A rozé fogyasztás esszenciális része a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióbeli „art de vivre”-nek, vagyis a mindennapokban megélt szépségnek és örömnek. Míg Magyarországon és sok más országban másodlagos szerepet töltenek be a rozék a vörös- és fehérborokhoz képest, addig ez a táj elképzelhetetlen lenne nélküle. Ugyanúgy a látkép szerves eleme, mint a pétanque golyók, az opálos-ánizsos pastis, a tengernyi levendulaföld, az olívaolaj, a fokhagyma, vagy épp nyáron a kabócák dala.
Arról, hogy a helyiek mennyire komolyan veszik a rozét, egy háromnapos fesztivál is tanúskodik: immár tizedik alkalommal rendezték meg a Just’Rosét, ahol évről évre családias, oldott légkörben ismerkedhetünk meg a legkiemelkedőbb birtokok kínálatával és történetével.
Szakmai résztvevőként is bakancslistás lehet
A májusi esemény idejére rózsaszínbe öltöztetik a várost, még a kikötőben ringatózó hajókat is Just’Rosé-hangulatú zászlókkal díszítik. Érdekesség, hogy Sanaryban – a magyar borfesztiválokkal ellentétben – nem deciliterenként vásárolunk a pincészetek standjánál, hanem adott egy háromnapos fesztiváljegy, amiért cserébe karszalagot, kóstolópoharat, információs füzetet és tollat kapunk.
Ugyanis a rendezvény fontos eleme, hogy a kapott füzetbe feljegyezzünk néhány szubjektív gondolatot az adott birtokhoz, hogy a jövőbeni családi, baráti, üzleti találkozók, egy megújuló étlap vagy egy különleges vacsoraest koncepciójának összeállítása előtt fel tudjuk idézni, hogy kitől melyik tételt szeretnénk beszerezni.
Így, nemcsak lelkes rozékedvelőként, hanem szakmai résztvevőként is érdemes ellátogatni a fesztiválra. Baksa Bernadett, Sanary-sur-Merben élő gasztroblogger-kultúraközvetítő arról mesélt, hogy a séfek és sommelier-k is számos ötlettel és tapasztalattal felvértezve térhetnek haza.
– A Just’Rosé lényege nem az, hogy helyben minél többet fogyasszunk, hanem a különböző rozék, habzóborok és pezsgők felfedezése, mérsékelten, kulturáltan. Rengeteg ötletet és konkrét receptet is elleshetünk a standoknál, hiszen sok birtoknak saját étterme van, sőt gasztronómiai piknikeket és sétákat is tartanak. Tájékoztatást kaphatunk a borok ideális tárolásáról, hőmérsékletéről, és hogy milyen fogásokkal érdemes párosítani őket – fogalmazott Baksa Bernadett, aki régóta visszajáró vendég Sanary kiemelt eseményén.
– Emlékszem, a legelső Just’Rosét zárt térben tartották, hagyományos kiállítás jelleggel, de aztán kiköltözött az óváros hangulatos utcáiba és a kikötőbe, és évről évre egyre több érdeklődőt vonz. Az ötletes dekorációk, a kísérőprogramok, koncertek, és természetesen a provence-i rozék sokszínűsége az év fénypontjává emelik a rendezvényt.
Az Ott birtokokon innen és túl
Kóstolópoharunkba a több mint hetven stand bármelyikénél kortynyi bort töltenek, és csak rajtunk múlik, hogy mennyit tudunk végigjárni, végigkóstolni, nem utolsósorban: mennyi borász család anekdotáit szeretnénk magunkkal hozni. Ahogy a kultúraközvetítő is hangsúlyozta, kóstolás közben ajánlásokat is kérhetünk, akár személyre szabva. A Domaines Ott 2024-es Château Romassan Bandol rozéját például grillezett húsételekhez és markánsabban fűszerezett, wokban készült ázsiai fogásokhoz javasolták a birtok kollégái.
Ahogy a bor adatlapján is olvashatjuk, színében ott van az őszibarack és egy csipetnyi réz, illatában felfedezhetjük a maracuja és a citrusfélék keverékét, gyönyörű aromás intenzitással, telt és kerek ízvilágában pedig ott rejlik a mandarin frissessége és a szecsuáni paprika. Gazdag, hosszú lecsengését a pomelo belső héjának jegyei hangsúlyozzák. Grillezett, mediterrán fűszernövényekkel kísért báránybordához, vagy épp egy garnélarákos thai zöld curry-hez is kitűnő választás. A Domaines Ott mellett az alábbi birtokok kínálatára is érdemes volt odafigyelni az idei fesztiválon (a teljes lista ide kattintva érhető el):
- Château de Jasson (La Londe-les-Maures),
- Château Léoube (Bormes-les-Mimosas),
- Château Sainte Roseline (Les Arcs-sur-Argens),
- Domaine de Hautes-Pommières (Le Luc),
- Domaine de la Navicelle (Le Pradet),
- Domaine de l’Estagnol (Saint-Cyr-sur-Mer),
- Domaine des Peirecèdes (Cuers) és Château la Tulipe Noire (La Crau),
- Domaine Lolicé (Puget-Ville).
A provence-i rozék történeti és földrajzi háttere
A provence-i szőlőültetvényeket délről a Földközi-tenger, északról pedig az Alpok keretezik. Történetük több mint kétezer-hatszáz évre nyúlik vissza: i. e. hatszázban görög tengerészek érkeztek Kis-Ázsiából Provence partjaira és megalapították a mai Marseille elődjét, Massaliát. Hoztak magukkal egy új növényt is, a szőlőtőkét, és így vette kezdetét a francia borkészítés.
A második században (i. e.) már a rómaiak formálták a régió történelmét, köztük Fréjus és Aix-en-Provence városokkal. Ekkoriban már virágzott a borkészítés, sőt északabbra is felkúszott a mesterség, például Beaujolais és Burgundia területére. Minden Provence-ban kezdődött, ám később a Római Birodalom összeomlásával nehéz idők jártak az ültetvényeken.
Egészen a középkorig elhanyagolták a szőlősöket, mígnem a kolostorok munkájával ismét termőre fordultak. A szerzetesek nemcsak a misékre és saját felhasználásra gondoltak, hanem a borkereskedelmet is aktívan gyakorolták az ötödik és a huszadik század között. Időközben a királyi és nemesi családok, valamint magas rangú katonatisztek is bekapcsolódtak a borkészítésbe és -kereskedelembe, akik gyakran fűszereket, gyógynövényeket és mézet adtak az italokhoz.
A tizennyolcadik század végén hatalmas krízissel kellett szembenézniük nemcsak a francia, hanem szinte az összes európai borásznak: a szőlő gyökerein élősködő filoxéra törpetetű okozott tragikus károkat. Rengeteg munka árán helyreállították az ültetvények egészségét, de később, a huszadik század is tartogatott kihívásokat, leginkább a túltermelés és az árazás összefüggéseiben.
1935-ben megalapították az Institut national de l’origine et de la qualité (INAO) nevű intézményt a mezőgazdasági termékek szabályozása érdekében. A következő évben megszületett az Appellation d’Origine Contrôlée (AOC) rendszer is, amely azokat a körülhatárolt termelési övezeteket jelöli, amelyek földrajzuknak, éghajlatuknak, talajuknak, valamint szőlőtermesztési és borkészítési gyakorlatuknak köszönhetően egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek.
Az egyik első AOC minősítésű terület nem máshol található, mint Provence-ban: Cassis történelmi földjén. A régió legnagyobb kiterjedésű AOC minősítésű termőhelye a Côtes-de-Provence, ahol a megtermelt borok nyolcvan százaléka rozé. Ha viszont a kisebb termőhelyek világában szeretnénk elmélyülni, érdemes például a Bandol borok közül válogatni.
A régióban kiváló vízelvezetésű, mély termőrétegű talajok vannak, hol kristályos, hol vulkanikus kőzetekkel. Ahogy a talajszerkezet, úgy az időjárási körülmények is megcsillannak később a poharunkban: Provence-ban a napsütéses órák száma kétezer-hétszáz és háromezer óra között van (Magyarországon körülbelül kétezer ez a szám).
A forró, száraz nyarakat őszi és tavaszi esőzések ölelik körbe, a tomboló misztrál (erős, hideg, északnyugati szél) pedig segít megelőzni a szürkepenészes rothadást és egyéb szőlőbetegségeket. A generációkon átívelő pincészetek szaktudása és a fenti körülmények együtt eredményezik az emlékezetes rozé-élményeket, ami tételenként más és más.
Fotók: Baksa Bernadett; Facebook / Château Jasson, Domaine Lolicé, Domaines Ott; Ihász Nóra