Hirdetés
Hirdetés

Első benyomás: Hachapuri

SZERZŐ: Chipirones
2014. június 3.
Mielőtt ellátogatnánk az Andrássy és Bajcsy Zsilinszky út sarkán, a korábbi ingatlaniroda helyén nyílt Hachapuri önkiszolgáló étterembe, kicsit nézelődünk a neten, milyen is Grúzia - még sosem jártunk ott. Vadregényes, izgalmas, néhol lepukkant, de mindenképpen elbűvölő.
Hirdetés

Mielőtt ellátogatnánk az Andrássy és Bajcsy Zsilinszky út sarkán, a korábbi ingatlaniroda helyén nyílt Hachapuri önkiszolgáló étterembe, kicsit nézelődünk a neten, milyen is Grúzia - még sosem jártunk ott. Vadregényes, izgalmas, néhol lepukkant, de mindenképpen elbűvölő.


Ilyen hangulatban lépünk be a budapesti étterembe – sajnos és szerencsénkre. Sajnos, mert minden romantikus illúziónk pillanatok alatt szertefoszlik, ugyanakkor szerencsénkre is, hiszen legalább halvány elképzelésünk van arról, mi milyennek álmodnánk meg egy grúz éttermet Magyarországon.
Az Andrássy út a város egyik leggyönyörűbb és legpatinásabb útja; nem meglepő, hogy nagyobbak az elvárások egy itt nyíló egység felé. Modern, ugyanakkor elegáns étteremnek van csak helye itt. Ez előbbi teljes mértékben igaz a Hachapurira, viszont semmi nagyszabású nincs benne. Egyszerűen nem illik ide, de azért rendeljünk, hátha az ételek miatt változik majd véleményünk.
Rendszerében hasonlít a német-olasz láncra, a Vapianóra. A rendelést kártyán rögzítik, majd a fizetéskor a pénztárnál lehúzzák. A mi kártyánkra a következő tételek kerülnek: spenótos blini (grúz tekercs), marhahúsos hinkali (batyu), hachapuri achma (házilag készített, rétegezett friss tészta), mentás túrós, grúz saláta és közepes grill tál. Hogy legyen mivel leöblíteni ezt a sok fogást, kérünk citromos és körtés szörpöt. (Ez utóbbi pontosan olyan, mint a Hubba Bubba rágógumi.)
A spenótos blini igazán nem sok, de finom. Ugyanez mondható el a hinkaliról, amely ugyanabból a tésztából – só, liszt, víz – készül, csak batyu formájában tálalják, főzve vagy sütve. A marhahús töltelék nagyon erősen fűszerezett, mégsem zavaró. A mentás túró kifejezetten jól csillapítja. Megkóstoljuk a harmadik tésztát is, az achmát: kicsit olajos a teteje, kicsit vastag a tésztája, de nem rossz. Semmi különlegeset nem tapasztalunk sem ebben, sem a korábbi fogásokban. A grúz saláta viszont csalódás: paradicsom, méretesre szeletelt kígyóuborka, lilahagyma és koriander – ennyi és nem több…
Nagy várakozással húzzuk magunk elé az idő közben asztalunkhoz hozott grill tálat. Két csirkemell szelettel és két kebabbal kértük, grillezett zöldségekkel, valamint kuszkusszal, lavash kenyérrel és sajtos kukorica bomberrel. Sajnos itt kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a kiszolgálás bizony hagy kívánnivalót maga után. A pincérlány mimikája teljes palettájával volt szerencsénk megismerkedni, miközben felvette a rendelést. Sajnos inkább ez az élmény az átlagos a budapesti vendéglátásban.
A tálon minden megfelelő állagú és ízletes, de semmi több. Persze ez sem utolsó szempont, de valahogy nem érint meg, nem kavar fel; a szószok (paradicsomos, kapros joghurt, édes és csípős adjika) ugyan kicsit feldobják az ízélményt, de mégsem érezni azt az extázist, hogy e nélkül a falat nélkül a világ kevésbé lenne jó hely. Sokkal többet vártunk.
Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram