Hirdetés
Hirdetés

Gianni mesél: Az olasz vasárnapi ebéd

SZERZŐ: DiningGuide
2017. március 26.
A tradíció számomra mindig érték marad. A gasztronómiai hagyomány és a fejlődés, a változás szerintem mindig is kéz a kézben jártak. Persze, nem mindig a legnagyobb békességben, aminek általában az volt a fő oka, hogy mindig akadtak olyanok, akik nem értették vagy nem is akarták megérteni azt a kapcsolatot, ami a kettő között kezdetektől létezik, ezért […]
Hirdetés

A tradíció számomra mindig érték marad. A gasztronómiai hagyomány és a fejlődés, a változás szerintem mindig is kéz a kézben jártak. Persze, nem mindig a legnagyobb békességben, aminek általában az volt a fő oka, hogy mindig akadtak olyanok, akik nem értették vagy nem is akarták megérteni azt a kapcsolatot, ami a kettő között kezdetektől létezik, ezért a tradíciót szembeállították a haladással, mintha a kettő között nem lehetne harmónia. Pedig a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, amire Kínától Izraelig, Olaszországtól Magyarországig sok szép példát találunk – kezdi egy komoly témával a mesélést Gianni, mielőtt áttér a tradícionális olasz vasárnapi ebédre.

A gasztronómia, mint azt tudjátok Ti is, nagyon fontos az olaszoknál, ezért bátran mondhatjuk, hogy az olasz konyha és az olasz kultúra szinte egy és ugyanaz. Az étel meghatároz bennünket, ahogy a magyarokat is, és legalább annyira hozzátartozik a kultúránkhoz, mint Leonardo, Dante, vagy Michelangelo. Az olasz étkezések nagyon fontos komponense a társaság, a család, a barátok jelenléte az asztalnál. A vasárnapi ebéd a család megbecsülésének az egyik legjobb példája. Felmérések szerint – mondja Gianni - vasárnap az olaszoknak csak nagyon kis része, alig 5%-a étkezik a családon kívül. A többségünknél a vasárnapi ebéd még ma is családi összejövetel. Sajnos, már nálunk, olaszoknál is csökken a család összetartó ereje, de ezeknek az étkezéseknek továbbra is a fő motorjai, ahogy a filmeken is láthatod, az asszonyok, a nők. A feleségek, nagymamák, nagynénik, akik, bármennyi éves is lehetsz, mindig úgy gondolják, hogy nem esztek eleget és alultápláltak vagytok. Anélkül egy  olasz nagymama sem enged felállni az asztaltól, hogy nem kóstoltál meg mindent, amit szerinte meg kell kótolnod. A nagymamák, szerintem ilyenek Magyarországon is. Ha Olaszországban meghívnak egy hagyományos vidéki családi ebédre, akkor általában ilyen vendéglátásra kell felkészülni.

A vasárnapi ebéd egyébként Olaszországban dél és egy óra között kezdődik, de ez függ attól is, hogy éppen melyik régióban vagyunk. Az étkezés előételekkel kezdődik és desszerttel végződik, aztán jön az elmaradhatatlan kávé és a kávégyilkosnak (ammazza caffé) is nevezett likőr, vagy grappa, vagy hasonló. Sokan tudjátok, hogy az antipasti (előételek) után a főételek két részre (primo, secondo) oszthatók. A primo mindig tészta, rizottó, vagy leves. A hagyományos tésztaétel frissen készült, aznap gyúrt tésztát jelent és nem száraz, bolti tésztát. A secondo hús, vagy hal szokott lenni, sokféle körettel. Az ételek régióról régióra változnak, de vidéken többnyire helyi beszerzésű, helyben termesztett alapanyagokból készülnek, és olyan ételeket jelentenek, amelyeket generációk óta már sokszor főztek. A főételek után sokfelé kóstolnak sajtot, hiszen a desszertig, kávéig még van bőven idő ezeken a hagyományosan hosszú vasárnapi ebédeken. Lényeges olasz sajátosság, hogy a desszerteket a vasárnapi mise után, a Pasticceria-ban vásároljuk meg. Ezek a desszertek általában nem torták, hanem apró cukrászati édességek. Ezt esszük az ebédnél.

Köszönöm, hogy elolvastátok, s ne feledjétek, hogy „Olaszul l’enni jó!”
Ciao – Gianni

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram