Hirdetés
Hirdetés

Ha ennek az egésznek vége lesz, együnk együtt valami nagyon finomat!

SZERZŐ: Pákozdi Nóra
2021. január 4.
Sosem kívántunk az új évre közös hússütést, főzelékezést, meggymagozást. Idén sokunknál az egészség mellé a sikerek és egyéni célok ceruzával íródtak fel, tollal az együttes élményeket jegyeztük fel. Amibe beletartoznak a közös lakomák is.
Hirdetés

A szokásos évértékelések időszakában járunk, itt az első dolgos hétfő, a sokaknak teljes pihenéssel töltött ünnepi időszak után. Ha átgondoljuk az egész előző évet, minden veszteségével és vélt vagy valós fejlődésével, a leginkább a fizikai közelség hiányzott. Családhoz, barátokhoz, ismerősökhöz, kollégákhoz, telekszomszédhoz. Tavasszal még különös és újdonság volt az online, videós beszélgetésekkel egybekötött vacsorák szervezése, őszre már nem tartott ki a lelkesedés. A szociális élet egyik fontos bástyája a közös étkezés — kiváltképp azoknak, akik érzelmi kapcsolatot ápolnak a jó étellel. Együttes kapcsolódás ízekkel, az ízek által pedig beszélgetések, emlékek, érzelmek, világra szóló ötletek születhetnek. 

Világra szóló… a mi világunk most a közvetlen környezetünket jelenti. Ha étkezésről van szó, akkor leginkább a saját konyhánkat, időhiány vagy alkalomadtán az éttermi rendelést. Felértékelődtek a régi családi receptek, óriási segítség az internet, olyanok is a tűzhely mellé álltak, akik eddig csak szkeptikusan kerülgették azt, netán féltek tőle. Márciusban egy csipet élesztőnek is akkora vonzereje volt, mint a legnemesebb kaviárnak. Főztünk hát, magunknak és azoknak, akikkel együtt élünk. Először kuriózumnak számított, hogy az egész család, együtt is le tud ülni enni, aztán szépen megszoktuk. Nagyon jólesett mindig azzal az egy-két-három-négy emberrel kanalazni a házias ételeket, esetleg az aktuális improvizációkat, nemzetközi kitekintéseket. Eredeti (vagy kicsit átvariált) carbonaratól a szokásos rakott krumpli “franciás” cifrázásáig. 

A barátok, a család többi tagja, az ismerősök viszont elmaradtak, az ismert okok miatt. Recepteket cseréltünk linkek, fotók formájában, felhívtuk a másikat a sikerek, vagy éppen csalódások miatt.

De nem együtt ültünk az asztalnál, nem együtt kóstoltuk meg a közösen készített fogást.

És nem egy étteremben ünnepeltük meg a szülinapot, diplomaosztót, gyermek születését, karriersikereket. Legtöbbször világító monitor előtt hallóztuk végig a megmikrózott vacsorát, és koccintottuk telefonhoz a poharat. Vagy csak beszélgettünk, ízek nélkül, felidézve egy-egy nyári kerti grillezést, a trogiri aranydurbincs aromáját, a kedvenc étterem kedvenc desszertjét. 

Az elmaradt találkozók, a szociális élet beszűkülése miatt elmondhatatlanul hiányzik a közös, sokszereplős, hosszú asztalos étkezés. Amikor bátran átnyúlunk a villával a másik tányérjába, amikor kicserélünk egy-egy falatot, amikor már az előkészületek alatt is jól szórakozunk és nem nyűg egy pillanatig sem a krumplipucolás, a hús hártyázása sem. Hanem közös, mentális, olfaktorikus, taktilikus élmény is.

Hirdetés

Ugyanígy az éttermi várakozás: az étlap kézbevétele, a hely hangjainak és fényeinek a befogadása, az ételek kiválasztása, a várakozás közbeni beszélgetés, az étkezés maga és utána a tapasztalatok megvitatása. 

Nem beszélve a még feljebb emelt impulzusról, amikor a társaság, az étkezés és az utazás kéz a kézben jár. Egy spanyol piacon, olasz kávézóban, mexikói csehóban. 

Ezért valahogy az idei kívánságok a nyilvánvaló és legfontosabb egészség mellett valahogy az ízek mentén születtek meg

Piszkosul várjuk, hogy újra együtt magozzuk a meggyet, hogy étterembe mehessünk, hogy utazhassunk és kóstolhassunk, új kultúrákba harapjunk, régi ismerősként köszöntsük a már megismert ízeket. 

Kellemes ünnepeket, sikeres új évet és erőt kívántunk, és azt, hogy ha ennek az egésznek vége lesz, együnk együtt valami nagyon finomat!

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram