Hirdetés
Hirdetés

Furcsa, de imádnivaló street foodok Olaszországban – Gianni mesél

SZERZŐ: DiningGuide
2019. július 21.
Miért is olyan szerethető az olasz konyha? Mindenki rávágja a választ: mert egyszerű és jó ízű. Néha viszont már úgy érzem, hogy túlságosan is egyszerű kép él az olasz ételekről az emberekben, és annál azért mindenképpen sokszínűbb az itáliai konyha, mint a pizza, pasta, gelato... Úgy gondoltam hát, hogy ezen a héten olyan népszerű olasz ételeket hozok el nektek, amit érdemes kipróbálni a jól ismert körökön túl.
Hirdetés

Ne ijedjetek meg, a furcsa alatt nem rémületes állati részekből sütött-főzött ételekre gondolok, és nem is sült rovakra. Egyszerűen csak olyan harapnivalókra, amik jellegzetesen olaszok, nem terjedtek el világszerte, nem jellemző rájuk, hogy szerepelnének mondjuk amerikai, ausztrál vagy akár magyarországi olasz éttermek étlapján. Egyszóval annak rendje és módja szerint egyszerű, autentikus fogások, amit a helybéliek is fogyasztanak és árusítják őket.

A rántott rizsgolyók: arancini

Sokszor éri viccelődve az a kritika a magyar konyhát, hogy a magyarok aztán bármit kirántanak! Még ha ez így is van, azért az olaszokat sem kell félteni. (De aki járt már Délkelet-Ázsiában, szintén tapasztalhatta, hogy ott sem félnek akármit és bármit kirántani!)

Szicíliában minden sarkon kínálják a narancsocskáknak becézett utcai ételt, amit egyébként nem csak kerek alakúra gyúrnak, hanem sok helyen kúp alakúra, mint az alábbi képen is. Nem szabtak neki a szicíliaiak szigorú szabályokat, kerülhet bele húsféle, hal, zöldségek vagy csak szimplán mozzarella is. Teljesen megszokott látvány, ahogy a helyiek vagy a turisták egy papírzacskónyi arancinit eszegetnek az utcán,

falatozás közben hosszan nyúlik a megolvadt mozzarella,

és ez így is van jól! Lám, mi még a rizst is képesek vagyunk bebundázni!

Firenzében lampredotto: szendvics pacallal

Firenzében járva, ha már túl vagyunk egy emberes tányér Bistecca fiorentinán, avagy a helyi steaken, merüljünk el egy kicsit a toszkán paraszti konyha jellegzetes ízeiben. Az igazi ehhez felkeresni egy trippaiót, azaz pacalstandot, amit úgy kell elképzelni, mint egy magyar hentesüzletet. Egytálételként és szendvicsként is készítik a pacalt, ráadásul a belsőség több részét felhasználva, mint Magyarországon. A trippa és a lampredotto két külön szakasza, az utóbbi is pacal, de a marha gyomrának másik része, mint a trippa. Ebből készítik az ízletes fűszerezésű szendvicsbetétet.

Kóstoljuk meg, még ha csápok is lógnak ki belőle: fritto misto

Tenger mellett egyszerűen kötelező utcai étel. Én azért is értem meg nagyon azokat, akik nem tenger melletti országban felnőve idegenkednek a tengeri herkentyűktől, mert nem ismerik ezt a frissességet. Amikor tényleg a hajnali halászatnak köszönhető az akár a délelőtt, egy tengerparti piacon elfogyasztott sült tenger gyümölcsei. Sem rágósság, sem rossz ízek és illatok nem jellemzik az olajban, könnyű bundában kisütött finomságokat, úgyhogy csak bátran a tengeri ízelt lábúakkal és puhatestűkkel!

Még hogy a lángos laktató és olajos: panzerotti

Sokszor éri a magyar konyhát az a vád, hogy olajosak, zsírosak, nehezek az ételei. A mediterrán ételeket alapvetően a könnyedségükért dicsérik, pedig bizony az olaszoknak sem kell a szomszédba menniük egészen laktató tízóraikért, uzsonnákért vagy strandételekért. Puglia találmánya, a panzerotti tulajdonképpen az olaszok töltött lángosa. Kemence helyett tehát olajban sütik ki a tésztát (ez különbözteti meg a calzonétől), de ha más megközelítésben nézzük, akkor a töltött tésztáik közé sorolhatjuk, amit kifőzés helyett kisütnek. És ráadásul jól meg is pakolják őket, kerülhet bele a calzonét idéző sonka-mozzarella-paradicsomszósz éppúgy, mint szardella és kapribogyó.

Cacciucco: utcai ételként és étteremben is

Tudom-tudom, sokan nem szeretik nem csak a tenger gyümölcseit, hanem a halakat sem… Ha elfogadtok egy baráti tanácsot: a cacciuccót épp úgy érdemes megkóstolni a halakat nem kedvelőknek, mint egy jó bajai halászlevet! Ez az erősen fűszerezett tengeri halakból és tenger gyümölcseiből készülő egytálétel eredetileg Livornóból származik, ahol a halászok a nap végén fogták az összes megmaradt halat és egyéb kifogott tengeri állatot, majd megfőzték ebben a gazdag paradicsomos, paprikás levesben, amely a zsályának és a fokhagymának köszönheti fűszeres ízét. A levest kenyérrel eszik, ami azért is fontos, mert a végén muszáj kitunkolni a tányért. Avagy a street foodként kapott fémtálkát.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek, hogy „Olaszul l’enni jó!”

Legyetek jók!
Gianni

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram