A Pasarét Bisztró ugyanis nemcsak a környék egyik legszerethetőbb étterme, hanem budapesti viszonylatban is kiemelkedő. Itt ugyanis tudnak főzni. Nem mértani kompozíciók, extrém ízpárosítások vagy kortárs műalkotások érkeznek elénk, hanem igazán jól elkészített, értelmezhető ételek. Ez már önmagában is lelkesedésre ad okot, s megnyugtató az is, hogy a felszolgálók pont annyira profik, kedvesek és lezserek, amennyire ezt elvárnánk, a szerviznek pedig van egy sajátos evolúciója. De kezdjük az elején.
A Pasaréti tér a plébániatemplommal és az 1937-ben épült modern, egyedi buszvégállomással a budapesti Bauhaus egyik öröksége. A műemlék épület Pasaréti út felőli része régóta vendéglátóhelyként funkcionál. Anno másfél évtizede kezdett ismertté válni gasztro-szempontból, akkoriban Matteo néven működött itt korabeli fine dining étterem. Később Origo Bisztró nyílt a helyén, majd a Hold utcai Kispiac budai egysége költözött ide Gál Bencével együtt, akit sokan már látásból ismertek az apró, de annál népszerűbb belvárosi vendéglőből. Viszont ami jól működött Pesten, Budának nem feltétlenül tetszett, nem volt nagy tolongás az amúgy is kevés férőhelyért. Ennek következtében ismét tulajdonosváltás lett, Kispiacból pedig Pasarét Bisztró.
Gál Bence viszont maradt, és olyan étteremmé változtatta az üzletet, amire már jó ideje szükség volt. Egy igazi törzshely született azoknak, akik ismerik és szeretik. A kicsi, belső teret egy télen-nyáron kényelmes üvegezett terasszal egészítették ki, van egy dohányzó terasz is, és a lenti kerthelyiségben is fogadnak vendégeket. A bővülés miatt sok rendezvényük is lett, még esküvőre is kelendő a helyszín, elindult a termelői piac hétvégén, s bármelyik nap érdemes beugrani reggelire.
Persze, hogy van Benedict és bundás kenyér is! Ebédidőben pedig ajánlott asztalt foglalni még akár hét elején is, ez pedig nagy szó, hiszen az étterem abszolút lokális, expatok igen, de turisták nem járnak ide, és ez jól is van így. Ugyanakkor mindig belefuthatunk egy-egy ismerősbe, vagy olyanokba, akiket látásból ismer az egész ország.
Ha még nem vagyunk igazi törzsvendégek, az ételek rendelése egy kisebb performance alapján zajlik. Étlap nincs, hanem egy kézzel írt falitáblával szemezhetünk a bejáratnál, amit ugye vagy látunk, vagy nem, az asztalunknál ülve. Ez nem baj, mert a tábla kiskamasz méretű, hordozható verzióban is létezik, ezt a pincér az asztalunkhoz cipeli, és erről böngésszük a 20-22 féle aktuális fogást. Rutinos visszajárókként viszont erre semmi szükség, mert egyszerűbb megbeszélni, mit nem kóstoltunk még, rákérdezni, hogy van-e már ördögszekér-gomba, a múlt heti borjúmáj kifutott-e teljesen vagy reménykedhetünk, és hasonló szellemben megtárgyalhatjuk az ebédünk vagy vacsoránk részleteit.
Az a helyzet, hogy tulajdonképpen bármit rendelhetünk a tábláról vagy a felszolgálók ajánlása szerint, jó eséllyel nem fogunk csalódni. Ha pedig Bence odapattan hozzánk, és azt mondja, hogy ma tökfőzeléket kell enni bébi malaccsülökkel, de a kacsazúza pörkölt is remek lett, akkor nincs is min tétovázni.
Evés közben pedig teljesen egyértelmű, hogy ezt az élményt keressük, az érzést, hogy ebben az étteremben többnyire olyan ételeket főznek, amiket jól ismerünk, csak hozzáértőbben, izgalmasabban, vagyis ügyesebben, mint mi otthon. Egy bisztróban ez az igazi alkotómunka, az egyszerűből készíteni hibátlant, amiben van egy kis finesz.
Ez Nánási Lajos séf érdeme, ő már a kispiacos idők óta vezeti a konyhát. Ugyanakkor az is nagyon rokonszenves hozzáállás, hogy a Pasarét Bisztró nem a séf személyi kultuszára épül. Hanem sokkal inkább arra, hogy a vendégek egymással foglalkozhassanak, miközben jót esznek, jót isznak, megkapják a tolakodásmentes odafigyelést, és ezért legközelebb is ide jönnek, akár hetente. Többször.
Pasarét Bisztró
Budapest II. kerület, Pasaréti út 100.
Nyitvatartás: H-P: 08:00-23:00, Szo-V: 09:00-23:00
Az étterem weboldala
Az étterem Facebook-oldala
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.