Ha valakinek, akkor Nektek nem kell mondanom, hogy a hagymából, paradicsomból, paprikából hányféle módon, arányban, ízléssel lehet lecsót készíteni. Annyiféle módon, hogy még össze is lehet veszni a készítésén.
Az olaszoknak is van egy „lecsójuk”, a peperonata. Ez sem régibb étel, mint a lecsó és abban tér el leginkább a magyar lecsótól, hogy a legtöbb helyen fokhagymát is tesznek bele, de még ez sem kötelező. Általában azt mondhatjuik róla, hogy a peperonata egy paradicsomból, édes paprikából, hagymából álló zöldségpörkölt (mint a lecsó), amit hússal vagy hús nélkül, hallal, tenger gyümölcseivel, főételként vagy előételnek, melegen és hidegen is esznek. Előfordul magában, de bruschettaként kenyérre is kerülhet, vagy tésztára is, amiben megintcsak hasonlít a magyar lecsóra és a fogyasztására.
Fontos látni, hogy, az olasz peperonata egy olyan étel, amelynek nincs egységes, egész Olaszországra érvényes receptje. Ha egy receptben valaki azt írja, hogy az egyetlen, az „igazi” olasz peperonata, ne higyjétek el, mert nem igaz! Az olasz peperonata ebben is olyan, mint a magyar lecsó. A különféle peperonata verziókban többnyire a paprika, a paradicsom, a hagyma, a fokhagyma, a bazsalikom, a só és a bors a közös. Ezeken kívül persze más összetevők is szerepelhetnek, mint a burgonya a(z egyik) szicíliai változatban, a mazsola és a fenyőmag egy másikban, vagy a padlizsán Velencében. Ami egészen biztos, az csupán a meghatározó mennyiségű paprika, amitől végül peperonata lesz.
A paprika mellett Olaszországban teljesen természetes, hogy édes, érett, szaftos, hámozott paradicsomnak is lennie kell. A peperonata tehát állhat csupán néhány összetvőből és lehet egészen gazdag is. Hozzá képest az ugyancsak recept nélküli, a technológiájával és főbb összetevőivel jellemzett magyar lecsó készítése akár még szigorúan meghatározottnak is tűnhet, de szerencsére nem az, ahogy olasz, zsidó stb. rokonsága sem. Éppen ez teszi őket annyira széppé. A peperonata Dél-Olaszország szülötte, legalábbis így tartjuk, ezért most egy érdekes szicíliai receptet hoztam nektek, amiben a peperonata – ne ijedjetek meg! - burgonyával készül.
Peperonata alla Siciliana (burgonyával)
Hozzávalók (4 személyre):
- 900 g húsos, lecsónak való édespaprika
- 600 g burgonya
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 3 közepes méretű érett paradicsom
- 1 csokornyi friss bazsalikom
- 80 ml extra szűz olíva olaj
- Só, frissen őrölt fekete bors ízlés szerint
Elkészítése: A paprikát mossuk meg, magozzuk ki, és hosszában vágjuk szeletekre. Hámozzuk meg, s magozzuk ki a paradicsomot és a húsát vágjuk fel. Finoman szeleteljük fel a vöröshagymát, s egy magas-falú serpenyőben vagy edényben, olívaolajon dinszteljük. Adjuk hozzá a paprikát is, és legalább 5 percig süssük a serpenyőben, majd adjuk hozzá a tisztított, hosszában feldarabolt burgonyát, fedjük le az edényt és 10 percig pároljuk a gőzben a zöldségeket. Ezután adjuk hozzá a paradicsomot, bazsalikomot, sót, borsot is, és további 20-25 percig kis lángon, gyakori kevergetéssel, ellenőrzéssel főzzük az ételt. Amennyiben szükséges, kevés meleg vizet is önthetünk hozzá, hogy ne égjen le. Hűtsük le, és előételként fogyasszuk.
- Tipp: Akinek az előbbi recept nem volt elég újszerű, az gazdagíthatja a peperonatát mazsolával és/vagy fenyőmaggal is (Peperonata alla Palermitana), és sok egyébbel, ami eszébe jut. Ilyenkor a burgonya ki is maradhat.
- Tipp: A peperonatához a végén borecetet, balzsamecetet is adhatunk.
- Tipp: A peperonatat megszórhatjuk frissen vágott zöldpetrezselyemmel is.
Szardíniai és velencei verzió
A peperonata déli étel, talán Nápoly a hazája, de más is magáénak tartja. A peperonata egyik délen is népszerű szardíniai verziója az eddigieknek éppen az ellentéte, és még hagyma sincs benne. Húsos, sárga édespaprika, paradicsomszósz, olívaolaj és frissen őrölt feketebors, valamint só kell hozzá. A grillezett paprikát olívaolajos paradicsomszószban főzik készre, szép lassan. A velencei peperonata gyakran tartalmaz padlizsánt, és ahogy az arrafelé megszokott, egy kis fehérbor is löttyen az ételbe. Hidegen és melegen is fogyasztják.
Köszönöm, hogy elolvastátok, s ne feledjétek, hogy „Olaszul l’enni jó!”
Legyetek jók!
Gianni