Hirdetés
Hirdetés

A gyerekkori ízek lélektana

SZERZŐ: Lami Juli
2017. május 10.
Azok az ízek, amelyek visszarepítenek a gyerekkorunkba, hatalmas erővel bírnak. A pszichológus most azt is elárulja, miért.
Hirdetés

Szinte mindenkinek vannak olyan ízek az életében, amelyeket ha megérez, azon nyomban elfogja a gyerekkori nosztalgia. Ez lehet egy egyszerű nyalója is, amit jutalomnak kaptunk, vagy egy félresikerült linzer, első konyhai próbálkozásaink emléke. Mindegy, milyen fontos az a bizonyos emlék, ha köthető hozzá valami étel, akkor sokkal élénkebb, és ezáltal sokkal inkább felidézhető. "Azok az emlékek, amelyek egy étel hatására jönnek elő, sokkal intenzívebbek, mint azok, amelyekben más érzékeink szerepelnek – magyarázza Susan Whitborne, aki a Massachusetts Egyetem agykutatója. Egy ételhez köthető emlékben nemcsak a látás, vagy az ízlelés szerepel, hanem minden olyan érzék, amely részletesebbé teszi az emlékképet. Hadley Bergsrom neurológus még ennél is tovább megy, szerinte ugyanis "az ízleléssel kapcsolatos emlékek a legerősebb asszociatív emlékek, mégpedig egy túlélési stratégia, az úgynevezett feltételes ízérzés miatt. Ez az a jelenség, amikor például ételmérgezést kapunk, és ennek eredményeképpen averziónk alakul ki azzal a bizonyos étellel vagy étteremmel szemben, amit vagy ahol ennek áldozatául estünk. Bár ennek első hallásra semmi köze a gyerekkori étel emlékeinhez, azt egyértelműen mutatja, hogy milyen intenzív emlékeink tudnak lenni különböző ételekhez kapcsolódóan. Ráadásul az étel emlékekben nem csupán az érzékek és ez a túlélő stratégia játszik szerepet. Maga a szituáció, azaz hogy hol és kivel voltunk, mi volt az alkalom, adja a legnagyobb erőt ezeknek a nosztalgikus emlékeknek.
"Az étel emlékek azért olyan nosztalgikusak, mert az ételekhez kontextus is járul, és így lesz teljes a dolog – mondja Whitbourne. – Egy gyerekkori emlékben nem az a bizonyos almás pite a lényeg, hanem az egész élmény: a családtagok, akik elkészítették a finom ételeket és tápláltak minket. Mindennek összetett a szimbolikája. A nosztalgia úgy jön létre bennünk, hogy belekóstolunk egy szószba, amitől nemcsak annak a gyerekkori szósznak az íze, hanem a nagymamánk, és az ő otthona is eszünkbe jut. Ez olyan dolog, amit csak az étel tud. Egy étel emlék nem csupán tényeken, ösztönökön és érzékeken alapul, hanem egy egész kontextust idéz fel." Ezért van az, hogy hiába emlékszünk egy ízre, például a nagymama legendás diótortájára, mégsem tudjuk reprodukálni azt, mert az ízemlékünkben az ízen kívül egy egész "élménycsomag" szerepel. Süthetünk egy tökéletes diótortát, de nem mehetünk vissza az időben, hogy érezzük azt az izgalmat, amit kiskorunkban éreztünk, hogy mikor lesz már kész. Ez egy olyan rejtélyes összetevő, amit semmilyen boltban nem árulnak.
A Huffington Post cikke nyomán.
 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram