Akarod a békét (?) - Első benyomás: Kis Bécs

Amikor újság mögül figyelhetjük, hogy napfény játszik a csészén, és olyan a pillanat, mint egy érett gyümölcs. Amikor nyugalom van, a háttérben utcazajok, átszűrődő madárfütty. Amikor minden olyan könnyű, hogy meghalljuk az asztalszomszédunk és a magunk gondolatait. Mi sem véletlenül tartottuk az eljegyzésünket egy híres bécsi kávéházban, és nem véletlenül igyekeztünk négy évvel később a Kis Bécs nevű kávézó-borbára egy kis békéért. Mutassanak nagyvilági letisztultságot, ha tudnak egy kisgyermekes család számára.
A Kis Bécs tudja ezt, vagy amit nem, még biztos megtanulja. Szolid, hívogató tejeskávé színű enteriőr bent, barátságos, finom teraszocska kint – ez Buda egyik legigényesebb virágboltjával közös –, türkiz székekkel, lámpásokkal és napelemes lampionokkal. Ez ma kérem a sikk! Fűszernövényes-fakerítés. Krétatábla igazít el: saláta, szendvics, sütemény, borok. Családosan ez a tökéletes műfajválaszték, és közben lágy, francia sanzon szól. Csak mi vagyunk vendégek ezen a szombat délutánon – vajon miért? – jöjjön hát Pax istennő, azt kívánom, és heveredjen mellénk olajággal a kezében.

A három hónapja üzemelő hely profiljába tartozik az osztrák borválaszték. Ausztria minden borrégiójából összesen több, mint 120-féle bor kapható. A kínálat másik vonzó tényezője a kímélő sütemény és kávé, vagyis a gluténmentes, laktózmentes, paleo vonal.
Kicsit csodálkozom, amikor hosszú porcelántányérokon szolgálják föl az összes sütit, beleértve a fiam által választott kakaós csigát. Nem baj, a kandírozott áfonyás csokiminta gyönyörködtet, áttesszük a sütiket szalvétára. A gyümölcslékoktélt elosztjuk, a grapefruit-narancs-citrom hármasa fanyar, de jólesően friss. A kakaós csiga már kissé száraz. A paleo sacher egész hiteles, ízre tömény, állagra könnyű. A svéd mandulatorta fenséges, villámgyorsan eltűnik. Jöhetnek a saláták – mert én ezt a sorrendet vallom. Teljesüljenek az elemi vágyak, aztán lehet megfontoltan és gyönyörködve élni. Itt meg nem is ütköznek meg rajtam, kedves mosoly a válasz mindenre.

Bár a „körtébe csavart” gorgonzolás saláta hangzik a fülemnek legkéjesebben, az ijesztő formátum-meghatározás miatt a gránátalmás-grapefruitos mozzarella salátánál maradok. Vesztemre. A rukkola nem egészen friss, a balzsamecet pedig jóvátehetetlenül meglódult: töményen és fantáziátlanul mar a dresszing. Az ízek félrecsúsznak, ott kell hagynom. Férjem járt jól, a dióban és gorgonzolában is gazdag salátájával (ez is jégsaláta és rukkola alapú), melyet kecses körteszeletkékkel béleltek (semmi csavar!), kiadós és mindvégig izgalmas. Közben végigkóstolja a Zöld Vertelini-sort, és megállapodik egy testesebb Pragernél. Kezet mosunk a csokitól ragacsos gyerekekkel, utána nekiesnek a teraszon álló krétatáblának, mely húsz percig hat, utána ismét kézmosás. Pelenkázót nem látok.

A zamatos és erős capuccino időben érkezik, a házigazda nagyon bölcsen rákérdez a sorrendre, hála érte. A mi rendünk kezd fölbomlani, gyorsan fizetünk, alapvetően elégedetten távozunk. Olyan képet mutattunk még magunk számára is, mint egy rendezett család.