Hirdetés
Hirdetés

„Ha kajaillatot érzel, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy egyedül” – Interjú Anger Zsolttal

2020. december 8.
„A főzés olyan, mint a sakk, Széll Tamás pedig a főzés Kaszparovja” – véli Anger Zsolt. Hamarosan hetente fogunk találkozni a tévéképernyőn a színész és a séf alkotta párossal, a „legprofibb konyhai amatőrrel” pedig egy kimerítő interjút készítettünk. Anger Zsolt éjjel kettőkör rögtönzött színész-vacsorákról, disznózsírban sütött rántott húsról, szamárfüles Horváth Ilona-szakácskönyvről és a konyhai Mátrixról.
Hirdetés

Tőlünk nyugatabbra teljesen természetes, hogy a topszínészek topéttermekben esznek. A hazai legjobb éttermekben nem hemzsegnek a színészek… Téged vonz az éttermi világ ezen része?

Anger Zsolt: Erre csak azt tudom mondani, amit Károly herceg mondott a Dianával való házasságakor, amikor megkérdezték tőlük, hogy szerelmesek-e egymásba. Diana azt mondta, hogy igen, szerelmesek vagyunk, Károly pedig azt, hogy jelentsen a szerelem bármit is. Jelentsen tehát a topszínész itthon bármit is… Időnként szerencsém van, megtalálnak a jó feladatok, én inkább így látom a státuszomat.
Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy lengyel származású francia színésznővel, aki itt járt Magyarországon. A filmes cég, aki meghívta, megkért, hogy kísérgessem itt, Budapesten. Ő teljesen elképedt, amikor arról meséltem, mennyi pénzt lehet keresni nálunk filmezéssel vagy színpadi szereppel.

„Konkrétan kiesett a kés meg a villa a kezéből."

Náluk egy színházi színészt is sokkal jobban elismernek anyagilag, nem kell filmsztárnak lenni a jó fizetésért. Dehát, mi már itt élünk, ezzel nincs mit tenni. Nekem személy szerint nem ambícióm, hogy a legdrágább éttermekben egyek. Én az étkezésnél a társaságot tartom a legfontosabbnak függetlenül attól, hogy sajtos-tejfölös lángost eszünk, vagy Wagyu-marha steaket. A Michelin-csillagos éttermek látogatása sem különösebben nyűgöz le. Megmondom őszintén, életemben egyszer ettem csillagos helyen. A párom, Emese és Dömötör Tamás szervezett a Standba egy 50. születésnapi vacsorát.

Anger Zsolt a Főmenü című műsorból / Fotó: Sárosi Zoltán

És hogy tetszett?

Tetszett, hogy ez nem arról szólt, hogy kihoznak egy kondér kaját és két teniszpálya méretű rántott húst, hanem a degusztációs menüt eszi végig az ember. Tetszett a sokféle íz és állag, a furcsa párosítások játéka, a sok-sok kóstoló egy étkezés alatt.

„Szokták mondani kicsit alpárian, hogy ezt nálunk elmosogatják. A magyar konyhában kissé bumfordi módon ahhoz vagyunk szokva, hogy Móricz Zsigmond-i módra együk degeszre magunkat, tömjük be, ami elénk kerül, az a tied, amit megeszel…"

Egy degusztációs menü úgy van kitalálva, hogy jól lakik az ember, de nem kell kigombolni a nadrágot vacsora után. Ez egy teljesen más éttermi kultúra, mint amihez szokva vagyunk.
Számomra nagyon izgalmas volt a rengeteg elem egy-egy tányéron, a pürék, olajok, redukciók. Mindegyik egy ízatombomba, ami felrobban a fejedben. Óriási munka van egy ilyen ételsorban. Nekem külön élményt nyújtott a Stand látványkonyhája. Aki látta már Tamásék konyháját, olyan, mint egy svájci laboratórium. Őrületes a tisztaság, sehol egy folt, egy csöppenés, szinte japános rendben zajlik minden. Egy kollégám forgatott egyszer a Standban, ő mesélte, hogy fel kellett mászni az elszívóhoz. Azt hitték, hogy mint minden “rendes” elszívó, olajos lesz, és majd le kell takarítaniuk a forgatáshoz, de még az is elképesztően tiszta volt Széll Tamáséknál. Szerintem ha felvennéd videóra, hogyan dolgoznak a Standban az emberek, olyan az egész, mint egy óramű. Nincs vakarózás, nincsen jaj, ide nyúlok, nem oda akartam nyúlni, mindenki tökéletesen teszi a dolgát. Ebből nagyon sokat el lehet sajátítani.

Széll Tamás és Anger Zsolt a Duna TV Főmenü műsorának forgatásán / Fotó: Sárosi Zoltán

Többek között erre osztják a Michelin-csillagot. Mit értesz azalatt, hogy ebből sokat el lehet sajátítani? Akár a filmes vagy színházi munkáidban is?

Már attól is boldog lennék, ha a főzésben el tudnám sajátítani azt a rendet, amit Tamás tart a konyhában. Példaértékű számomra, ahogyan ő dolgozik.

Az eredeti szakmádban te ugyanilyen perfekcionista vagy?

Én semmilyen -ista nem vagyok. Számomra az egyfajta merevség. Én annál szabadabb vagyok, szeretem a békességet, nyugalmat. A színházi szakmában merni és tudni is kell hibázni. A filmezés már más, egy filmben nincs idő tévutakra, de a színházban a hibázás is a próbafolyamat része.

„Szerintem aki nem dolgozza fel a hibáit, az rosszabb, mint a tökéletlenség."

Az ember kipróbál valamit, rájön, hogy nem jó, változtat. Biztosan Tamásnak is megvannak ezek a tévútjai, de ha valamit is jelent a perfekcionizmus, azt, hogy amit végül kirak eléd, az tökéletes.

Anger Zsolt / Fotó: Sárosi Zoltán

Hogyan tanultál meg tulajdonképpen főzni?

Már egészen kicsi koromban ott sürögtem a konyhában, óriási varázslat volt számomra a főzés. Még általános iskolás sem voltam, álltam a sámlin, és segítettem a rántott húst panírozni. Lenyűgözött, ahogyan a prézli beleragad a tojásba, és a kezünk alatt vált a gyanús, nyers húsokból ez a csodálatos étel. A rántott hús volt a kedvencem, étteremben is mindig azt kértem. Nálunk disznózsírban kellett kisütni a rántott húst, a nagymamám pedig hátulról tartotta a kantáros nadrágom szárát, fogta a grabancomat, hogy elrántson, ha kicsap a zsír, ne égessen meg engem. Érdekes egyébként, hogy ki miből tanul meg főzni. Neki egyetlenegy szakácskönyve volt, a Horváth Ilona-féle. Egy öreg, zsír- és kávéfoltos, szamárfüles kötet, jegyzetekkel tele.

„Ma pedig aki azt mondja, hogy jajj, én nem tudok főzni, attól mindig szívesen megkérdezném, hogy miért? Mondd azt, hogy nincs kedved hozzá, nem érdekel, nem akarsz otthon kulimászozni, és te inkább rendelni szeretsz, de hogy valaki nem tud főzni…"

Mindenkinek ott van a farzsebében az a 250 ezer forintos készülék, amin két kattintás az emberiség tudása. Anno a Horváth Ilona, ma az okostelefonok. Jó cimborám Müllner Dóra, akinek volt egy gasztroműsora, az volt a mottója, hogy “az még nem főzés, ha vízben forralsz tárgyakat”.

Széll Tamás és Anger Zsolt / Fotó: Sárosi Zoltán

Szerintem zseniális szlogen, Heston Blumenthal, a kedvenc séfem jut eszembe róla. Ő mondta, hogy a főzés arról szól, milyen hosszan és hány fokon kezelsz tárgyakat, majd milyen ízekkel látod el őket. Ő amikor séfnek akart tanulni, rájött, hogy az egész nem más, mint kémia. Mivel ő is perfekcionista – hogy a te szavaddal éljek –, elvégzett utána egy egyetemi kémia szakot is, mert elméleti szinten is érteni akarta az egész rendszert. Kémia az is, hogy a keményítő miként változik cukorrá, de az is, ha odaégetem a hagymát.
A szeretett nagymamám, aki fantasztikusan sütött-főzött, sosem grammozott, hőmérőzött, ösztönösen érezte a mennyiségeket és az időket. Számomra kicsit olyan a főzés, mint amikor a Mátrix című filmben összeállt a kép, és látod a rendszert.

A főzéssel sok járulékos feladat is együtt jár, amit sokan nem szeretnek. Hámozás, húselőkészítés, mosogatás, pakolás. Te hogy vagy ezekkel?

Ha az ember szeret főzni, ez sem jelent kulimunkát. Számomra meditatív, teljesen kikapcsol. Amíg a kezed dolgozik, és ezt a munkát végzed, a szellem is megnyugszik, és nem foglalkozik például a pandémiával. Végezzen az ember bármilyen tevékenységet, minden egyes fázisában meg kell találnia az élvezetet. Egy kézzel készített díszzongora készítésében is ott van a húszezer rózsavessző háncsolása is. A főzésben számomra nincsen nemszeretem-munka.

Anger Zsolt / Fotó: Sárosi Zoltán

Mit élvezel legjobban a főzés aktusában?

Nekem nagyon jólesik megetetni valakit. Az utóbbi időben leginkább a csajomat, de amikor vidéki színházakban dolgoztam, Kaposváron és Egerben is folyamatosak voltak a vendégségek. A társaim tudták, hogy ha én nekiállok főzni, az sosem egy-két főre készül. Volt, hogy beállítottak hozzám éjjel kettőkor, hogy éhesek. Muszáj volt enni adnom nekik… Ha érzed az étel illatát, tudod, hogy nem vagy egyedül.
Láttam egy érdekes pszichológiai témájú műsort is erről. Azzal kísérleteztek, hogy ha két ember összeverekszik a metrón, hogyan lehet a legkönnyebben elválasztani őket. Az lett a döbbenetes eredmény, hogyha elkezdett valaki kajálni mellettük, látványosan megfékeződött az agresszió. Kicsit olyan lehet ez, mint az állatvilágban, amikor a szavannán egy pocsolyából isznak a ragadozók és a növényevők, egymás mellett a zebra meg az oroszlán, és eközben nem bántják egymást.
A főzésnek, együtt étkezésnek intimitása van, ezt belül mindenki érzi.

„Biztosan észrevetted, hogy nem szoktál együtt enni olyanokkal, akiket nem szeretsz. Az evés ezenkívül csupa szexus. Valami behatol a szervezetedbe, a magadévá teszed, bele lehet kóstolni a másik tányérjába, beletunkolni az ételébe…"

A legtöbbször a szerelem is úgy kezdődik, hogy gyere el, meghívlak vacsorázni. Az étkezésnek mágikus szerepe van az életünkben: gondolj csak a családi ebédekre, romantikus vacsorára. Lehetne ugyanilyen emblematikus tevékenység a dominózás vagy a horgolás is, mégis az asztalt üljük körbe.

Olvassa el friss interjúnkat Széll Tamással is!

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram