"Eddig a b2b, vagyis az üzleti partnereink adták a forgalmunk 70%-át. A 34 partnerünk közül ketten maradtak nyitva, ők is csak félgőzzel üzemelve, a specialty kávézók vonalán" – kezdte Dormán Péter és Markovics Gergely arra a kérdésünkre, mára hogyan formálódott át az életük.
A kiszállítással nem volt komoly gondjuk, ugyanis eredetileg is két autójuk volt már az üzleti partnereik kiszolgálására. Most
leegyszerűsítették és összevonták a kínálatot. Betettek a saját üzletükbe is olyan pékárukat, amelyek elszakadnak a "croissant storytól". Újdonság a VII. kerületi boltban a kalács, a ciabatta, a briós, a kakaós és diós csiga. Míg eddig olyan kuriózumoknak is volt helye a kínálatban, mint a cube croissant, azaz a kockára formázott francia klasszikus pekándióval, most logikusan olyan termékekben gondolkodnak, amelyre egy családnak szüksége lehet.
Persze továbbra is Freyja a Freyja, az eddig is slágernek számító pisztáciás croissant-t például megtartották, a csigákat viszont átemelték az eddigi kiszállítás portfólióból, és már a boltban is árulják. Érdekesség, hogy a város több mint harminc kávézójában eddig is vették és ették a vendégek, de ők a "croissant storyba" nem emelték be ezeket a kevésbé extra termékeket.
Ezzel a Freyja valószínűleg tartja a tánclépést az eseményekkel, hiszen valósidőben követi le a megváltozó vásárlói igényeket, hiszen vendégekről ma gyakorlatilag nem is beszélhetünk.
Ők is csökkentették az árakat, hogy "a víz felett tudjunk maradni, és nemsokára újra tudjunk üzemelni."
A számok lesújtóak. Az eddigi 25%-ára esett vissza az üzletük forgalma, a megrendelések pedig szó szerint lenullázódtak (két különc megrendelőjük kivételével, akik kávézóként még próbálják tartani magukat).
Az alkalmazottaik 70%-át el kellett küldeni az első pillanatban, ugyanis őket a b2b vonalon foglalkoztatták. Ezzel arányosan kellett tehát lépni. Azt csak halkan jegyezték meg, hogy míg ők minden partnerüket korrekten kifizették, nekik komoly kintlévőségeik vannak. Ki tudja, mikori számlarendezéssel. Ha egyáltalán...
Azért döntöttek úgy, hogy nem tartják a csak legszükségesebbekre elegendő minimálbéren azokat a dolgozókat, akiket most nem tudnának a mindennapokban foglalkoztatni, mert azzal minden tartalékukból kifogynának. Az elbocsátásokkal viszont lehet, hogy (mondjuk) négy hónap múlva újra állományba tudják venni őket.
Miközben beszélgetünk (interjún kívül), több poén is elhangzott tőlük, és alapvetően nem egy gyászos társalgást folytattunk le, még ha a fentiek valóban arra adnak is okot. Meg kell jegyezni azt is, hogy a humorukból kiérződött jó adag keserűség is. A járvány hazai begyűrűzése óta volt olyan komoly üzletember, sokszoros
tulajdonos a szektorban, akivel beszéltünk, és a szó szoros értelmében a sírás szélén állt eközben.
"Túl vagyunk már mi is több stádiumon.
Voltunk elkeseredve, voltunk kilátástalanságban, de túl kellett lennünk rajta néhány nap után. Mi is szerveztünk céges válságtanácskozást, hogyan lehet ebből a helyzetből továbblépni. Nálunk is megjelent ez a negatív hullám, de úgy döntöttünk, hogy gyorsan lépünk, és előre nézünk" – mesélték.
Attitűdjüket hűen jellemzi, hogy ilyen mérvű leépítés után, amikor sokkal több és feszültebb saját munkát kell beletenniük a mindennapokba, így is meglátják a kisebb pozitívumokat is. Úgy, hogy napi 7 órát ülnek a tulajdonosok egy autóban, és személyesen szállítanak ki a város egyik csücskéből a másikba, ugyanis, hacsak tehetik, nem mondanak nemet megrendelésre. A kiszállítás előtt és után is dolgoznak persze. És itt jegyezzük meg, hogy a jelenlegi munka és jócskán redukált termelés nekik egyáltalán nem hoz hasznot. A befolyó (pontosabban talán inkább becsorgó) bevétel elmegy a megmaradt munkaerő kifizetésére.
"Az új helyzetnek köszönhetően olyan emberekhez is eljutunk, akik egyébként soha nem jöttek volna be a boltba. Mindig is elátkozottnak gondoltuk a Szövetség utcai, eldugott lokációnkat (ez a New York Cafe – Boscolo Hotel mögötti utca – a szerk.). Most legalább megismernek minket a város távoli kerületeiben is, és ha helyreáll az élet, őket talán a törzsvásárlóink között köszönthetjük, ha most megszeretik a termékeinket."
Csak hogy érezzük az optimizmus másik oldalát:
három nap leforgása alatt zárt be a megrendelőik 90%-a, ahová eddig komoly tételben szállítottak be. Miközben idén év elején felépítettek egy második Freyját a bulinegyedben, a fejlesztésbe visszaforgatva a hasznot. Az üzlet készen áll. A világ nem áll készen rá.
Arra a kérdésre, hogy ők mikorra számolnak a helyzet rendeződésével így válaszolnak: "mi szándékosan pesszimistán számolunk, 18 hónappal.
"Mi nagyon bízunk a vakcina kidolgozásában, de ha helyreáll az élet, azután semmi nem lesz olyan, mint volt. A több százezer mostani munkanélküli félelmetes adat, egy vendéglátóhely pedig akkor tudja visszavenni az embereket, ha ki tudja fizetni őket, de idő lesz az is, amíg az embereknek újra lesz bizalma ilyen helyekre járni. Ez egy lassú felépülés lesz, és számolnunk kell azzal, hogy teljesen megváltozott vásárlói szokásokra kell majd újraberendezkednünk. Amikor újra tudunk épülni a csökkentett üzemmódból – tegyük fel, szeptemberben –, számítunk arra, hogy sokan jó ideig azon is stresszelni fognak, hogy megfogják-e egy vendéglátóhelyen a kiskanalat. A gazdasági krízisről nem is beszélve."
Amikor újra szélesre tárhatják a kapukat – bár most is működnek! –, nem egy szép új világra számítanak. Azért is tartják hasznosnak a mai nullszaldós működést, mert addig is tapasztalják, hogyan lehet majd megszólítani az új idők új vásárlóit és új vendégeit. Ma már az eddig elátkozottnak gondolt Szövetség utcai elhelyezkedést sem látják olyan negatívan, hiszen turista oda nemigen jött, a helyi közönség ismerte és szerette meg. Akik most is itt vannak.
Egyedi modellel mennek a kiszállításban, nem is csak azért, mert a cég arcai viszik ki személyesen a pékárut. Nem adtak meg kiszállítási díjat, hanem "manuálisan" mondanak rá egy rendelési limitet. Tehát egy minimális rendelés összeget mondanak, és ingyen kiviszik. Ami a környéken minimum 2000 forint összegű termék, a külsőbb kerületekbe jóval több pénzért kell rendelni (szomszédok, fogjatok össze!). A megrendeléseink igen nagy részéből látszik, hogy olyan városrészekből rendelnek, ahonnan most van alkalmuk ingyen kiszállítani bizonyos összeg fejében. Ők pedig nagyra becsülik az újonnan avatott Freyjásokat. Az pedig több, mint talányos kérdés, hogy a Rumbach Sebestyén utcai új lokációban hogyan tud majd elstartolni a második Freyja. Vajon hogy fog kinézni a közeljövő Belpesten, ahol az utóbbi évekre teljesen átvették a nálunk dorbézoló nyugati turisták a terepet, mi pedig adtuk alájuk azt a bizonyos lovat. Kirajzolódhatna egy teljesen új Pest képe is előttünk, kiárusítás helyett megbecsülve az értékeinket, így kínálva azt fel a nemzetközi turizmusnak. De ez a kérdés már messzire vezet. Hajrá!
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.