- Ez az én saját mézem – folytatta. Nemsokára már Pomáz kertvárosi részében robogtunk, a még lakott, de már erősen zöld terület felé. Itt áll két méhkasa, amivel bőven ellátja a család mézigényét.
Az öcsém városi hobbiméhész. Nincs ebben semmi különös, ha arra gondolunk, hányan nevelnek a balkonon fűszernövényeket vagy koktélparadicsomot. Rögtön eszembe jutott egy különleges figura, Andrew Cote, akivel New York City szívében, Manhattanben találkoztam.
www.andrewshoney.com
Andrew rendkívül komolyan gondolja, főállásban végzi a városi méhészkedést. Először a Union téri biopiacon láttam, ahol állandó standja van. Az édesapjával árulják a saját mézüket, amit méheik a városban gyűjtenek. Miért is ne? New York City nem csak beton, üveg és tűzlépcső. Tele van parkkal, fákkal, kisebb és nagyobb zöldterületekkel. Édesapja is méhész, gyerekként a közös minőségi időt a méhekkel való együttes foglalatosságok és az eközbeni beszélgetések tették ki. Andrew korán megszerette a méhészkedést, és ezt Manhattanbe költözve sem szerette volna feladni.
Nem is képzelik, micsoda illegális szövete volt a méhészeknek! A városban 2010-ig tilos volt méheket tartani, aki mégis megpróbálta, de lefülelték, 2000 dolláros (kb. 570 ezer forintos) büntetést fizetett érte. Addig is voltak gerillaméhészek, akik maguk készítették a mézet, de a fentiek miatt legtöbbször légkondicionálónak vagy kéménynek álcázva rejtegették a méhkasaikat.
Titkos mézkóstolókat szerveztek, és a legmenőbb deliknek adták el a készletet, mint az a brooklyni transzvesztita, aki művésznevén árulta, vagy az a bronxi ember, aki elvonultan, egy parókián élt, és egy trappista szerzetestől tanult eredetileg méhészkedni.
A tilalom feloldása után mindannyian fellélegeztek, és már a város leghíresebb piacára, a Union térre is kiállhattak árusítani. Sőt, mostanra Andrew jó pár éttermet is ellát a város mézével. Ott van a NoMadben a Broadway-n, Greenich Village egyik kedvencében, a Blue Hillben, és a piac környéke is megtalálta magának: ha betérünk a Union Square Caféba, a fagyi ízét ez a méz gazdagítja.
Ötven városi háztetőn élnek a családjai. Az East Village-i lapostetőről karnyújtásnyi távolságúnak tűnik az Empire State Building. Ide könnyedén fel lehet jutni, Andrew megmutatta már ezt a helyet sok embernek, tévéstábnak, városi méhész barátainak.
A gyanútlan turisták és üzletemberek biztosan nem sejtik, hogy a fejük fölött, a Central Parktól négy sarokra lévő Hilton Midtown tetején is elhelyezett Andrew hat méhkast.
Innen szárnyak nélkül is nagyon közel a park, ahol rengeteg a beporzásra váró növény.
A méhek ott vannak a parkokon kívül az oly divatos közösségi kertekben is, vagy az oly divatostól is divatosabb High Line-on. Izgalmas mézeket kóstolunk, a Brooklynból származó más karakterű, mint a harlemi. A származást az üvegen is jelzi. Naná, hogy nem egyformák, hiszen a növények is különböznek.
Cote a kihívást nem a virágok, mézelőhelyek megtalálásában látja. Azt a méhek maguk megteszik. Szerinte az emberek méhekkel kapcsolatos ismereteit bővíteni és attitűdöt változtatni az igazi feladat. Sokan a méhek egyetlen hasznát a mézkészítésben látják. Andrew azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a növények beporzása mennyire fontos. Vegyük a tányérra kerülő ételeink felét: ezek harmadáért a méhek munkája a felelős.
Andrew a Union téri green marketen maga kóstoltatja a mézét, és szórja az igét. Bees Without Borders (méhek határok nélkül) nevű non-profit szervezetével a világot járja, és hagyományos méhészeket látogat Kenyától Kínáig. Leginkább az foglalkoztatja, mit tudnak egymástól tanulni. A gyakorlat mellett úton van egy eltűnőben lévő, globalizálódó tevékenység egyediségeinek, helyi tradícióinak és módszereinek összegyűjtésére is.