Ha a „gyomorkeserű” szó hallatán alkoholba áztatott gyógynövényekre gondolunk, nem is járunk messze a valóságtól. Világszerte majdnem minden kultúrának megvan a saját, gyógyhatásúnak vélt italreceptje, a variációk száma végtelen, hiszen számtalan alkohol kombinálható rengetegféle gyógynövénnyel. Ezeknek, a nevükkel ellentétben gyakran édes ízű alkoholos italoknak a gyökerei egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza, ahol szokás volt a boroskorsókba különböző gyógyhatású füveket, növényeket áztatni. Fontos kiemelni, hogy itt nem babonából, gasztronómiai célból vagy vallási hagyományokból cselekedtek a készítők, az egyiptomi orvoslás gyakran használta az így készített italokat, pontos receptjeik voltak gyomorfájás, puffadás, tengeribetegség ellen is.
Ezt a hagyományt aztán a középkori Európa is folytatta. Az alkohollepárlás megjelenése, és a gyógynövények felé forduló reneszánsz érdeklődés pedig új lendületet adott a gyomorkeserűk őseinek feltalálására. A 19. századra aztán a gyógynövények erősített borban való konzerválása bevett gyakorlattá vált, úgy Angliában, mint a tengerentúli területeken is. 1806-ban egy amerikai publikáció megemlíti egy új műfaj születését, színre lép a koktél.
A cukorral és illatos gyógynövényekkel dúsított alkoholos italok fogyasztásának hagyománya nem újkeletű, hanem évszázados hagyomány. Egy pohár gyomorkeserűt étkezés után magunkhoz venni kellemes szertartás, nem csak az elköltött ebédet, vagy vacsorát koronázza meg, de segít az emésztésben is. A bőséges karácsonyi lakomák utáni időszaknál nincs is jobb alkalom arra, hogy megismerjünk néhány bittert, gyomorkeserűt, digestivót!
Unicum
Listánk nem is kezdődhetne mással, mint a leghíresebb magyar gyomorkeserűvel. Az Unicum történetének bemutatása önmagában is megérne egy hosszabb írást, hiszen hagyomány, titok, üzlet és siker kíséri ezt a nagyszerű italt. Az Unicum 2015. óta hungarikumnak számít, a név, a palack és a jellegzetes címke is védelem alatt áll. A receptet 1790-ben alkotta meg a Zwack-család egyik őse, aki a II. József udavari orvosaként dolgozott. A gyomorkeserűt a császár gyomorpanaszainak enyhítésére készítette, és a kúra, valamint az ital sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ital nevét is maga a Habsburg uralkodó adta. A legenda szerint ugyanis, amikor először megkóstolta, így kiáltott fel, „Dr. Zwack, das ist ein Unicum!”
Igaz vagy sem, annyi bizonyos, hogy az Unicum a mai napig óriási sikernek örvend, mind Magyarországon, mind pedig világszerte. A recept 1892-óta változatlan, több mint negyvenféle gyógynövényből áll, melyek között szerepel gyömbér, kardamom, rebarbara, de narancshéj és kalumbagyökér is. A hozzávalók teljes listája természetesen titkos, és a legfontosabb összetevőket a mai napig kézzel méri ki a Zwack-család egyik tagja.
Jellegzetes zamatát a gyógynövények mellett a tölgyfahordós érlelésnek is köszönheti, jelenleg összesen négy kontinens 45 országában elérhető.
Becherovka
A Josef Becher és Dr Frobrig által létrehozott cseh gyógylikőr feltalálásához is legenda kapcsolódik. Az elbeszélés szerint a fent említett urak mindketten szerettek alkoholos-gyógynövényes kivonatokkal kísérletezni, és amikor 1805-ben a mai Karlovy Varyban összetalálkoztak, hamarosan együtt kezdtek el kísérletezni. Egy idő után azonban Dr Frobrig elhagyta a várost, újdonsült barátja számára azonban hátrahagyott egy papírcetlit, amin egy recept, és az „ez jónak tűnik” szavak álltak.
A két férfi soha többé nem találkozott egymással, Josef Becher azonban erre a receptre alapozta életművét. Állítólag a mai napig változatlan és természetesen szigorúan titkos, az összetevők pontos listáját egyszerre mindig csak két ember ismeri, akik minden héten összeállítják a 21 gyógynövényből szerkesztett keveréket, amit aztán egy héten keresztül áztatnak alkoholban. A kivonat ezután tölgyfahordókba kerül, ahol hónapokon keresztül érlelődik és megkapja jellegzetes színét is. A Becherovka nem csak étkezések után kortyolható kiválóan, de egyesek esküsznek rá, hogy emésztéssegítő hatása mellett a köszvény kezelésére is kiválóan alkalmas.
Amari
Az amari valójában gyűjtőfogalom, hiszen ez a név rengeteg, ebbe a kategóriába tartozó áztatással és lepárlásos eljárással készülő, gyógynövényes és fűszeres olaszországi italt jelöl. Rengetegféle hozzávalóból számtalan stílusban készítik, mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet. Az Amaro Averna nevű szicíliai változat például édesebb ízvilágú, a Fernet Branca már jóval szárazabb, de léteznek rebarbarával és articsókával készülő változatok is. Az édes oldalon még ott találjuk a limoncellót, sambuccát és amarettót is, ezekről az olasz digestivókról korábban hosszan meséltünk már.
Gammel Dansk
A dán gyógynövénylikőr 29 gyógynövényből fűszerből és hozzávalóból áll. A listán szerepel a szerecsendió, a narancshéj, a csillagánizs, az encián, a fahéj, és a madárberkenye is. Ahogyan azt már megszokhattuk, a teljes listát természetesen hét lakat alatt őrzik. A Gammel Dans több szempontból is kivétel a listánkon. Annak ellenére, hogy neve szó szerint Öreg Dániait jelent, ez a listánkon szereplő legfiatalabb ital, 1964-ben alkották meg. A másik fontos eltérés a többi italhoz képest, hogy a Gammel Danskot gyakran nem ebédet, vagy vacsorát lezáró, desszert helyettesítő italként fogyasztják, hanem gyakran a reggelit kíséri. Dániában ugyanis szokás a születésnaposokat reggel felköszönteni, ekkor, az ünnepi reggeli elmaradhatatlan kísérőjeként tűnik fel a likőr. Jellegzetes ízvilágát gyakran használja a dán gasztronómia is, a David Zilber és René Redzepi által kiadott szakácskönyvben, a Noma Guide to Fermentation című alkotásban például megtalálható a Gammel Dansk likőrből készülő ecetkülönlegesség is.
Brennivín
Ha nem is tartozik szigorúan a gyomorkeserűk szűk köréhez, a leghíresebb izlandi párlat mindenképpen megérdemli, hogy felkerüljön az étkezés után kipróbálásra érdemes italok listájára. Ha soknak találjuk a többtucat gyógynövény adta ízt, ha túl édesnek és sziruposnak érezzük a fenti italokat, ha a lassú kortyolgatás helyett egy korty jéghideg frissítőre vágyunk, listánk utolsó szereplője remek választás.
Ahogyan az olasz grappa, a svéd akvavit, a brennivín is egy átlátszó, magas alkoholtartalmú, hidegen fogyasztandó ital. Jellegzetes ízét két dolognak köszönheti. Az első, és legfontosabb, hogy a brennivín elkészítéséhez a híresen kristálytiszta izlandi karsztvizet használják fel, ami hihetetlen lágyságot kölcsönöz az italnak. A második a párlathoz felhasznált gyógynövényben, a fűszerköményben keresendő. A zord izlandi tájon kevés ízes, illatos gyógynövény terem meg, a kömény azonban évszázadok óta a helyi flóra része. A brennivínt általában jéghidegen fogyasztják, és bár Izlandon hagyományosan a hákarl nevű fermentált cápahúshoz isszák, biztosan állíthatjuk, hogy egy karácsonyi vacsora után is nagyon jól tud esni.
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.