A babà eredetét a rum baba történetében kell keresnünk. Ez viszont nem is annyira egyszerű: a rumos édesség eredetét kutatva a lengyelek, a franciák, sőt egy kis mellékszál erejéig a magyarok (bora) is képbe kerül.
A király, a lánya és a cukrász
A rummal átitatott sütemény nevére több magyarázat is él a közös emlékezetben. Az egyik szerint a lengyel babka szóból származik, ami nagymamát jelent. Egy másik, némiképp meseszerűbb magyarázat szerint I. Szaniszló lengyel király révén került Lotaringián át Franciaországba az alkoholos sütemény. Egy alkalommal ugyanis, amikor az állítólag hiányos fogazatú uralkodó száraznak találta a süteményét, cukrásza a király dühét úgy csillapította, hogy a kifogásolt desszertet malagaborba áztatta, és aszalt gyümölcsöket, illetve szőlőt adott hozzá. A sütemény így már sokkal könnyebben csúszott a királynak, aki a történet idején éppen az Ezeregy éjszaka meséit olvasta, ezért a desszertet Ali babának nevezte el.
Egy másik legenda szerint a lengyelek már I. Szaniszló és lánya francia száműzetése előtt, Lengyelországban is készítették az alkoholba áztatott süteményt, de akkor még az volt a szokás, hogy édes magyar (!) borba áztatták. A lengyel Szaniszló király lányának és XV. Lajos király frigyének köszönhető, hogy a magyar bort az aszúszőlőből készülő malagaborra váltották.
A felborult rumos üveg
Bár a legrégebbi receptek említést sem tesznek a rumról, egy másik legenda szerint maga I. Szaniszló is ismerte már a sütemény rumos változatát: a számára túl száraz sütemény, amit dühében a cukrászához vágott, épp az asztalon álló rumosüvegnek csapódott, az ital pedig jól eláztatta a király süteményét, így került a rum a történetbe, pontosabban az édességbe. De ezeken kívül is több legenda tanúskodik a rum baba megszületéséről (miszerint például Szaniszló csak az út során megszikkadt süteményt akarta az alkohollal új életre kelteni), az tehát egyértelmű, hogy a rumossága miatt kissé becsapós édesség több száz éve izgatja az emberek fantáziáját.
Bárhogy is volt, a rum baba, vagy ahogyan a franciák nevezik, a „baba au rhum”, ma már teljesen önálló életet él, magukénak érzik a lengyelek, a franciák és az olaszok is. A sütemény olasz változatát, a babàt (vagy babbàt) világszerte nápolyi specialitásként ismerik, és valóban, errefelé mindenhol készítik-kínálják, mégpedig többféle módon.
A rumba áztatott sütemény kelt tésztáját az olaszok kis hengerformákban sütik meg, vannak kifejezetten erre a célra készített keskenyebb vagy szélesebb babà-formák, amelyekben a tészta olyan alakúra sül, akár egy pezsgő parafadugója, vagy akár egy gomba.
És persze nem is lennénk olaszok, ha nem formálnánk a saját ízlésünkre és alapanyagainkhoz: rum helyett gyakran limonecellóba áztatjuk.
A francia hagyomány szerint a tészta megsüthető nagyobb alakban is, koszorúként, kuglóformára is. A süteménynek ez a változata az úgynevezett savarin. A rum baba és a savarin tulajdonképpen csak az alakjában különbözik egymástól.
A babà kelt tésztáját semmivel sem nehezebb elkészíteni, mint más kelt tésztákat, a babramunka igazából a sütés után kezdődik a rumos szirup elkészítésével és az áztatással. A rum baba a rumon kívül megbolondítható még egy kis – vagy nem kis! – beletöltött cukrászkrémmel vagy tejszínhabbal, a tetejére szórhatunk friss vagy aszalt gyümölcsöket is.