Egy nemzet ételeinek kipróbálására nincs jobb döntés, mint egy kifőzde. Az ár– érték arány rendben van, nem kell rá készülni, mint egy étteremre, hanem egyszerűen csak beszalad az ember, eszik pár falatot, és már megy is tovább. Ebben a rövid időben képes rabjává válni az illatoknak és ízeknek, amennyiben a Hathi kifőzdébe tér be Tinuhoz, a Frangepán és Teve utca sarkán.Lehet, hogy 1994 sokaknak nem jelentette a nagy találkozások évét, de Kiss Tibornak és Alok Sharmának, vagyis Tinunak, ahogy mindenki hívja, mindenképp az volt. Történt ugyanis, hogy az Új-Delhiből érkező fiú egyenesen a Maharadja Étterembe vette az első útját Magyarországon, amit akkor Kiss Tibor vezetett. Azt a napot 11 együtt töltött szakmai év követte, majd a Maharadja után sem váltak el útjaik. Ma már hét éve, hogy együtt üzemeltetik a város egyetlen indiai kifőzdéjét, a Hathit.
fotó: Nagy Balázs
Annyira megszokták a közös munkát, hogy nem is tudnának mással dolgozni, csakis egymással. Míg Alok a konyhában kelti életre hazája tipikus fogásait néhány honfitársa segítségével, addig Tibor, az üzletvezető, a várost járja a legjobb alapanyagokért.
Tinu hagyományos észak-indiai ételeket készít, amelyek, állítása szerint, egy pohár jó whiskyvel a legjobbak. De az ételbe nem szabad tenni, azt tiltja a vallás. Az ételbe szigorúan garam masala való elsősorban, hiszen ez a fűszerkeverék „mesél” legjobban Indiáról – legalábbis Tinu szerint. Ezt olyannyira jól gondolja és alkalmazza a mindig mosolygós szakács, hogy a Dalai Láma egyik magyarországi útján a főpapok ebbe az apró, csendesen megbújó kifőzdébe tértek be, hiszen bárkit kérdeztek, mindenki ezt ajánlotta nekik.
De nemcsak a főpapok találtak egyedülálló ízeket Tinu ételeiben, hanem a mai napig tömött sorokban érkező vendégek, törzsvendégek is. Ugyanis, ha valaki más főzi meg a már megszokott élénk színű és pikáns ízű ételeket, egyből kiszúrják és reklamálnak. Pont ilyen a fogadtatása a nagy ritkán másképp sikerült ételeknek is. „Egyszer volt rá példa, hogy pont a lencsét, ami a legtipikusabb indiai étel, kicsit odaégettem. A lencse egy sértődékeny növény. Ha egy pillanatig nem figyelsz rá, megbosszulja, már oda is kozmált. A vendégek azonnal kiszúrták. Mindenki jelezte, hogy más az íze, mint amit megszoktak. Egyszerűen nem hibázhatok, megszokták már, hogy tökéletes vagyok” – mondja Tinu nevetve.
[tw-divider][/tw-divider]Ahogy a Kilenc Sárkány étterem kínai és magyar-kínai étlapjait összevetettük, most két indiai kultuszhely került sorra. A Pándzsáb Tandori után most a Hathi kifőzdében néztünk körül.[tw-divider][/tw-divider]
[tw-parallax image="https://diningguide.hu/wp-content/uploads/2013/11/hathi2-1.jpg" target="self" lightbox="no" ][/tw-parallax]
Arra a kérdésre, hogy mitől tudtak híressé válni, s hogy tudnak ennyire kimagasló minőséget készíteni egy kifőzdében, a szakács egyszerűen válaszol. „Indiában nem nagyon engedhetik meg maguknak az emberek az éttermet, mert nagyon drága. Az utca tele van kis kifőzdékkel, ami persze nem olyan, mint ez, nincs ekkora választék, de nagyon háziasak az ízek. Rengetegen esznek ott. Én is szinte azon a konyhán nőttem fel, természetesen anyukám ételein kívül. Rengeteget tanultam a hotelekben is, ahol dolgoztam. Így állt össze az a tudás, melynek nagyon erős alapja az utcai ételek elkészítésének tudománya” – mondja, hozzáfűzve, hogy a vendégek nemcsak csirkét, hanem marhát is ehetnek náluk, ami elég ritka egy indiai étteremben, viszont a Hathi konyháján dolgozik egy pakisztáni szakács is, aki megkóstolhatja a marhából készült fogásokat.
És, hogy mi a jövő? Számukra ez egy egyszerű kérdés. Nyitni egy kifőzdét Budán is, ahonnan szintén megoldhatják a házhozszállítást, ahogy az már működik a Frangepán utcából. Akkor elmondhatják majd, hogy szinte lefedték egész Budapestet, mindenki otthon kóstolhatja Tinu színes és illatos indiai menüjét.