A svájci sajtok közül a helyi dialektusban kimondhatatlan hangzású Gruyère a legnépszerűbb. Miatta nevezik az országot a sajtkészítés első számú központjának. Így Gruyères-ben nézhettem volna középkori várkastélyt, vagy mászhattam volna hegyet, de nyilván a sajtkészítés érdekelt a legjobban.
Balladai homályba vonhatnám innen a történetet, hogy azt lehessen hinni: érkezésem eseményszámba ment. A valóságban azonban a többi turistával együtt hömpölyögve jártam be az üzem látogatóközpontját. Menet közben minden érzékszervünkre hatni kívántak: volt magyar nyelvű audioguide, megtapogatható kiállítási tárgyak, illatminták az alpesi legelők növényeiből, és kóstoló a különböző ideig érlelt sajtokból. Mindemellett információból sem volt hiány, így többek között a következő adatokkal lett gazdagabb, aki rászánt egy órát a látogatásra:
- 36 termelő szállítja az üzembe a tejet naponta kétszer, frissen a fejés után. Ez évente 1,5 millió litert jelent.
- A tehenek tavasztől őszig szabad tartásban legelnek, természetes körülmények között, a 800-1600 méter magasságban zöldellő, alpesi legelőkön.
- A legelők teli vannak gyógynövényekkel, ezek a tej illatát és ízét is gazdagítják.
- A Maison da Gruyère naponta 48 nagy, kerek sajtgurigát készít. Egyhez 400 liter tejet használnak fel. Egyetlen tehén napi 25 litert ad, két részletben. Ehhez 100 kiló fűre és 85 liter vízre van szükség.
- Egy sajtot két és fél óra alatt el lehet készíteni, az érlelése azonban 6, 8 vagy 10 hónapot vesz igénybe. A pincében, az emeletes fapolcokon sorakozó sajtokat minden nap mozgatják, megforgatják, az egyenletes érés érdekében.
- Szigorú ellenőrzés és sajátos tanúsítvány biztosítja a félkemény Gruyère jó minőségét.
- Mivel a világon nincs olyan üzemlátogatás (egy kivétellel, de ezt most nem árulom el), ami nem a mintaboltban végződik, semmi meglepő nincs abban, hogy miután kellően ráhangoltak a Gruyère-re, úgy vásároltuk a sajtokat, mint a kisangyal, máris közelebb kerülve a helyi sajtfogyasztási átlaghoz.