Gianni mesél: ideje felfedezni a gesztenye sokoldalúságát!

Az olasz marroni szóval Magyarországon is találkozni, "maróniként", nálunk ugyanis gazdag hagyománya van a gesztenye fogyasztásának. Remélhetőleg itthon is egyre többen fedezik fel újra az ősznek ezt a különleges, sokoldalú termését!
Mondhatjuk, hogy Magyarországon egy kicsit szomorúan alakult a gesztenye története. Sokan úgy nőnek fel, hogy a tömegesen gyártott, cukrozott, fagyasztott gesztenyével találkoznak leginkább, pedig annyiféle izgalmas módon lehet készíteni! Úgy, hogy sokkal erőteljesebben érvényesüljön az íze, mint abban a bizonyos, itthon mindenki által jól ismert gesztenyepürében.
Olaszországban rengetegen foglalkoznak gesztenyetermesztéssel, nagy hagyománya van nálunk, több ünnep, vásár, fesztivál is kapcsolódik a gesztenyéhez, minden év októberétől.

Voltak olyan időszakok, amikor Olaszországban ínséges időkben búzaliszt híján gesztenyelisztből is sütöttek kenyeret, így született meg a lapos kenyérlepény, a pattona, amit a szegények kenyerének is neveznek. De akkor sem ijedtek meg, amikor reggelire csak tejbe áztatott szárított gesztenye, vacsorára pedig csak sült gesztenye jutott.

A szokásból és a szükségből az évszázadok alatt hagyomány lett, így az olaszoknál, ellentétben több más nemzettel, nem csak ünnepi alkalmakkor kerül az asztalra gesztenye. Készülhet belőle kenyér, polenta, sör (!), likőr és lekvár is.

A gesztenyének egy itthon kevésbé ismert feldolgozási formája a gesztenyeliszt. Bár az utóbbi években a különböző gluténmentes és paleolit diétát követők étrendjében egyre gyakrabban kerül elő, alternetívaként jó minőségű és jó ízű gluténmentes lisztre.

Castagne és marroni

Olaszországban többfajta gesztenyét is termesztenek. Alapvetően megkülönböztetik a castagnét és a marronit, amelyeket az „avatatlanok” gyakran összekevernek, ám egy 1939-es királyi rendelet jól körülhatárolja, miben is különböznek. Az egyik nagyon fontos eltérés, hogy a castagne apróbb szemű és nehezebben kezelhető (ez a probléma leginkább pucoláskor kerül elő). Ebből adódóan a castagne olcsóbb. A marroni színe világosabb, héja csíkos, alakja szabványosabb, íze édesebb, mérete nagyobb, ennél fogva könnyebben megpucolható, értékesebb, jobb ízű és drágább is. Tápláló, szénhidrátban gazdag termésről beszélünk.

Mindkettőt pörkölik vagy forralják, de krémeket, lekvárokat és lisztet is készítenek belőlük. A marroni ideális cukorszirupba mártott gesztenye elkészítéséhez is, ami számos desszert összetevője, de önmagában is kiváló falat.
Bár Magyarországon is vannak olyan savas termőföldű területek a Duna-kanyar környékén és a Dunántúlon, amelyek alkalmasak a gesztenyetermesztésre, többségében sajnos mégis import gesztenyét fogyasztunk. Ennek ellenére hazánkban is van hagyománya a gesztenye ünnepnek. Nemrég volt az ország egy gyönyörű pontjén, Kőszeg mellett, Velemen az éves gesztenyeünnep, amelynek éppen az az egyik küldetése, hogy megmutassák, a gesztenyepürén és a sült gesztenyén kívül mennyi finomság alapanyaga lehet még a gesztenye.

Vásárláskor így válogassunk!

Ha otthon szeretnénk gesztenyét sütni vagy főzni, akkor ügyeljünk arra, hogy mindig kiváló minőségű termést válasszunk. Az ideális állapotú gesztenye sima, fényes, kissé olajos tapintású, teljesen repedés- és lyukmentes. Mindig kemény gesztenyét vigyünk haza, amit össze tudunk nyomni, az már fogyasztásra alkalmatlan!

Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek:

olaszul l'enni jó!

Gianni