Korábban már foglalkoztunk azzal, mivel lehet felidegesíteni a séfeket, most megfordítjuk a kérdést: milyen helyzetekben játszik a vendég a személyzet idegeivel?
Széles kézmozdulatokkal, csettintéssel jelezni a pincérnek
Magyarul közöljük magunkról, hogy fogalmunk sincs az alapvető, udvarias kommunikációs szabályokról. Nem kell ahhoz étteremben dolgozni, hogy rájöjjünk: a nyugodt, visszafogott jelzés éppen elegendő. Egy tekintet, egy fejbólintás például – és ezek tényleg nagyon egyszerű dolgok.
Bármilyen világkonyhai ételt úgy kérni, mintha az adott országban születtünk volna
Ilyenkor nem baj, ha hibás a kiejtésünk, ha rákérdezünk, hogy pontosan mit takar az adott elnevezés, vagy ha ne adj’ isten, bevalljuk a pincérnek, hogy ki sem merjük mondani a szót… Sokkal kínosabb, ha megpróbáljuk eljátszani a bennfentest, és közben kiderül, hogy fogalmunk sincs, miket beszélünk.
Kikezdeni a pincérnőkkel
Ez sem szorul magyarázatra. Mondjuk úgy, hogy nem szimpatikus az a vendég, aki ezt teszi. De ha erősebben akarunk fogalmazni, akkor azt mondjuk: jó nagy bunkó. Nem ennyire szélsőséges, de nem is szimpatikus, ha olyasmivel vegzáljuk a személyzetet, amit biztosan nem tudnak, és közben jót röhögünk, hogy nem tudják…
Kifaggatni a pincért egy adott ételről, aztán teljesen mást kérni
Bohózatba illő a helyzet lehet, de az biztos, hogy a személyzet mosolya ilyenkor nem őszinte. Persze, az ő feladatuk az is, hogy tájékoztassanak az adott fogásokról, és képben legyenek, de azért van egy határ, amin túl, ha megkaptuk a szükséges információt, már nem kell többet kérdezni. Főleg nem úgy, hogy utána meggondoljuk magunkat.
Megkérni a pincért, hogy válasszon helyettünk
Megkérdezhetjük tőle, mit ajánl. A jó pincér amúgy is ajánl, és tudja is, miért éppen azt. Megkérdezhetjük, neki mi a kedvence az étlapról. De hogy rábízzuk a választást, amikor mi bizonytalankodunk, hát ez nem a legjobb ötlet.
Megkérdezni a pincértől, mennyi borravalót adjunk
Ez udvariatlanság. Inkább kérdezzünk meg az asztaltársaságból valakit vagy használjunk applikációt, ha végképp fogalmunk sincs az íratlan szabályokról. 10-12 %-ot érdemes a fizetett összegre rátenni, helyenkét picivel többet is.
Úgy rendelni az ételt, hogy „de gyorsan, mert sietek”
Mit várunk, hogy ettől majd feljebb tekerik a hőmérsékletet a serpenyő alatt, és gyorsabban sül meg a hús? Ha beülünk egy étterembe, várnunk kell az ételre. A konyhán emberek dolgoznak, az ételkészítéshez meghatározott idő kell. Hiába van egy találkozónk fél órával későbbi időpontra, attól az adott étel nem fog gyorsabban elkészülni. Inkább gondoljuk át, mi fér bele az időnkbe és mi nem. Vagy keressünk a közelben egy gyorséttermet…
Mindenféle „mentes” diéták
Ha valakinek egészségügyi okokból oda kell figyelnie arra, hogy mit eszik, az teljesen elfogadható. Az étteremnek, a személyzetnek is fel kell erre készülnie. De amikor egy vendégről kiderül, hogy valójában fogalma sincs a mentes ételekről, csak hallott ezt-azt a témában, és tudja, hogy most trend ilyesmiről beszélni… nem ez lesz a szép barátság kezdete.
Azzal villogni, hogy ismerjük a séfet
Az egyetlen adekvát kérdés, ami ilyenkor felmerülhet a személyzetben így hangzik: „És akkor mi van?” A szerénység és a visszafogottság úriemberhez méltó, a fennhéjázás nem. De tényleg, miért is fontos ez az információ? Akkor többet, jobbat, olcsóbbat kapunk? Ha így lesz, akkor azt biztosan nem kell előre megmagyarázni…
Fotók: pixabay.com
