1978-ban egy borkóstolón példátlan dolog történt. Egy Sassicaia lett a kóstoló legjobb bora, maga mögé utasítva patinás bordeaux-i pincészetek csúcstételeit. Ezzel nem csak a fine wine világának régóta regnáló uralkodóit taszította le betonbiztosnak tűnő trónjáról, de a világ figyelmét is Toszkánára, annak is egy apró szegletére, Bolgherire irányította.
A hír fenekestül felforgatta a csúcskategóriás borok világát, mindenki szenzációt kiáltott, az apró terület hirtelen a világ közepe lett, és útjára indult a szupertoszkán legendája.
Fotó: facebook.com / Ornellaia
Valójában azonban nem történt más, mint hogy beérni látszott néhány korát megelőző szőlészeti és borászati kísérlet. Az előző század közepén egy bizonyos olasz márkinak, név szerint Mario Incisa de Roccheta, formabontó gondolata támadt. A birtokában lévő ültetvényekről kivágta a tájra jellemző sangiovese szőlő tőkéit, és új szőlőt hozott a borvidékre. A tengerparti, köves lankákat cabernet sauvignon tőkékkel ültette be. A szokatlan választás egyáltalán nem volt légből kapott. A márkinak két nagy szenvedélye volt az életben, a lóverseny, és a bordeaux-i csúcsborok kóstolása. Előbbinek úgy hódolt, hogy csúcskategóriás versenyistállójában díjnyertes lovakat nevelt, utóbbi szenvedélyének pedig a történelmi château-k felkeresésével, és boraik megvásárlásával tett eleget.
Fotó: facebook.com / Sassicaia
Egyik utazása során lett figyelmes a bordeaux-i és a Bolgheri mellett található terroir-ok hasonlóságára. A talaj, az éghajlat, az összes körülmény azzal kecsegtetett, hogy érdemes lenne a megszokott helyi szőlők helyett világfajtákat hozni a borvidékre, és azokat a francia eljárás szerint feldolgozni. Így került a cabernet sauvignon Toszkánába, és az első, 1948-as évjárat meggyőzte a márkit arról, hogy a kísérlet nem vallott kudarcot.
A bort először nem hozta forgalomba, hanem megtartotta saját fogyasztásra. Ezzel több dolgot is elért. Egyrészt nem kellett a lealacsonyító, vino da tavola, azaz asztali bor kategóriában forgalomba bocsátania az értékes palackokat, hiszen a borvidék szigorú szabályozásai csak ezt a kategóriát engedték meg a nem helyi fajtákból készült boroknak. Másrészt, évtizedeken keresztül kísérletezhetett, finomíthatott a bor stílusán, és várhatott addig, amíg az kiforrott formában léphet a nyilvánosság elé. Harmadrészt pedig legendát teremtett. A helyi borértő arisztokrácia körében hamar híre ment a toszkán-bordeaux-i hibridnek és az első, nyilvánosságra hozott évjárat után sorra kezdték követni a vállalkozó kedvű őrgróf példáját.
Fotó: facebook.com / Sassicaia
Az első Sassicaia bor 1968-ban debütált, és nem maradt válasz nélkül. Hamarosan a régió vezető borászcsaládja, az Antinori család is előállt saját megfejtésével, Pietro Antinori a bordeaux-i fajták s a sangiovese segítségével megalkotta a Tignanellót, színre lépett a Solaia, Lodovico Antinori pedig megalapította az Ornellaia birtokot.
Fotó: facebook.com / Marchesi Antinori
Ezek a borok mind a nem hivatalos, a tulajdonosok által meghatározott, szupertoszkán kategóriában kerültek piacra, és amint azt már írtuk, néhány évvel később a világ figyelmét Toszkánának erre a szegletére irányították. Munkájuk rendkívül sikeresnek mondható, amit a Décanter által rendezett kóstolón aratott Sassicaia-diadal is remekül jelez, de ugyanerről árulkodik az a tény is, hogy ezeket a borokat a mai napig a legkomolyabb presztízs övezi. Rocchetta márki kísérlete végül egy egész borvidék jövőjét írta át. Bolgheri 1984-ben megkapta saját eredetvédelmi besorolását, a munka a mai napig zajlik a legendás birtokokon.
Fotó: facebook.com / Ornellaia
A sikerek pedig nem is maradtak el. Bármelyik borvidék örömmel fogadna a saját bora által akár csak egyetlen, a ’78-as Décanter-diadalhoz hasonló eredményt is, Bolgheri esetében azonban mindenképpen meg kell emlékeznünk egy másik eredményről is, melynek jelentősége legalább ekkora és aminek mi magyarok külön örülhetünk.
2001-ben a nívós Wine Spectator magazin a világ legjobb borait felsoroló Top 100-as listájának élére az Ornellaia birtok 1998-as évjáratú borát választotta. Számos borszaklap számos listája sorolja fel az általuk legfontosabbnak vélt palackokat, de kevés az olyan patinás, ennyire komolyan vett és ennyire fontos lista, mint a Wine Spectator Top 100, az első helyet elért tétel jogosan pályázhat a világ legjobb borának járó címre.
A világ legjobb borának kikiáltott 1998-as Ornellaia borásza pedig nem volt más, mint az egri Gál Tibor, a leghíresebb magyar flying winemaker, a tragikusan korán eltávozott borász-géniusz, aki Toszkánával együtt Magyarországot is felrakta a térképre.
Fotó: facebook.com / Gal Tibor & Fuzio
A Dining Guide megkereste Ifjabb Gál Tibort, aki édesapjának olaszországi munkájáról, a Földet keresztül-kasul bejáró flying winemaker munkáról, és arról is mesélt, milyen érzés megkóstolni a világ legjobb borát.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy kerül egy egri borász Toszkána egyik legfontosabb birtokának élére?
Ahogy majdnem minden történet, ami ezeket a borokat, birtokokat övezi, szinte legendaszámba sorolható…
„A közös munka 1989 nyarán indult el. Az Ornellaia birtok akkori tulajdonosa, Lodovico Antinori éppen a Bükkben járt vadászkiránduláson. De sort kerített arra is, hogy az állami borászatot is meglátogassa. Ennek akkor édesapám volt a főborásza. A márki érdeklődését felkeltette a birtok, mert éppen akkoriban zajlott le egy komoly technológiai fejlesztés, és ezt szerette volna megtekinteni. Akkoriban borturizmus egyáltalán nem létezett, nem volt vendégfogadásra alkalmas helyiség, protokoll, de idegen nyelven is nagyon kevesen beszéltek. A borászok sorsot húztak egymás között, hogy ki legyen az, aki a márkit körbevezeti, és édesapámra esett a választás. Ő beszélt kicsit németül, így megkapta a feladatot.”- mesél Ifjabb Gál Tibor.
Fotó: facebook.com / Ornellaia
A birtokbejárás finoman szólva is sikeres volt.
„(A látogatás) annyira jól sikerült, hogy a márki meghívta apát dolgozni az Ornellaia birtokra. Ez elsőre kissé ilyen amerikai típusú meghívásnak hangzott, „ha New Yorkban jársz, ugorj be”, nem is vette túl komolyan. De aztán’89 augusztusában érkezett egy telefonhívás Antinori márki titkárnőjétől, hogy „Gál úr, nem tudjuk, hogy maguknál ez hogy megy, de nálunk lassan itt a szüret ideje, szeretettel várjuk!”
Idősebb Gál Tibor pedig úgy döntött, hogy elfogadja a meghívást. A próbaszüret után hazatért, de csak rövid időre.
„Úgy döntött, hogy szerencsét próbálunk, bepakoltuk a zsigulinkat, és kiköltöztünk Toszkánába ’89 őszén.”
Ezzel pedig kezdetét vette egy munka, mely végül az 1998-as évjáratban csúcsosodott ki. Gál Tibor végigjárta a ranglétrát, és a kiköltözés után két évvel átvette a birtok főborászi feladatait.
Fotó: facebook.com / Gal Tibor & Fuzio
A keze alól kikerülő évjáratok ’91-től folyamatosan építették az Ornellaia hírnevét, itteni munkáját pedig az a bizonyos 1998-as évjárat koronázta meg. És egyben le is zárta azt. Miután elkészítette a bort, úgy döntött, szeretne az otthoni, egri területekre összpontosítani.
2001-ben azonban utolérte a világhír.
1998 nagyszerű év volt Bolgheriben a szőlőtermesztésre. A kissé csapadékosabb telet ideális tavasz, és avartalan rügyfakadás-virágzás követte. A nyár tökéletes érlelési körülményeket biztosított a házasításban felhasznált cabernet sauvignon, merlot és cabernet franc tőkéknek, az érést pedig októberi kézi szüret követte.
Fotó: facebook.com / Ornellaia
A bor részben acéltartályban, részben fakádakban erjedt, majd hosszú éveken át érlelődött fajtánként szeparálva első-, és másodtöltésű barrique hordókban. Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy valaki elkészítse a világ legjobb borát, tökéletes körülmények, hibátlan termés, értő feldolgozás és idő.
Fotó:facebook.com / Ornellaia
„Nem pusztán arról van csak szó, hogy nemzetközi fajtákat vittek Olaszországba. Inkább egyfajta tökéletes együttállásról beszélhetünk. A termőterület, a fajták, a dűlők, az adott évjárat, a szőlész és a borász együttes munkája mind kellett ahhoz, hogy a bor elkészülhessen. És kellett hozzá a tulajdonos elhivatottsága, és elkötelezettsége, ami nem engedett a minőségből.”
A minőségre pedig hamarosan a világ is felfigyelt.
„Amikor 2001-ben kiderült, hogy az 1998-as Ornellaia a Wine Spectator 100-as listájának a legelső helyére került, én 16 éves voltam. Akkoriban Magyarországon még nem igazán volt borsajtó, közösségi média pláne, így idehaza nem terjedt futótűzként a hír. Nemzetközi szinten azonban nagyon-nagy visszhangja volt. Apa ennek köszönhette azokat a külföld állásajánlatokat, amiknek köszönhetően aztán dolgozott is szerte a világban. Ajándékba pedig egy emléktálat kapott a márkitól, amivel az évjáratot köszönte meg. Kilencvennyolc után szeretett volna az otthoni borászatra, az egri borvidékre koncentrálni. El is kezdődtek a telepítések, de miután kihirdették az eredményt, és egymás után érkeztek a nemzetközi ajánlatok, amiket apa el is fogadott. Végül az egri mellett nyolc másik borászatot kezdett el gardírozni világszerte.”
Fotó: facebook.com / Gal Tibor & Fuzio
Idősebb Gál Tibor egészen 2005-ben bekövetkezett tragikus haláláig élte a flying winemakerek, azaz világszerte utazó-tanácsadó borászok életét. Halála után fia, Ifjabb Gál Tibor vette át az otthoni, egri pincészet vezetését. Amikor a hazai borhelyzetről és arról kérdeztük, lesz-e magyar bor a Wine Spectator Top 100 élén a közeljövőben, a következőket mesélte:
„Hiába készít most már szerintem jó pár termelő világszínvonalú borokat idehaza, szerintem a Wine Spectator élén még jó ideig nem fog magyar bor szerepelni. Ennek pedig nem a minőség az oka. Komplex okai vannak ennek. Az egyik legfontosabb az árkérdés. A magyar borok hihetetlenül alulértékeltek, a drága kategória is gyakran megáll 25-30 euró körül. Ezt az árat a világ nem fogja komolyan venni, így a magyar bort sem veszik komolyan. A mi feladatunk az most, hogy magas minőségben, megbízható állandósággal, értékelhető mennyiségben készítsünk olyan borokat, amiknek a komolyan vehető árához ragaszkodunk. Nem elég a bornak jónak lennie, az egész környezetnek, vidéknek, országimázsnak össze kell kapcsolódnia, hogy ez működhessen. Kicsit úgy, mint a gasztronómiában, egyre több kisebb-nagyobb siker kell és szerencsére jön is. Egy Michelin-csillagos étterem, még egy, nem csak Budapesten és így tovább. Ezek az apró eredmények kellenek ahhoz, hogy a világ számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyarországgal érdemes foglalkozni. Hogy idehaza is születhetnek „szupertoszkánok”. A következő húsz év lesz nagyon izgalmas és nagyon fontos.”
Fotó: facebook.com / Gal Tibor & Fuzio
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.