Hirdetés
Hirdetés

Gianni mesél: Farsang után böjt, aztán húsvét, na és azután?

SZERZŐ: diningguide
2018. április 8.
Most őszintén: az egész évet akár aszerint is feloszthatnánk, hogy éppen milyen finomságok körül forognak a gondolataink. Legyen az a farsangi fánk, a húsvéti kalács vagy sonka, a fagylaltozók tavaszi kinyitása vagy akár a minden évben úgy várt eperszezon – a naptárat akár így is megírhatnánk. Most egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami nagyon is napirenden van mostanság a médiában, de vajon ott van a fejünkben is, amikor bevásárolunk, főzünk, vagy éppen amikor kidobjuk a kukába a maradékot?
Hirdetés

Nemrég a Dining Guide-on olvastam a hírt, hogy a nemzetközi gasztronómia számomra legfontosabb figurája, aki számomra személyesen is nagyon meghatározó és egy végtelenül inspiráló személyiség, Massimo Bottura nemsokára Magyarországra látogat előadást tartani. Miután óriási szenvedéllyel kereste – és el is érte! – a tökéletességet a fine dining világában, és a varázslatainak színhelye, az Osteria Francescana letaszíthatatlan a világ legeslegjobb éttermeinek toplistájáról, valamint tartja három Michelin-csillagát, Botturának évek óta a legfőbb témája, az új szenvedélye és önként vállalt küldetése, hogy az étel kérdést egy egészen más szemszögből láttassa az emberekkel.
Szakmai tekintélyét és világhírét használja fel komoly vállalásához: a Food for Soul szervezettel célja az élelmiszerpazarlás akadályozása és egy ingyenkonyha-hálózat létrehozása a világ számos pontján. Legutóbb egy párizsi templom épületét nyerték meg hozzá – stílusos módon a francia főváros egy elit negyedében! –, hogy

szavatos, jó minőségű, de feleslegessé vált ételekből főzzenek azoknak, akiknek problémát jelent a napi betevő falatot az asztalra tenni. Például azért is, mert nincsen asztaluk.

Ilyenkor, egy nagy, négynapos ünnep, a húsvét után nekem is sokszor eszembe jut, hogy az ünnepi lakomázások után vajon mennyi étel végzi a kukában. Közös az olaszokban és a magyarokban, hogy mindkét nép nagyon szeret és tud is ünnepelni. El tudjátok képzelni bármelyik ünnepet gőzölgő fazekak, sistergő serpenyők, sok finom illat és rogyásig pakolt tálak nélkül? Sokat lehet mostanában hallani a skandináv módiról, akik inkább csak kevesebbet tesznek ki az asztalra, és még kevesebbet szednek a tányérra. Nagyon tudnak spórolni, és nem túlzó mennyiségekben gondolkodni. Számomra is nagyon rokonszenves ez a hozzáállás, de ha egészen őszinte akarok lenni, azt gondolom, hogy

jól megpakolt asztalokkal igazi az ünnep! A kérdés az, hogyan gondolkodunk az ételekről.

A nagyszüleinknek (persze ez attól függ, ki mennyi idős) még egészen más volt a viszonya az ételekhez, mint nekünk. Mi soha nem éltünk igazi nélkülözésben, és hála a jó istennek, háborúban sem. Gazdasági válságok jönnek és mennek, de ha belegondolunk, nagyon hálásak lehetünk azért, hogy jó ételek kerülhetnek az asztalunkra.

Érdemes nap mint nap belegondolnunk és hálásnak lennünk,

hogy nekünk természetes, hogy húst, tojást, friss gyümölcsöt ehetünk, és mi már csak elmondásokból, könyvekből, filmekből tudjuk, hogy milyen az, ha jeggyel kell fél vagy teljes napokat sorban állni kenyérért, húsért...
A húsvét előtti böjti hetekben manapság is sokan máshogy étkeznek, mint egyébként. A farsangi lakomák utáni és a húsvét előtti böjti időszak heteit sokan úgy is felhasználják tavaszi megtisztulásra, hogy nem szigorúan vallásosak. Nem véletlen, hogy a világ különböző tájain mindenfelé böjtölnek, más-más dátumokhoz kötve, és különböző szabályokhoz tartva magukat, de ezek a napokban, hetekben közös, hogy a lemondásról, önmegtartóztatásról szólnak.
 

Debby Hudson / Unsplash


Valaki csak a húsról mond le, mások a húsról és minden állati eredetű ennivalóról, a tojásról, sajtról, tejről, tejtermékekről is, mások pedig komolyabb böjtölős napokat tartanak. Az állandó olvasóink talán már ismerik annyira a véleményemet, hogy tudják, mit gondolok a szélsőségekről az étkezésben. Ahogyan a nagyon szigorú, önsanyargató böjtölés, úgy a nagy lakomák túlzásba vitelében sem hiszek. Nem könnyű megtalálni a középutat, pedig ez volna a cél, nem igaz? Se a koplalástól, se a túlevéstől ne fájjon a hasunk!

Rod Long / Unsplash


Éppen ezért ha ünnep van vagy vendégség nálunk, és sokat főztünk-sütöttünk, akkor sem kell egy ültő helyünkben minél többet enni, és akkor is minden morzsát eltakarítani, ha már nem esik jól.

Viszont ételt kidobni a legrosszabb választás.

A cikk folytatásában ötleteket hozok az olasz gasztronómiából, hogy milyen finomabbnál finomabb ételeket készíthetünk maradékokból. Ha gondosan készítjük, és szépen tálaljuk, senkinek sem az fog az eszébe jutni, hogy most éppen egy megmaradt ételt eszik. Sőt! Pazarlás helyett adhatunk új életet is az ételeknek!

Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek:
olaszul l'enni jó!

Gianni

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram