Hú!SVÉT Palkonyán

Ha kisüt a nap, a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) tagja nem bírnak magukkal. Kinyitják a borospincék ajtajai mellett a bejárati kapukat, előkerülnek a sütési és főzési alkalmatosságok, a kiváló minőségű alapanyagok, valamint padok, asztalok, s máris kezdődhet a móka. Akik idén a finom falatokról gondoskodtak, a Baricska Csárda Balatonfüredről, a Chianti Veszprémből, Erhardt Sopronból, Mandula Villányból, PalKonyha Palkonyáról, Viator Pannonhalmáról, s a vendégétterem, a balatonfüredi Dobai András&Kredenc Borbisztró. Az italfelelősök pedig Gere Attila Pincészete, a Hárságyi Pincészet, Haraszti Pincészet, Mokos Pincészet, és a Zsirai Pincészet borászai voltak.
Négyfős csapatommal dél magasságában érkeztünk a harsány zöld hegyek között, mesterséges tavakkal körülölelt völgyben megbújó egyutcás kis faluba, Palkonyába. Az általában – vélhetően – csendes mindennapjait élő kis településen ekkor már javában zajlott a sokadalom. Kisebb társaságok masíroztak a meseszép paraszti házak közötti úttesten minden irányba, ki borospohárral, ki valami ennivalóval a kezében. A semmivel össze nem téveszthető, piros tetejű templom mellett megállítottuk az autót, ahonnan gyalog folytattuk az utunkat.

Első állomásunk a Faluház volt, ahol gyorsan felmarkoltunk egy kis „völgyi valutát”, hiszen a készpénznek ezen a napon a jelentősége eltörpült a fizetőeszközként használható kuponok mellett. Egy pohár hűsen gyöngyöző Frici roséval folytattuk utunkat a Parázs Vendégházba. Odaértünk után máris sátrat vertünk a Viator standjánál, egy pohár Hárságyi Pincészetből származó vörösborral a kezünkben. Gyurik Gábor most is kitett magáért. Amíg vártuk a malacpofa terrinünket, a séf a kis társaság tagjainak a kezébe egy-egy tojáslikőrrel töltött pop cake-et nyomott, hogy ne türelmetlenkedjünk annyira. Mire elfogyott a csokis élménygömb, a terrinünkkel felvértezve, arcunkon elégedett vigyorral sétáltunk az asztalhoz, ahol a völgyre nyíló csodás kilátással kísérve faltuk a falatokat. Mivel itt még korántsem éreztük, hogy elég lenne Gábor alkotásaiból, gyorsan kis üvegcséket ragadtunk magunkhoz (bárány rilette) házi, diós kenyérfalatokkal.

Épphogy megettünk mindent, elérkezett az idő az indulásra, hiszen a társaság további tagjaihoz voltunk hivatalosak a kb. 3 házzal arrébb található Fecskeház-Palkonyába, ahol a kapuban Gere Andrea fogadott bennünket, a tőle megszokott vidám mosollyal. Amiből a későbbiekben sem volt hiány, hiszen a nyíló virágokkal tarkított udvarra lépve Pauli Zoltán köszöntötte a csapatot, két csodásan bugyborékoló raclette mögül. Viszont a sajt még várhatott, hiszen Annuska néni nyújtott, kemencés rétese olyan sebességgel fogyott, hogy jobbnak láttuk azzal kezdeni. Mindenki magához vette a megfelelő ízűt – volt itt túrós, meggyes, mákos -, s ki aperollal, ki pedig a Homola Pincészet 100% Balatonjával a poharában sétált a padokból és asztalokból álló, kellemesen árnyékolt étkezési helyre.

Köztudottan gyorsabban rohan az idő, ha jó a társaság. Így néhány vidám, nevetgéléssel eltöltött perc után útnak eredtünk a falu elején található Hárságyi Pincészetbe – ami nagyságrendileg 10 házzal volt „lejjebb” a faluban -. Kezdetét vette ugyanis a színpadi beszélgetés A Nagy Séfkönyvre hangolva Kozma Szabolccsal a villányi Mandula étteremből, valamint a Viator séfjével, Gyurik Gáborral, amit megelőzött Hárságyi Balázs rövid pinceismertetője. Megkoronázva mindezt két kiváló borral, egy 2009-es Birtokborral – aminek a különlegessége, hogy ezt a bort már nem tudják többet előállítani, hiszen a 60 éves tőkéket pár éve kivágták -, valamint, egy jóval fiatalabb, testes, zamatos Cabernet Savignonnal. A napsugarak gyengülő, esti fényében hallgattuk Kozma Szabolcsot sajtjainak legendáiról, valamint Gyurik Gábort, aki a szerzetesek végtelen fűszeres kertjéről mesélt, s azt, hogyan is landolnak a színes, ízes, illatos különleges növények egy-egy fogásban. A kiváló pannonhalmi borokról már nem is beszélve. Mire véget értek a beszámolók és a néhány üveg erre az eseményre megbontott bor, úgy éreztük, ismét éhesek vagyunk. Nem tudtunk másra gondolni, mint Pauli Zoltán raclettejére, ami még mindig ott bugyogott és illatozott a sütő alatt. Egy kis sajt, néhány újkrumpli és gyöngyhagyma társaságában ültünk le ismét az asztalhoz, ahova gyorsan megérkezett Kozma Szabolcs korianderes bárány pastramija foghagymás tejfellel.

Végéhez közeledett a nap, ahogy a mi befogadó képességünk is. Búcsúzóul a jazz zenébe burkolózó, lampionokkal megvilágított Haraszti Pincészetben álltunk meg, ahol az utolsó kuponjainkat költöttük el Gódor András – A Sonkás – hagymalekvár koszorúval körülvett kemencében sült rozmaringos sonkájára.

A nap utolsó sugaraival hagytuk el Palkonyát, ahol akkor a zene még nem szűnt csendesedni, a vendégeknek pedig eszük ágában sem volt hazaindulni. Szeptemberben folyt. köv. Pannonhalmán.