A kutyákról és nem a kanári madárkákról elbnevezett Kanári-szigetek Afrikánál, Marokkó partjainál találhatók. Spanyolországhoz tartoznak, de az Egyenlítőhöz közelebb vannak.
Hét nagy és több kicsi szubtrópusi sziget alkotja, és ezek mindegyike vulkanikus eredetű. Tenerife a legnagyobb sziget, majd utána következik a sivatagos, elhanyagoltnak látszó, nagyon szeles Fuerteventura, ahová a pihenés mellett azért is mentünk, hogy szörfözni tanulhassak. De ha már ott voltunk, megnéztük azt is, hogy mit esznek ott az emberek, és nagyon elcsodálkoztunk, mert a híres szárazföldi spanyol konyhák után a Kanári-szigetek konyhája nagyon egyszerű, szegényes és leginkább a halak, tenger gyümölcsei, a krumpli és a szószok (mojos) jellemzik.
https://www.instagram.com/p/BWZo6wKlmXV/?taken-by=gianniannoni
Ahogy mondtam, Fuerteventura sivatagos, szélfútta hely, amin bokrok azért vannak, de a szél és a só megesz mindent. Aloe vera és agavé van sokfelé a szigeten, ezzel foglalkoznak a helyiek. Északra, alig 2 kilométerre van tőle a kicsiny Isla de Los Lobos és ugyancsak északra van a nagyobb szomszédja, a Lanzarote sziget is. Az Isla de Los Lobos a farkasokról kapta a nevét, de nem a szárazföldi farkasokról, hanem a tenger farkasairól (lobos del mar), a mediterrán barátfókákról, amelyek itt éltek egészen addig, amíg a spanyolok meg nem jelentek, és ki nem pusztították őket.
Egyszerű, szegényes konyha
Nos, igen, Fuerteventura nem a kulináris örömeiről híres, de azért ennek az egyszerű, szűk választékú konyhának is vannak szépségei. Amivel mindenütt találkozni, az a kenyeret is helyettesítő kanári krumpli, amit nagyon sós vízben megfőznek és különféle szószokkal esznek. A három legfőbb szósz, amit a krumplihoz Fuerteventura szigetén adnak: az avokádós, a fokhagymás és a paprikás szósz, de a szigeteken mindenütt jellemző a fűszeres szósz (mojo picon) és zöld szósz (mojo verde) is. Persze vannak a szárazföldről is mindenféle jól ismert ételek, mint a chorizo vagy az ibérico, amit a tapasokhoz is használnak, de az eredeti ételek messze elmaradnak a baszk vagy a katalán konyhától. Kenyér gyakorlatilag nincs, a helyi desszertek nagyon édesek és többnyire pálmamézzel, mézzel, cukorsziruppal készülnek.
A halak, rákok, kagylók
Ami a szigeteken első osztályú, az a hal. Fuerteventurán általában kétféle módon készítik: az egyik szerint csőben (sütőben) sütik olívaolajjal, a másik szerint sóban sütik és sok helyen a tálaláskor a sókérget még flambírozzák is, hogy látványosabb legyen. A sókéregben sült halat is szósszal tálalják. Ettem sóban sült barracudát, amit ritkábban lehet enni, és nyers papagájhalat is, amit úgy készítenek, mint a carpacciót.
https://www.instagram.com/p/BWVbkqhFfgK/?taken-by=gianniannoni
Nagyon finomak a rákok és kagylók is, mint a kövekre tapadó, kerek Patelle kagyló. Ezt nyersen is fogyasztják, én is ettem. Kicsit rágós, de jó, általában nem annyira sós, mint az osztriga, bár ez a tenger sósságától is függ. Készítik tejszínes, fokhagymás, petrezselymes ízesítéssel, sütőben is. Ezek mind jó ételek, de a legnagyobb élmény egy polip étel volt. Ez volt életem legjobb polipja, pedig nagyon egyszerűen készült, mert csak annyi történt, hogy a friss polipot megfőzték, és utána grillezték. Sem olívaolaj (ez különben sem jellemző a helyi konyhára), sem más fűszer nem volt rajta, csak só.
Az olaszok már a spájzban vannak…
Az olaszok mindenütt ott vannak a szigeten és a vendéglátás legalább 40 százalékát ők tartják kézbe. Ezért aztán joggal vetődik fel az a kérdés is, hogy: Lehet, hogy mi vagyunk unalmasak és a nem a helyi konyha? Persze ez csak vicc, de a carbonara, a vongele mindenütt kapható, és a Michelin ajánlotta étteremben is frittata van, meg olyan étel, mint a lazaccal töltött champignon gomba, aminek nem tudom, hogy mi köze van a szigethez, különösen a lazacnak. A szigeteken a helyi gasztronómia az igazán érdekes, de azért az olaszok éás a nemzetközi konyha mindenütt ott vannak.
Röviden ennyit szerettem volna ma mesélni nektek a kalandjainkról, ráadásul most nem is az olasz konyháról. Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek, hogy „Olaszul l’enni jó!”!
Legyetek jók!
Gianni