy olyan elemeket párosít, amik nem feltétlenül adnak többletjelentést a másiknak. Attól nem lesz egy étel se jobb, se izgalmasabb, ha mindenre ész nélkül rádobunk egy scampit. Maximum jól fog kinézni.
 
 
 
 
 
 

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram