Legyünk tisztában vele: az étteremnek egyáltalán nem mindegy, hogy melyik étel mellett döntünk. Egyes fogások ugyanis – többnyire a hal- és húsételek – jóval több hasznot hoznak a konyhára. Persze nem az a cél, hogy az ember ezekután gyanakodva lapozgassa az étlapot, azon morfondírozva, vajon milyen eszközökkel próbálják éppen befolyásolni. Mindenesetre érdekes belegondolni abba, milyen módon próbálják terelgetni a figyelmünket, vagy éppen az érzelmeinkre hatni.
Színek, formák, anyagok
Marketing-alaptézis: egyes színek fogyasztásra buzdítanak. A szakemberek szerint a zöld szín azt sugallja nekünk, hogy az étel friss, a narancssárga étvágygerjesztő hatással bír, a citromsárga megragadja a vendég figyelmét, valamint vidámságot áraszt, a piros pedig mindent visz,
a legnagyobb árréssel rendelkező ételeket szokták ezzel a színnel kiemelni.
És ez persze csak a kezdet. Ha egyes fogások el vannak különítve az étlap többi tételétől – például be vannak keretezve vagy némi üres helyet hagytak körülöttük –, könnyebben megragadják a tekintetünket.
Középen a legdrágább tételek
A hasábokra bontott étlapok estében a szemünk ösztönösen a középső oszlopot kezdi el először pásztázni, ezért ide kerülnek azok az ételek, amelyekre az étterem a leginkább fel akarja hívni a figyelmünket.
Az étlap üzenete: lazaság, természetesség, szabálytalanság
Az étlap anyagával szintén sokat elmond magáról az étterem. Az időtálló anyagokból, például textil- vagy bársonyborítással készült étlapok azt sugallják, hogy a vendégek hasonló minőségre számíthatnak az ételek terén is. A természetes vagy újrahasznosított anyagok szintén a konyha természethű törekvéseit tükrözik, míg a műanyag, laminált étlapok pénztárcabarát árképzésre, netalántán művi alapanyagok használatát sugallják az ételekben.
A hasábokra osztott étlapokkal ellentétben a vízszintes tagolásúakat ösztönösen másképpen olvassuk. Ezekről legtöbben – tudat alatt persze – az oldal legtetején vagy a legalján szereplő tételt választják, így ide általában azok az ételek kerülnek, amelyekből az étterem a legtöbbet szeretne eladni.
Egy másik koncepciónak megfelelően sokan előszeretettel helyeznek egy viszonylag drága ételt a lap tetejére, hogy az alatta lévő tételek a vendég szemében előnyös választásnak tűnjenek.
A 0 és a 9-es mágiája
Egy érdekes kis trükk: ha az étterem nem akarja, hogy a vendégek a menüt lapozgatva folyton a pénztárcájukra gondoljanak, jobban teszi, ha a pénznemet (amiben az árak értendők) nem tünteti fel minden sorban. Bőven elég, ha egy oldalon csak egyszer szerepel, a minden sorban felbukkanó forint, euró (és a többi) szavak sűrű emlegetése helyett.
A sztorizós, a vicces és a nem vicces
A legjobban sikerült menüket olvasva az a benyomásunk lehet, mintha magával a séffel folytatnánk párbeszédet. Az étlapon gyakran megelevenedik előttünk az étterem története, szereplői, a háttérben zajló mindennapos munka – a vendéget is bevonva egy kicsit az étterem életébe.
Mindemellett jól tudja kivenni magát, ha az étlapok nyelvezete némi humorral is van fűszerezve: mintha csak a séfet vagy a személyzetet hallanánk sztorizgatás közben. Ez persze egy ingoványos talaj, hiszen a rosszul elsülő poénok vagy a bizalmaskodó bratyizás pont a visszajára tud elsülni. Itt az étlap írójának nagyon rá kell éreznie a hely szellemére: egy ír pub, egy halászcsárda és egy menő bisztró is egészen biztosan mást kíván.
sachinghanekar5 / Instagram
Beszélő nevek
Az olyan ételnevek, mint például a „Nagyi almás pitéje” vagy „Húsleves, ahogyan Anyukám szereti” a nosztalgiára fogékony vendégekre próbálnak hatni. Az erőteljes érzelmi töltettel bíró elnevezésekkel mintha egy falatnyi gyermekkort is kapnánk az étel mellé – és persze azt a biztonságtudatot, hogy a "régi, hamisítatlan" ízek kerülnek a tányérra. Ez természetesen egy biztonsági játék is egyben, az új utak keresésének szöges ellentéte.
srishti101 / Instagram
Az ételek leírásánál szintén fontos a részletgazdagság. Ha a vendégeknek két hasonló étel közül kell választaniuk, hajlamosabbak amellett dönteni, amelyik pontosabban van bemutatva. Érdemes tudni: az aprólékosabban leírt ételekből az étterem általában többet is szeretne eladni. Az alapanyagok származási helyének, illetve az étel készítésének bemutatása révén a vendégek szintén közelebb kerülhetnek egy-egy fogáshoz.
Baráth Dávid grafikus munkája a budapesti Meat&Sauce-nak
Az éttermek a borok jellemzésére különösen sok energiát fordítanak. Az alapos borleírások ugyanis nyugtatóan hatnak a borválasztás terén bizonytalan vendégekre, ami nyilvánvalóan az emberek nagyobbik felére igaz.
Legközelebbi étteremlátogatásunkkor figyeljük meg ezeket az étlapszerkesztési trükköket! Vajon milyen mértékben vannak ránk hatással? Tényleg szabad akaratunkból döntünk egy étel mellett, vagy az étlap elrendezése, színe, formája tudat alatt befolyásolta a választásunkat?
