A Dining Guide-on is írtunk már a szerethető, igazi házi süteményeiről, arról, hogy hogyan lett valaki újságíró-bloggerből cukrász, akinek először egy keszthelyi kávézóban kóstolhatta meg a süteményeit a nagyközönség. 2018-ban nyitotta meg saját üzletét Gyenesdiáson, tavaly decemberben pedig megjelent első recepteskönyve. Sütis Móni azóta sem pihen, kutatja az újabb és újabb recepteket, amelyeket a saját ízlésére formál, majd a vendégek visszajelzései alapján eldönti, hogy megtartja-e a repertoárban, vagy újabb receptek felé nyit. Így alakul a kínálat.
Itt egy kis személyes kitérőt kell tennem. Két éve a barátnőmmel párban körbefutottuk a Balatont, és a sofőrünk-kísérőnk javaslatára amíg egyikünk futott, a páros pihenő tagjával tettünk egy kis kerülőt Gyenesdiásra. Azt hiszem, az életünket és a futásunkat mentették meg Móni sós süteményei, ezúton is köszönjük neki!
Most viszont az ünnepekre való tekintettel az igazi klasszikusok, egész pontosan a zserbó felé kanyarodunk, amely érdekes módon egyáltalán nem gyakori sütemény a cukrászda kínálatában.
„A zserbó egy ok miatt került a kínálatba, ez pedig az úgynevezett "lagzibox", amelybe tízféle, klasszikus lagzis sütiket csomagoltunk, köztük zserbót is. Addig azért nem sütöttem, mert én szinte csak saját receptekkel dolgozom. Azért időnként bekúszott a kínálatba egy-két klasszikus, ahogy a zserbó is.
A legnagyobb fejtörést a tökéletes recept megtalálása jelentette, de szerencsére a munkatársaim egy része a környékbeli falvakban él, mindenkinek volt egy közkézen forgó receptje. Ezekben a falvakban még tényleg összeálltak az asszonyok, és lagzi idején együtt sütöttek. Az egyikük által hozott recept alapján kezdtem el én is dolgozni. Egy keveset azért finomítottam rajta, például a margarint vajra cseréltem, ahogy a többi süteményemben is csak vajat használok. A zserbónál arra is nagyon ügyelek, hogy a zserbó "lelke", a dió, a baracklekvár és a csokoládé a lehető legjobb minőségű legyen. Bár nagy sikere van, mégis viszonylag ritkán készítem, mert annyiféle más süteményünk van, hogy nem mindig jut eszembe. "
Amikor egy-egy vendég kéri, akkor csinálunk, hiszen a vendég az első. Értük sok mindenre hajlandóak vagyunk.”
Most pedig következzen Móni zserbóreceptje:
Zserbó
Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 tojás sárgája
10 dkg porcukor
1 dl tej
2 dkg élesztő
2 ek tejföl
fél kk só
A töltelékhez:
30 dkg darált dió
20 dkg porcukor
1 nagy üveg sűrű sárgabarackbaracklekvár (kb. 50 dkg)
A tetejére:
20 dkg étcsoki
2 dkg vaj
Elkészítés:
Meglangyosítjuk a tejet, feloldunk benne 1 evőkanál cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt.
Amíg az élesztő felhabosodik, egy tálba tesszük a lisztet, elmorzsoljuk benne a hideg vajat (ha kis kockákra vágjuk, könnyebb vele bánni). Hozzáadjuk a cukrot, a sót, a közben felhabosodott élesztős tejet, a tojássárgákat, és összegyúrjuk. Három gombócba adagoljuk a tésztát, és letakarva 1 órán át kelesztjük.
Előkészítjük a tölteléket: összekeverjük a diót a porcukorral, a lekvárt egy edényben simára keverjük (ha kicsit melegítünk rajta, akkor könnyebb).
Lisztezett munkafelületen kinyújtjuk az első tésztagombócot a sütőnkbe való nagy tepsi méretére, ez általában nagyjából 30x40 centi. Lazán sodrófára tekekerjük a kinyújtott lapot, és a zsírozott-lisztezett tepsibe fektetjük. Megkenjük bőven baracklekvárral, majd rászórjuk a diótöltelék felét. Jöhet a következő lap, ugyanígy megtöltjük, majd a harmadik lappal befedjük. Villával alaposan átszurkáljuk, jó sok helyen, majd 170 fokos sütőben 40-45 perc alatt megsütjük.
Amikor kihűlt, mikróban megolvasztjuk a csokit a vajjal (félpercenként keverjük át, nehogy megégjen!), és bevonjuk vele a süteményt. Másnap szeleteljük.
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2023-ban.