Folytatjuk a múlt heti témánkat, fókuszban most a proseccóval (A legjobb nyári kortyok az Aperol Spritzen és limoncellón túl). A prosecco ugyebár az olaszok büszkesége, besorolása szerint pedig habzóbor – és nem pezsgő. Érdemes tudni róla, hogy ha nem üvegből töltik, hanem csapolják, már nem "igazi" proseccóról beszélünk, hanem frizzantéról.
Egy kis eligazításért Prosecco-Methodo Classico-Lambrusco-Asti Spumante vonalon, olvassa el korábbi cikkünket a témában! Gianni mesél: Buborékos olaszok
Sgroppino: csak kimondani nehéz!
Egy igazi kényeztetés a nyári forróságban. Akárcsak maga a prosecco, ami Veneto és Friuli-Venezia-Giulia régiók határán készül, a sgroppino is idevalósi.
A sgroppinóban azonban igazából nem csak a hozzávalók keverednek egymással, hanem maga a műfaj is egy mixtúra. Hogy mire gondolok ezalatt? Naná, hogy a belekerülő citromfagylaltra, ami szépen lassan feloldódik az italban, mi pedig mindeközben
elfilozofálhatunk rajta, hogy ez tulajdonképpen egy tejszínes koktél vagy egy citromos desszert?
Az ital középkori őse, a citromsorbet még teljesen "szűz" volt, ugyanis ebből az alkoholt nélkülöző citromos frissítőből származik a későbbi alkoholos ital. A citromsorbet-t egykor hagyományosan az arisztokrata családok nagy lakomáinak szüneteiben szolgálták fel, két fogás között érkezett frissítőként. A citromos ital mind a szájat, az ízlelőbimbókat frissítette, mind a gyomrot nyugtatta, az emésztést segítette. A mindössze citromból, citromhéjból, cukorból és szénsavas vízből álló frissítő újkori verziója a sgroppino, amiben a citromsorbet-t tejszín, vodka és prosecco egészíti ki. Láttuk már úgy is, hogy az alkoholok külön vannak a tejszíntől és citromsorbet-tól a pohárban, de a bevett szokás szerint összeturmixolják a hozzávalókat.
Járjunk tehát akár Velencében, Veronában, Padovában, Trevisóban, Vicenzában (vagy a többi Veneto-beli városban, faluban), nagy eséllyel fognak minket digestivóként, azaz étkezés utáni italként sgroppinóval kínálni. Ha rám hallgattok, elfogadjátok.
Az itáliai művészet nagyjaira (és proseccóra) hangolva
Puccini, Rossini vagy Bellini? De úgy is kérdezhetném, hogy mandarin, eper vagy őszibarack? A gyümölcs ugyanis a különbség a pezsdítő koktélok között, amelyeket még a szintén nem túl bonyolult, mindössze három összetevős Aperol Spritznél is könnyebb elkészíteni. Ezekhez a koktélokhoz csak két hozzávaló szükséges: prosecco, no és a gyümölcsös "kiegészítője".
A Puccini alapvetően frissen facsart mandarinlével készül, de egyes helyeken mandarinlikőr kerül bele. Így természetesen ütősebb itallal is kell számolni. A Rossinit és Bellinit eper- és őszibarackpürével készítik. A hosszúkás poharakat előzetesen be kell hűteni, ebbe kerül a (természetesen) szintén behűtött prosecco és a gyümölcslé vagy gyümölcspüré. A mixet csak óvatosan meg kell keverni, nem kevergetve ki belőle a prosecco szénsavtartalmát.
A a 2. világháború előtti években megalkotott Bellini koktélnak több jól hangzó eredettörténete is van, de mi most higgyünk a legelterjedtebbnek. A velencei Harry's Bar tulaja nem angol vagy amerikai volt, mint ahogy azt sejthetnénk, a tulajdonos Giuseppe Cipriani volt. Ő nevezte el az őszibarack színű italt Bellininek a nagy reneszánsz festő tiszteletére, ami egy Bellini által megörökített szent tógájának színére emlékeztette a bártulajdonost.
És lám, az itáliai művészet nagyjaiból sosem elég: Tintoretto, a velencei reneszánsz festő nevét őrzi a Tintoretto koktél, amely ugyanúgy készül, mint az előbbiek, csak éppen gránátalmalé színezi gyönyörű pirosra. A gránátalma miatt a Tintoretto inkább őszi és téli alkalmakkor szokott előkerülni.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek,
csak óvatosan a nyári nagy melegben az alkoholos italokkal, no és
olaszul l’enni jó!
Legyetek jók!
Gianni
A tartalom a NEFF prémium beépíthető konyhai készülékek támogatásával jött létre. További információ: NEFF Home.