Emily Harris a világ legjobb éttermeiig küzdötte fel magát: karrierjének eddigi állomásai között találjuk a New York-i NoMadot és Eleven Madison Parkot, az oslói Maaemót, valamint a chicagói Alineát. 2016-ban az idén a világ legjobb női séfjének választott Ana Roš szlovéniai éttermében, a Hiša Frankóban kötött ki, ahol jelenleg sous chef-ként dolgozik. A fiatal séffel a Finedininglovers készített interjút.
Kép: Hiša Franko Twitter
Hogyan kezdődött a séfkarriered?
Roppant egyszerűen: munkát kerestem. Világ életemben klasszikus zenét tanultam, de a középiskola után rájöttem, hogy semmi kedvem egy konzervatóriumban ülni. Felszolgálóként dolgoztam egy étteremben, amikor be kellett ugranom valaki helyére a konyhában. Azonnal tudtam, hogy ez lesz én helyem.
Jóformán az egész világot bejártad. Megosztanál velünk néhány emlékezetes pillanatot?
Portlandben jöttem rá, hogy a séfmesterség komoly szakma, és a jövőben tényleg ezzel szeretnék foglalkozni. Ezt követően meg akartam tudni, meddig mehetek el, hol vannak a határaim
Úgy vettek fel az Alineába dolgozni, hogy korábban még nem is hallottam róla. Kemény volt, de kiismertem magam a séfek, az éttermi kalauzok és a rangsorolások világában.
Ekkor határoztam el, hogy Európában is ki szeretném magam próbálni. Sikerült egy gyakornoki állást megcsípnem a Nomában, ami egy gyökeresen más világ volt, mint az addigiak. Nem voltam rá igazán felkészülve, és utólag belegondolva, a hozzáállásom sem volt éppen a legjobb.
Ezt miből gondolod?
Sok dolog motiválhat egy fiatal séfet. Számomra az elején a versengés nyújtotta az egyetlen motivációt. Mindenben én akartam lenni a legjobb. Ha láttam, hogy valaki csinált valami elképesztően jó dolgot, azonnal én is meg akartam csinálni.
Szerintem a legnagyobb hiba, amit ebben a szakmában elkövethetünk, ha azt hisszük, hogy egyedül is boldogulunk.
Amikor fiatal az ember, csak arra gondol, miként tudna minél inkább kitűnni; maga az étterem, mint egész, nem érdekli. Visszagondolva, micsoda butaság volt!
Mi vezetett téged Szlovéniába?
Egy adott ponton eléggé elveszettnek éreztem magam, és nem voltam biztos benne, hogy jó irányba haladok. Egy barátom ismerte Anát korábbról, és ő ajánlotta, hogy vele dolgozzam. Egy éve vagyok a Hiša Frankóban. Ana megváltoztatta a főzéshez való hozzáállásomat.
Eleinte, amikor azt mondogattam, hogy valamit nem lehet megcsinálni, mindig azt kérdezte: miért? Ana nem akadályokban gondolkozik, hanem lehetőségekben.
Ezenkívül mindig személyesen ő maga főz a személyzetnek: hol látni még ilyet? Ő a legkirályabb!
Massimo Botturával, hátul jobbra Ana Roš / Kép: Hiša Franko Twitter
Vannak hasonlóságok a főzés és a zenélés között?
Mindenki úgy képzeli el a séfeket, mint nagydarab, hangos megmondóembereket, pedig valójában nagyon is sérülékenyek vagyunk.
Ha valamiért szenvedélyesen lelkesedsz, és szíved-lelked beleadod, minden kritika és kudarc egy arculcsapással ér fel. A zenével szerintem ugyanez a helyzet. A szakácssággal együtt járó pörgés azonban rendkívül addiktív, és nagyon erős kapocs alakul ki közted és a munkatársaid között, mondhatni ez a második családod.
Milyen ételeket szeretsz?
Dél-Koreában születtem, de nagyon kicsi voltam, amikor örökbe fogadtak. Anyukám szerint a főzés a véremben van. A koreai ételeket kiskorom óta imádom. Már pici koromban nagyon szoros kapcsolatot alakítottam ki velük, ami egyáltalán nem megszokott ilyen fiatalon. Mindig nagyon inspirál, ha Ázsiában járok: ott eszem mindig a legegyszerűbb és egyben legfinomabb falatokat.
Forrás.