Az ember felcsapja az Expresszt és „nini, ott egy food truck, vegyük meg!” Nyilván nem. Hol keresgéltetek?
Susánszky Ádám: A használtautó. hu-n vannak ilyen felépítményes autók, a szakadtól az újig, sőt van egy két cég, amely importál is ilyet.
Csanda Eszter: Hogy mi hol keresgéltünk? Hát sehol. Kedden megbeszéltük, hogy csináljunk egy ilyen „food truck izében” hamburgert és szerdán az első találat a googliban a nagy autónkra esett. Elmentünk és megvettük. Nem vagyok a túl nagy tervezgetés híve, mert akkor túlgondolom a dolgokat és inkább nem csinálom. Ádám is ilyennek bizonyult.
Egy food truckká átalakított Zil-130-as. Javasolnátok? 🙂
Susánszky Ádám: Már a mienk is túl magas, ezért nem ajánlom, külföldön vannak kifejezetten alacsony padlószinttel készített autók erre. 🙂
Mire ügyeljen még kocsi-téren, aki konkurenciátok akar lenni? Mit figyeljen, mielőtt kicsenget egy nagyobb összeget egy négykerekűre.
Susánszky Ádám: Szerintem a kocsi annyira nem meghatározó, inkább a tartalom, amivel megtölti. A mi gépünk is csak egy üresen kongó áruszállítónak nézett ki, most már van egyénisége/lelke.
Mennyiből hoztátok ki az elsőt és a fejlesztésekkel együtt ez most hol tart?
Susánszky Ádám:A kocsit 3 millió fölött vettük. A gépek ízlés kérdése, a fejlesztésekre új eszközökre folyamatosan költjük a pénzt, mert vannak új megkeresések. 10 millió alatt ne kezdjen bele senki.
Az elsők egyikének mindig nehéz a dolga. Ösvénykitaposás, „nem is te vagy az első”-mondásokkal birkózás. Apropó, minden food truck, ami gurul, és amiből kaját adnak ki?
Susánszky Ádám: Szerintem a food truck amerikai eredetű divatos kifejezés, ami - mivel itthon ebből a kultúrkörből érkezett - elsősorban az ottaniakhoz hasonlóan kialakított (nagy hangsúlyt fektetnek a márkára, a megkülönböztetésre) felépítménnyel rendelkező önjáró mobil büfé.
Csanda Eszter: Nem teljesen, a food truck ennél több. Nagyon komoly brandingnek kell mögötte lennie. Más kérdés, hogy ezt itthon nem nagyon lehet megvalósítani, hiszen nehéz úgy felépíteni egy márkát, hogy alapvetően csak szervezett rendezvények keretében tudsz megjelenni. Éppen ezért sok jó kezdeményezésről lemarad a hazai közönség, hiszen nem tudnak velük találkozni nap, mint nap. A másik nehézsége annak, ha nem tudsz folyamatosan üzemelni, hogy nem tudsz jól betanított emberekkel, fix gárdával dolgozni, így nincs lehetőséged a minőségre, az egységes megjelenésre fókuszálni. Ez volt az elsődleges oka, hogy mi is fix helyre költöztünk, a Király utcába. Ugyan a Gozsdus helyünk is annak számít, de teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor változik meg a helyzet. Egy szó, mint száz, a food truckozás nehéz ügy, egészen addig, míg nem helyezik a mozgó árusítást „jajj csak ezt ne”-kategórián kívül.
Mégis, mintha egyre többen gurulnának ki a garázsból.
Susánszky Ádám: A jogszabályi háttér jelenleg kétség kívül nem kedvez ennek az üzletágnak. Általában az üzleti élet képviselői feszegetik a határokat, néhány éve pl. amikor internet kávézót nyitottunk, nem volt arra sem szabályozás, nem tudom azóta van-e. Most már sokkal könnyebb kis büfét, kiadó konyhát csinálni, mint korábban, amikor például csak a ház hozzájárulásával lehetett. Talán eljön az az idő, amikor az érintettek rájönnek arra, hogy nem a közösség ellen van, hanem érte, benne akar dolgozni ez a sok ember.
Csanda Eszter: A látszat csal. Az autóként született márkák nem tudnak kiteljesedni. Fordítva elképzelhető, azaz, ha egy étterem csinál egyet, hogy egyszerűbben tudjon megjelenni, kitelepülni a fesztiválokra, de mondj nekem 4-5-nél több truckot, amiről tudod egy héttel előre, hogy sima hétköznapokon, hol találod meg? Nincs ilyen. Most a Karavánban kaptak egy esélyt a járgányok, de azon kívül nem tudsz helyet mondani, csak és kizárólag a fesztiválokat. Amúgy ezek a fantasztikus autók egy garázsban pihennek.
fotó: Nagy Balázs
Mégis akkor milyen érvek sorakoztathatók fel az indulás mellett?
Csanda Eszter: Óriási élmény látni, hogy az emberek a napon ücsörögve, a szabadban élvezik a hamburgered egy papírból, minden különösebb körítés nélkül, akár öltönyben. Ez az az érzés, amit mindig keresek magam is, ha például külföldre megyek. Én ezt szeretem, egy padon, a parkban, egy piacon, vagy épp egy szökőkút szélén ücsörögve étkezni!
Ennyi lenne?
Susánszky Ádám: Bizonytalan a megtérülés, mert amíg egy üzlethelyiséget, ha kibérelek, már tudok valamivel számolni, hogy ott milyen átmenő forgalom van, ebben az iparágban előre vakon csinálsz egy kasznit, aztán utána elkezded magad bekönyörögni fesztiválokra, ahol nem a legnagyobb örömmel fogadnak, amíg azt sem tudják, mit adsz, mennyit tudsz termelni…
De ha már tudják?
Susánszky Ádám: Akkor az jól is elsülhet, de a bizonytalanság faktort nem lehet kiiktatni. Ne feledkezzünk meg pár alapkövetelményről. Képesnek kell lenni nagy tömegek kiszolgálására a fesztiválok miatt, de mégis minőséget kell adni, ha állandóan jelen vagyunk a városban. Ez nehéz, mert általában a minőség és a mennyiség ritkán jár együtt a vendéglátásban.
A Gozsdu és egyéb frekventált helyek esetében horror bérleti díjakról csiripelnek a verebek. Túlélitek. Sőt!
Susánszky Ádám: Talán ebben az évben már nem ingyen dolgozunk…
Azt gondolná az ember, hogy az óriási sorok valamit jelentenek a kasszánál is. Felületesek és demagógok vagyunk?
Csanda Eszter: Persze, az „ingyen dolgozás” a mi választásunk volt. A profitot folyamatosan pörgettük vissza, fejlődtünk, még egy autó, étterem, jobb gépek, eszközök. Az idei terv a stabilizáció... aztán meglátjuk, mit hoz az élet.
Elsőként az ember jól megfizeti a tanulópénzt, de persze legalább a saját keréknyoma látszik majd az aszfalton. A hely-problémán kívül feltételezzük, hogy se szeri, se száma a bukkanóknak. Susánszky Ádám: Először nincs mit árulni, mert nincs hol. Aztán nincs mit árulni, mert elfogyott, mert van hol, és olyan volument kéne tudni adni, amire nem voltál felkészülve.
Ez így túl általános.
Csanda Eszter: Az első és legfontosabb, hogy ha ebbe nem Ádámmal vágok bele, már réges-rég tönkre mentem volna. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy biztos vannak ilyen romantikus sztorik, hogy két informatikus összeáll és csinál egy éttermet és minden happy. Tuti, de nekem ezt nehéz elképzelni. Évek mire az ember mindent kitapasztal, és azt hiszem, sőt tudom, hogy nekem nem csücsültek a bankszámlámon több százezrek a tanulópénzre. Szóval tudni kell a tuti beszerzési forrásokat, mind alapanyagban, mind eszközben. Ha ez megvan, elvileg már a termékedet össze tudod rakni, legalábbis a haveroknak tuti, na, de mi van akkor, ha ebből naponta 500 darabot kell? Itt jön a következő móka. Kell ekkora háttér, ahol ezt a mennyiséget előkészíted és kell akkora brigád, aki ezt el is adja, össze is rakja. Előre kell tudni készülni, ami nagyon nehéz, főként az első évben, mikor fogalmad nincs, mit tud egy fesztivál és aztán a következő években, mikor nem számítasz arra, hogy szakadni fog az eső 3 hónapon keresztül. Közben elhasználódnak az eszközeid, fáradnak az emberek, az egyiket cseréled, a másikat motiválod, viszed ide és oda, hogy megtartsd, mert újat betanítani sokkal nehezebb. És aztán jön a tél, mint a Trónok Harcában... na, a tél az kemény, de újra jön a tavasz, amikor ismét boldog vagy, mert látod azokat a bizonyos embereket ülni a padon és mosolyogva enni a burgered... és a nyár, amikor megint számolsz és számolsz és számolsz. A húst, hogy mennyi zsemlét süss reggel és, hogy az embereidet úgy oszd be, hogy mindenki egészséges és teljes életet tudjon élni. Nem szeretném, úgy lefesteni, hogy csak buktatók vannak, de én magunkat nagyon szerencsésnek érzem. Jó emberekkel, jó lehetőségekkel, jó választásokkal voltunk körülvéve eddig, és remélem jó sokáig így is marad.
fotó: Nagy Balázs
Egy Zingesről azt gondolná az ember, hogy kisujjában a hamburgerkészítés csínja-bínja. Túlmisztifikáljuk?
Susánszky Ádám: Sok kompromisszumra késztet, ha meg akarsz felelni mennyiség-minőség párosnak, de nem lehet e nélkül. 20 db hambit naponta mi is el tudunk nagyon szépen sütögetni.
Csanda Eszter: Azért ez nem egy agysebészet. A receptúra a konyhán nagyon komolyan le van követve és az is honnan jönnek az alapanyagok, de a srácok a buszokon „már csak” sütnek és összeraknak. Ez természetesen megmutatjuk nekik, tartunk oktatásokat is, de az eladásnál már inkább az számít, hogy, akik a buszon vannak, jó kedvvel csinálják ezt az ezredik órában is és a vendég azt érezze, hogy mindig ő az első. Na, ez nehezebb, ez sajnos nem mindenkinek van a vérében és tanulni... nem lehet.
Hányan tudnak egyszerre a kocsin dolgozni és összesen hányan vagytok (háttérkonyhástól mindenestől)?
Susánszky Ádám: Most már elég sokan, kb. 20-an dolgozunk a cégben. A kocsin egyszerre 4-6 ember tud kényelmesen dolgozni, fesztiválokon - ahol van háttérsátor- akár 10-en szolgájuk ki a 20 m-es sorokat.
Megette a fene, ha egy truck lassan kínál. Nálatok ez a veszély egyelőre nem fenyeget. Átlagosan hány embert etettek per nap? Hogy alakul a forgalom?
Susánszky Ádám: Egy szigeten akár 150 adagot is kiadunk óránként, persze nem egész nap. Máshol ez inkább a fele, harmada a nagyon sűrű időszakokban.
Mennyi volt a legtöbb hamburger, amit kiadtatok egy nap?
Susánszky Ádám: Mondjuk csak azt, hogy volt már 1000 fölött, de a szigeten ez átlagos, ez alatt nem is éri meg kiállni. A Zinget sokan etalonnak tartják. Mivel magyarázzátok a sikert?
Susánszky Ádám: Igyekeztünk egy tényleg jó terméket összerakni fent említett kompromisszumokkal együtt, és összejött hozzá egy brand is.
Csanda Eszter: Elsőként szerintem az, hogy tényleg jó, amit adunk. Aztán jött rá az, hogy a bulinegyed közepére sikerült beállnunk. Na, meg a csapat és végül, de nem utolsó sorban a Jóisten!
Mi az, amire még a legmerészebb álmotokban sem számítottatok?
Susánszky Ádám: Egy év után, erre a hype-ra, ami körbevesz minket. Negatív értelemben pedig arra, hogy ilyen nehéz megfelelő munkaerőt állítani a pozíciókba. Csanda Eszter: Csatlakoznék ahhoz, amit Ádám mond. A Zing név nagyon sok embernek ismerősen hangzik és nem csak a szakmában. Soha nem gondoltam volna, hogy a Sziget nulladik napján külföldi fesztiválozók hada minket keressen, mert tavaly olyan jó kaját evett nálunk. Ez nagyon jó érzés volt.
Minden nehézség ellenére már a második kocsitok is megvan+Király u. Zing rajjal kell számolni?
Susánszky Ádám: Ennél tovább az aszfalton egyenlőre nem megyünk, a második is csupán egy hirtelen ötlet eredménye. Csak így tudtunk a nyáron megugró igényeket kielégíteni, de nem tervezünk továbbiakat.