Egy kicsit visszapillantva a karantén előtti időkig, volt egy nehezebb időszakod az elmúlt években, amelyet üzleti önállósodás követett. Ekkor több éttermedtől megváltál, történt egy nagy újrakezdés az életedben. Ezen a korszakon látszólag teljesen túl vagy?
Szabadfi Szabolcs: Először óriási sokként éltem meg, azután lehajtottam a fejemet, és még jobban belevetettem magam a munkába. Ha mi csináljuk a feladatainkat, az élet végül mindig elrendezi a dolgokat, ezt így gondolom, és most újra bebizonyosodott. Kesereghettem-sírdogálhattam volna, de pontosan tudtam, hogy mik az én értékeim, és mentem tovább.
Mit változtatott meg benned ez az időszak?
Régebben nagyon önjáró voltam abban az értelemben, hogy mindent én akartam megoldani, bármi áron. A beszerzéstől az ügyintézésig mindent én vittem, és nehezen tudtam kiadni a kezemből. Nekem ezt kellett belátnom, és szakembereket bevonnom magam mellé. Mára ki merem jelenteni, hogy minden pozícióra sikerült megtalálnom a megfelelő embereket, így nekem sokkal több időm jut sütni, tovább gondolkodni, begyűjteni a még jobb alapanyagokat, új mintákat lesütni. Egy olyan modellt kellett kidolgoznom, hogy legyen időm megélni a kreativitásomat is.
A Sas utcai trattoriát nem lett volna érdemes átmenteni a tavasz után?
Ott nagyon magas volt a bérleti díjunk, és nem is önkormányzati bérlemény volt, így segítséget sem kaptunk. Osztani-szorozni kellett, és nem láttam értelmét abban a helyzetben ilyen költségeket bevállalni a bizonytalanra.
Miskolcon is lett egy Bomboloni üzleted, elbírta a város ezt a koncepciót? (A Bomboloni eredetileg virágfánkokra épített kisebb üzlet Újlipótvárosban, a Pozsonyi úton.)
Igen, nagy örömömöre szeretik a miskolciak, de nem csak a fánkok sülnek ott, hanem teljes pékáru-paletta. Sőt, kiegészítettük a palettát például Harrer csokoládékkal, olasz kávéval és a helyi kraft márka, a Zip's söreivel, a Bombolonit ugyanis ők üzemeltetik franchise-ként. Remek kapcsolatot ápolunk velük, mi is mentünk hozzájuk pizzát sütni a Szinva teraszra, iskolaidő alatt is teltházat csináltunk a pizzáinkkal, a sok-sok érdeklődőnek pedig osztottam elviteles dobozkában a saját 104 éves kovászomból, óriási élmény volt. Ezen a csütörtökön pedig a Zip’s Beer-es fiúk érkeznek hozzánk egy pizza és sör eseményre Szentendrére, a Panificio il Basilicóba.
Úgy látod tehát, hogy a karantén alatt berobbant kovászdivat pörög tovább?
Én semmiféle lanyhulást nem tapasztalok azóta. A karantén után végre kezdődhettek a személyes találkozások is a workshopokon, amikre annyian jelentkeztek, hogy hónapos várólisták keletkeztek. Most megint óvatosabbnak kell lenni, és továbbra is betartani minden járványügyi szabályt, de az érdeklődés nem csökken. Folyamatosan érkeznek a kérdések, tanácskérések, az emberek elkezdtek ezzel otthon is tömegesen foglalkozni, amit személy szerint fantasztikus előrelépésnek tartok a pékáruk ügyében ma itthon.
Szabadfi Szabolcs péksége, a Panificio il Basilico kenyerei
Bátran merem állítani, hogy a karantén nyertesének tűntél tavasszal. Százezreket ért el egy-egy sütős videód, rengeteg új ember megismert. Sokan mások is próbálkoztak a videós jelenléttel, de közel sem ekkora sikerrel.
Mivel akkor tényleg volt egy nagy leállás, bennem nagyon erősen munkált, hogy hasznos legyek, és adni tudjak valamit. És ha én valamit tiszta szívből tudok adni, az a kovász és a sütés, legyen az kenyér, kalács, péksütemények, pizza.
Kezdetben esetlenül, de lelkesen próbáltam videót készíteni,
és ez a kis szerencsétlenkedés át is jött az embereknek, amivel szerintem én inkább szimpátiát váltottam ki, hiszen ezek nem profi videók voltak, viszont amit csináltam és mutattam bennük, az profi volt. Évtizedek tapasztalata van abban, amit szeretnék átadni az embereknek. Az is jól sülhetett el, hogy én mindenre válaszolok, tőlem tényleg szabad kérdezni. Azóta sem telik el nap, hogy tizenöten ne jönnének oda megköszönni a videókból tanultakat, maszkkal az arcomon megismernek az utcán. De Amerikán és Kanadán keresztül Írországig, rengeteg helyről érkezett pozitív visszajelzés.
Eszedbe jutott, hogy fizetős tartalomként add a kovászos és más sütős videókat?
Egy percig sem jutott az eszembe. Én ezt tényleg tiszta szívből, háttérérdek nélkül tettem.
Nyilván oldschool megközelítésű a kérdésem, de érdekel, hogyan látod ezt a kérdést. Nincs olyan félsz ilyenkor egy szakemberben (bármilyenben), hogy ingyen odaadja a tudását, akár a saját üzletét rombolva?
Engem ez soha nem érdekelt. Semmi mást nem kaptam ezért, mint rengeteg hálát, és
ez nekem többet ér, mint hárommal több kenyeret eladni.
Akiknek átadom ezt a tudást, ők nem állnak bele minden nap a sütésbe, mint egy igazi pék. Ezáltal viszont az emberek inkább csak még többre fogják becsülni azt, aki nap mint nap ugyanazt a minőséget hozza, és kíváncsiak lesznek még több jó minőségű kenyérre és péksüteményre. De tudod, én egyáltalán nem is várom el, hogy hozzám jöjjenek az emberek kovászos kenyérért. Menjenek el a legközelebbi kovászos pékhez, aki igazi kenyeret süt nekik. Sok hazai vállalkozás is hasznosította a videókban elhangzottakat, és én ennek is csak örülök. Minél többen vagyunk, és minél többen értik és keresik a jó kenyeret, annál jobb minőségű ételek fognak az asztalra kerülni.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.