Hirdetés

Portugália egy sokak által még nem felfedezett úticél, pedig a portugál néplélek sokban hasonlít a magyarhoz, az édes busongás legalább annyira az övék, mint a miénk is. No és az ételek? Írtunk már a portugálok különös halkonzerv kultuszáról és arról is, mit érdemes kérnünk, ha friss tengeri ételekre vágyunk az óceánparti országban. Most a bárokban és kisvendéglőkben is kóstolható házias ízekre fókuszáltunk!

Hirdetés

A portugálok szotyija: Tremocos

Meccsre indulnak, vagy egyszerűen beültek egy kisvendégőbe, ahol az asztalon a tálkákban kínálja magát valami, ami félúton van a csicseriborsó és a bab között? Próbálják ki bátran! Ezt a sárga babfélét kimérve árulják meccsek előtt vagy vidéki buszmegállókban, de ott van az elegáns fado-éttermek asztalán is. Összecsipentve megszabadítjuk a héjától és már pattan is szét a szájban. Az egészségguruk esküsznek rá, bár ez szimplán a portugálok szotyija: olcsó és egyszerű.

Csak a hangzása nem finom: Broa

Maradjunk az egyszerű ételeknél: a broa nem több, mint egy remek kukoricás kenyér. Semmi rendkívüli, egyszerűen remekül passzol a helyi kolbászokhoz, grillezett szardíniához és a többi népétekhez. Egy ideig teljesen hiányzott a városi ember asztaláról, kiszorították a búzalisztből készült kenyerek, de aztán valahogy megint utat talált magának: ma a legtöbb helyen újra megtalálható. A tésztája és a színe tájegységenként, sőt házanként különbözhet.

Ahány ház, annyi piri-piri csirke

A misztikus-klasszikus piri-piri csirke receptjét a bevándorlók hozták magukkal az egykori gyarmatokról. Az afrikai eredetű, apró szemű vörösbors annak a jellegzetes mártásnak az alapja, mely grillcsirkével az igazi. A receptek házanként eltérőek lehetnek, van, aki fokhagymásan, van, aki portóival bolondítva szereti. Nagyon jóba kell lenni a szakáccsal, hogy megossza velünk a piri-piri titkát… Mindegy, melyik verziót kóstoljuk, Afrika ízeit fogja megidézni, és egyáltalán nem áll távol a magyar ízléstől sem.

Kolbászkóstolás nélkül ne menjünk haza! Chourica

Mi, magyarok azt hisszük, hogy kolbászban nekünk nem lehet újat mondani. Ez a mi nagy tévedéseink egyike. Hiszem, hogy lesz egyszer valaki, aki megírja a portugál hentesáruk nagy könyvét, jelentős fejezetet szentelve a chouricának. A vörösborban érlelt, paprikás-babérleveles-fokhagymás kolbászt lassú füstöléssel teszik izgalmassá (és eltarthatóvá). A disznótorok egyenreceptjeinek hívei meg fognak kissé rendülni, de ez már az egyszerű chorizónál elkezdődik. A teljes meghasonlás kolbász ügyben ott áll majd be, mikor a csemegepult előtt kézzel-lábbal magyarázva próbáljuk kiszedni a hentesből a kolbász receptjét, hiszen annyira finom.

Chourica és broa

Folyósan vagy keményen: Queijo da Serra

Ez a bonyolult hangzású dolog valójában egy nagyon egyszerű, hegyi sajt. Eredetileg három változata létezik, a rezgős, lágy állagtól a közepesen érlelten át a karakteres ízű keménysajtig. Portugálián kívül szinte ismeretlen, de aki idelátogat, mindenképpen fog találkozni valamelyik fajtájával – ha el mer szakadni a szálloda reggelizőasztalától. És merjen elszakadni, mert a lényeg ebben áll. Mert egy napon – és ez a nap már nincs véleményem szerint messze – a világ meg fogja tudni, mi is az a queijo da serra. Az egekbe szökik majd az ára, és hollywoodi sztárok követelik majd a turnéreggelik asztalára egyenesen az estrella-beli pásztoroktól. Akkor majd elmondhatjuk: “ó, ezt én régóta ismerem, ezzel kezdem mindig a napot.”

Forrás: www.noticiasdecoimbra.pt

Olvassa el ezt a cikkünket is!

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS