Ahhoz, hogy a világ összes fűszerébe beletúrjunk-szagoljunk, nem kell messzire útnak indulni, csak Dunabogdányig. A Fűszerészek háza illatfelhőben úszik.
fotó: Miklóska Zoltán
fotó: Miklóska Zoltán
fotó: Miklóska Zoltán
Az arab vagy török piacokon megszokott látvány és turisták körében közkedvelt fotótéma, hogy hatalmas, színes fűszerhegyek állnak a standon, melyekből az árus kérésre, egy erre alkalmas kanállal egy zacskóba vagy dobozba pakol, leméri, majd átnyújtja a vásárlónak. Sem az illat- és színkavalkád, sem az illat- és színorgia szóösszetételek nem írják le pontosan, mit is jelent egy ilyen fűszeresnél válogatni a fűszerek között, pláne főzni szerető embernek.
Tegzes Dániel és felesége, Kovács Éva, nem egy piramisnéző túrán vagy egy török all-inclusive nyaralás keretében találkozott a fűszerek ilyetén árusításával, hanem egy baráti látogatás alkalmával, nem máshol, mint Hollandiában. Ez így jobban is hatott. Mert hát mivel különb fűszertermesztő nemzet Hollandia, mint Magyarország? Tiszta sor, hogy a gyarmati történelem miatt talán több közük van az olykor kincset érő termékekhez, azonban arra semmi okot nem láttak, hogy miért is ne lehetne itthon is hasonlóan megtisztelő és ínycsiklandó módon fűszert kapni.
Mivel tudomásuk szerint senki nem foglalkozott a dologgal, nekiláttak hát, hogy ők maguk váljanak Fűszerésszé. El is kezdték árulni gondosan válogatott fűszereiket és fűszerkeverékeiket a szentendrei piacon, ahol nem is olyan sokára kiderült, miért is nincs nálunk kultúrája a kimérős fűszereknek. Egészen egyszerűen nem engedélyezi az ÁNTSZ. Miután kedvesen felvilágosították őket erről, szépen el is halt lelkes kezdeményezésük.
Később azonban Hollandiánál mégiscsak egzotikusabb és autentikusabb helyen, Indiában találkoztak újra ezzel a dologgal. A két hónapos országjárás nemcsak újra fellobbantotta a vágyat a fűszerek iránt, hanem szilárdan megerősítette az elhatározást, ezúttal nem engedik, hogy eltántorítsák őket ötletüktől. Másrészt arra is rájöttek (narancsbőr eltűnése kapcsán!), hogy csakis természetes, adalékanyagoktól, ízfokozóktól, csomósodásgátló és glutamátmentes termékekkel érdemes foglalkozni.
Ráadásul az utazás és az élmények tényleg megerősítették őket abban, hogy szakmájuk mellett valami kézzelfoghatóbb eredménnyel bíró dologgal is szeretnének foglalkozni. Ugyanis pályázati tanácsadóként és projektmenedzserként az íróasztal és a számítógép az egyetlen dolog, amit fogdosni lehet.
Tervük megvalósításába az egész család beszállt. Utánanéztek mit, hogyan lehet ebben a műfajban csinálni és megtették a megfelelő lépéseket. Éva testvére, Árpád biztosítja a helyszínt a fűszerek csomagolásához és tárolásához dunabogdányi házában. A szülők segítenek a csomagolásban és a gyermekfelügyeletben, ugyanis időközben trónörökös érkezett a családba, aki az anyatejjel szívja magába a fűszerek illatát, ízét, élvezetét. Éva foglalkozik a pénzügyi háttérrel, Dániel pedig tárgyal az ügyfelekkel, vezeti a céget.
A piciny családi vállalkozás termékei népszerűek a különböző vásárokon, több budapesti delikatesz üzlet rendeli tőlük a fűszereket és megjelentek már nagyobb vidéki városokban is. A kollekció most körülbelül 450-féle portékából áll. Olyan különlegességeket is árulnak, mint például a céklapor, amit nemcsak a főzni szeretők keresnek, hanem például kozmetikusok is.
fotó: Miklóska Zoltán
fotó: Miklóska Zoltán
fotó: Miklóska Zoltán
fotó: Miklóska Zoltán
fotó: Miklóska Zoltán