Luca és Ádám az Iszkor mellől általában az év csendesebb időszakaiban tudnak elszakadni, ezért legutóbb a hosszabb pihenőjüket novemberre időzítették, amelyhez kevésbé passzolt a tengerparti hangulat, azonban a dimbes-dombos, bárányokkal tarkított angol vidék, a pubokban hívogatóan pattogó tűz azonban annál inkább. „Londonnál mi egy fokkal tovább tekintettünk, de már nagyon régóta terveztük, hogy ellátogatunk Angliába, elsősorban azért, mert Ádám még sosem járt ott, én viszont három éven át éltem Exeterben, koptatva az egyetemi padokat. A világszinten is élenjáró, termelői alapanyagokkal dolgozó vidéki vendéglátás pedig éppen tökéletesnek hangzott egy ilyen útra” – részletezte Luca. Egy teljes hetet szántak arra, hogy mélyebben megértsék, hogyan válhatott a délnyugat-angliai megye, Gloucestershire az angol vidéki gasztronómia egyik felkapott központjává – mindezt farm shopokra, lenyűgöző természeti környezetre és elkötelezett helyi termelőkre építve.
Cotswolds – A gyapjútól a vidéki menedékig
Cotswolds, Gloucestershire megyén átnyúló régió története a középkorig nyúlik vissza, amikor a kiváló minőségű gyapjúra épülő kereskedelem Anglia egyik leggazdagabb térségévé tette. A jólét nyomai ma is tetten érhetők: a falvak templomai, kőházai és falai mind a helyi, sárgás árnyalatú mészkőből épültek, egységes arculatot és időtlen hangulatot adva a tájnak. Bár a textilipar jelentősége idővel megkopott, a térség festői tájai, hagyományőrző falvai és nyugodt ritmusa újra reflektorfénybe került. Ma Cotswolds az egyik legkeresettebb vidéki desztináció Angliában – skanzenszerű települései és a környező, lenyűgöző természeti környezet miatt megkapta az Area of Outstanding Natural Beauty (AONB) minősítést is, ami különösen vonzóvá teszi a természetjárók és túrázók körében.
Hol együnk?
Charlbury, ez a bájos kisváros a Cotswolds szívében, két kiemelkedő gasztronómiai célponttal is büszkélkedhet: a The Bell és a The Bull éttermekkel. Mindkettő sajátos hangon szól a modern brit konyháról, miközben a helyi hagyományokat és a fenntarthatóság elveit helyezi előtérbe. Tökéletes választás, ha valódi farm-to-table élményre vágyunk, távol a nagyváros zajától. „Mi mindkét helyre betértünk ottjártunk során, a hozzánk hasonlóan Bib Gourmand elismeréssel büszkélkedő The Bull viszont a cotswolds-i utunk egyik indikátora is volt, az Iszkor tervezésekor ugyanis rendre az ő belső tereik, illetve a hangulatuk került felemlegetésre, amikor próbáltuk kitalálni, hogyan nyúljunk a 90-es években épült kis kocsmánkhoz úgy, hogy abból egy közvetlen hangulatú étterem legyen” – mesélte Luca.
A The Bull több mint ötszáz éve áll Charlbury központjában, a Sheep Street sarkán. A 16. századi épület 2023-ban új életre kelt, amikor két helyi származású vállalkozó, Phil Winser és James Gummer átvette az irányítást – ott, ahol annak idején az első pintjüket is megitták. Céljuk egy olyan vendéglátóhely létrehozása volt, amely kortárs módon értelmezi újra a klasszikus brit pub hangulatát, megőrizve annak autentikus jellegét. Munkájuk nem egyedi: kifejezetten erre a koncepcióra alapítottak céget, amely már a negyedik ilyen "újragondolt kocsmát" hozza létre. A The Bull, amely inkább pubként, mint étteremként definiálja magát, ma az egyik legismertebb gastropub Angliában.
A koncepció középpontjában a farm-to-table szemlélet áll, small plate formátumban tálalva, közvetlen termelői kapcsolatokra építve – a cél egyértelmű: kiiktatni a közvetítőket a rendszerből. „Ez a gondolkodás számunkra sem ismeretlen, de kíváncsiak voltunk, hogyan működik mindez más környezetben. A földárak a Cotswolds térségében az egekben járnak (ahogy lassan nálunk is), így az ilyen helyek mögött jellemzően befektetők vagy franchise-hálózatok állnak. Alternatív megoldásként viszont egyre gyakoribb, hogy maga az étterem bérel földet egy közeli birtokon, és saját szemlélete szerint termeltet” – mesélte Ádám. A The Bull például a közeli Bruern Farm egyik parcelláját műveli, saját kertésszel és holisztikus módszerekkel. Az ilyen modell rengeteg előnyt kínál: frissebb, táplálóbb alapanyagokat, jobb árakat, hosszabb eltarthatóságot és teljes kontrollt – feltéve, hogy a vállalkozás elég rugalmas tud lenni. „Ha pedig mozdulni sem bírunk már egy nálunk töltött ebéd vagy vacsora után, bármikor kivehetjük az étterem felett található felnőttbarát szobák valamelyikét, amihez a vidéki idill részeként még gumicsizma és túrabot is jár, valamint a reggeliért sem kell messzire menni, ugyanis brunch-olni akár foglalás nélkül is beugorhatunk, szállóvendégként pedig piknik kosarat is rendelhetünk tőlük” osztotta meg élményeiket Luca.
A kocsma nyüzsgő; eléggé zsúfolt ahhoz, hogy a csevegés és a poharak csörömpölése pezsgő hangulatot teremtsen, de ahhoz nem, hogy ez a fajta sűrűség nyomasztó legyen. „Mi az ételektől azonban nem ámultunk el, szereztünk a nyaralás alatt kellemesebb élményeket is, cserébe azonban a hangulat az egészen magával ragadó volt, olyannyira, hogy miután a vacsoránkat elfogyasztottuk az innen csak egy kőhajításnyira lévő The Bell nevű fogadóban, még egyszer visszatértünk egy-két pint-re, amit a kandalló mellé kucorodva, hatalmas karfás fotelekben élvezhettünk.”
A cotswoldsi nagykövet, Jeremy Clarkson, avagy látogatás a Farmers Dog & Diddly Squat Farmshop-ban
„Tardonai barátainkkal, a Horhos-völgyi Birtok Danijával és Annájával gyakran emlegettük, hogy a kalandjainkkal érdemes lenne megkeresni egy TV csatornát, és agro-reality-t indítani arról, hogy próbálunk fővárosi fiatalokként boldogulni a vidéki (borsodi) környezetben. Nem sokkal ezelőtt viszont rájöttünk, hogy az ötletet már évekkel ezelőtt megvalósították Angliában.” Jeremy Clarkson, a Top Gear egykori műsorvezetője 2008-ban vásárolt egy több száz hektáros birtokot a Cotswolds vidékén, amelyet egészen 2019-ig egy helyi gazda művelt. Amikor ő nyugdíjba vonult, Clarkson úgy döntött, maga vág bele a gazdálkodásba – ebből született meg a Clarkson’s Farm című sorozat, amely nemcsak világszerte hatalmas népszerűséget hozott neki, de a régió turizmusának is komoly lendületet adott. Azóta tömegek látogatnak a környékre, hogy testközelből lássák a tévésből lett gazda kalandjainak helyszínét. „Köztük mi magunk is, mert mindenképp szerettünk volna körbenézni a Diddly Squat Farm Shop-ban, aminek a megszületését lelkesen néztük otthon esténként a hosszú téli estéken. Senkit nem áltatnánk azzal, hogy ez a helyszín megér egy külön utazást, de ha az ember a környéken jár, vagy ismeri a sorozatot, érdemes erre kanyarodni. Innen pedig gyorsan átgurultunk a legelők szegélyezte vidéki úton a legújabb projektjükhöz, a Diddly Squat Farm közelében található The Farmer’s Dog pub-hoz, aminek épületét Clarkson vásárolta meg és alakította át hagyományos brit pub-bá az elmúlt év során” – részletezték az Iszkor tulajdonosai. „Egészen elképesztő élmény volt, hogy egy holt turisztikai szezonnak a közepén, hétköznap, közel másfél óra várakozással kellett számolnunk (foglalásra nincs lehetőség ebédidőben). A pub célja – a The Bull-hoz hasonlóan – hogy helyi alapanyagokból készült ételeket és italokat kínáljon, például saját farmján nevelt sertésekből készült fogásokat vagy a Hawkstone sört, amelyet Clarkson a Cotswold Brewing Company-val közösen készít. Saját bőrünkön tapasztalva a farm-to-table koncepcióval járó korlátokat, a hozzá szükséges rugalmasságot, izgalmas volt látni, hogy ekkora szinten, ilyen magas látogatottsággal mennyire megvalósítható egy ilyen pub - ebédünk befejeztével pedig be kellett látnunk, hogy a feltételezésünk helytálló volt, ugyanis legjobb esetben is közepesnek mondható ebéd-élménnyel távoztunk, egy körülbelül 4-5 fogást felsoroló étlapról választva.” Elmondásuk szerint, ha a gyorséttermek megpróbálnának beállni ebbe a termelői láncba, valószínűleg hasonló eredményt érnének el. Ennek ellenére egyáltalán nem bánták meg a látogatást, hiszen lenyűgöző volt látni, hogyan működik ilyen nagy léptékben a rendszer. Bár a másfél órás várakozás hosszúnak tűnt, szinte észrevétlenül telt el, hiszen a pub mellett felállított sátorban farm shop, kávézó és csapolt sör várta a vendégeket – utóbbit saját árpájukból készítik Hawkstone néven. Az egyszerűbb harapnivalók, például a töltött húsos pite vagy a népszerű sausage roll is nagy kedvencek voltak. Ők maguk is kipróbálták a pitét, és különösen lenyűgözte őket, hogy mennyire komolyan veszik a helyi alapanyagok beszerzését: az aznapi húsos hozzávalókat biztosító gazdák neve külön táblán szerepelt, ráadásul ezek az alapanyagok az ottani hentespultból is megvásárolhatók voltak. Érdekességként megemlítették, hogy ketchupot egyetlen egységükben sem kínálnak, mivel nem találtak olyan gyártót, aki garantálni tudta volna, hogy az összetevők – a paradicsomon túl a cukor és az ecet is – mind Angliából származnak.
A farmers market legjava – Daylesford
Ha a Cotswolds legismertebb farmshop-ját kellene megnevezni, szinte biztos, hogy a Daylesford szerepelne az elsők között. Itt azonban nem csupán egy farmshopról beszélhetünk, hanem egy hatalmas, életmód-központú komplexumról, amely workshopokkal, főzőiskolával, szállásokkal, private members clubbal, két étteremmel – köztük a Zöld Michelin-csillagot is kiérdemlő The Trough-val –, kávézóval és egy több szintes, gigászi lifestyle bolttal várja a látogatókat. Ebben a boltban természetesen megtalálhatók a klasszikus farmshop-termékek is, melyek jelentős része a környékről vagy saját gazdaságukból származik. Nem meglepő, hiszen 1200 hektáron gazdálkodnak, így bőven van hely az ilyesmire. Már a parkolóba begördülve egyértelművé válik, hogy itt nem a klasszikus termelői portékák értékesítése az elsődleges cél, sokkal inkább egy komplex élmény, ami pillanatok alatt beszippantja a látogatót, és több fronton értékesíti a cotswoldsi élethez kapcsoló bármilyen termékeket. „Mi csak friss kovászos kenyérért érkeztünk, de a designer szalvétától kezdve a Barbour kutya-ruhán át bármit is beszerezhettünk volna. Ilyesmik nem jöttek végül velünk, de a food truck-ból vásárolt forró csokoládéval a kezünkben azért bő egy órán át nézelődtünk először a kinti kertészeti részen, majd végigbogarásztuk az ünnepi díszeket és persze legtüzetesebben az étel-ital szekciót” – hangsúlyozta Luca. Az Iszkor tulajdonosai szerint, ha valaki termékfejlesztésben keres inspirációt, mindenképp érdemes külön időt szánnia a Daylesford kínálatának felfedezésére. Nem titok, hogy ők maguk is lelkesen fotózták a csomagolásokat, melyekből a jövőben merítenek majd ötleteket.
FULL ENGLISH – BLOCKLEY CAFE
Ha angol útról van szó, akkor elmaradhatatlan pontja a túrának egy bőséges, klasszikus brit reggeli, annak minden furcsaságával. „Mi ehhez a változatosság kedvéért szintén egy helyi alapanyagokra építő kávézót választottunk, ezúttal viszont végre sikerült egy teljesen független vállalkozásba botlanunk, sőt, nemhogy független, hanem a tulajdonos-séf, Craig Stanley, aki maga is a faluból származik az étteremnek helyet adó község lakosságával összefogásban üzemelteti a helyet egy önkormányzati tulajdonú, csodaszép épületben, ami mellett rögtön megtaláljuk a mindennapi bevásárlást biztosító kis co-op üzletet is. Milyen szép lenne, ha itthon is lennének hasonló közösségi kezdeményezések, vagy nem halnának el nagyon rövid időn belül… Ezen elmerengtünk, amíg egy átlagos őszi hétköznap az asztalunkra vártunk, miután ilyen lehetetlen időben sem tudtunk leejteni egy gombostűt sem. Így viszont bőven akadt idő alaposabban megszemlélni a belső terek: a falon mosolygó, helyi gazdák képei, mellettük a tőlük érkező alapanyag, közöttük pedig a telezsúfolt polcokon kézműves csecsebecsék legszélesebb skálája: helyi művészek által készített print, házi szappan és illatgyertya, néha pedig feltűnik egy-egy plakát a következő termelői vacsorát vagy helyieknek szóló kreatív workshop-ot hirdetve.” Az alapanyagok nagy része 20 kilométeres sugáron belülről érkezik a kávézóba, a belőlük készített ételek pedig bőségesek, és nagyon-nagyon ízesek. „Meglepő módon viszont ez az egyetlen hely, ahol hozzánk hasonlóan pontos listában vannak felsorakoztatva a termelők. Az egyik legjobbat ettük itt az utazásunk során, a legkülönlegesebb tétel a tányéron pedig a házi készítésű paradicsomos bab, ahol minden falatban érződik hogy igazi érett paradicsomból készült hozzá a hagyományoshoz képest felturbózott ízvilágú szósz. Egy falat sem marad a tányéron de azért elvitelre még kértünk a péksütemények közül is, ami egy közeli, szintén független pékségből érkezik. Ha egyetlen egy helyet kellene választanunk, biztosan ide jönnénk vissza. A reggeli mellett ráadásul ebédmenüvel és vacsorával is készülnek a hét minden napján, ugyanezeket a helyi alapanyagokat használva” – mesélte a páros.
SUNDAY ROAST – KÉT LÁTOGATÁS AZ EBRINGTON ARMS-BAN
„Ebrington-ban egy véletlen, és egy vita során kötöttünk ki. A sokadik farm shop-ban ért minket csalódás, rettenetesen éhesek voltunk, egész nap autóztunk a különböző helyszínek között és persze – ahogy azt Angliától várhatja az ember – egész nap zuhogott. Semmi másra nem vágytunk, mint egy fish and chips-re, és arra, hogy ha nem is a kandalló mellé, de legalább a közelébe kucorodhassunk és végre kérhessünk egy pint ale-t. Így hát kinéztük a legközelebbi, nem borzasztó értékelésű vendéglőt, amit találtunk” – mesélték. Alaposan meglepődtek, amikor az ajtón belépve egy Michelin-baba nézett velük szembe. Az általuk szerencsésen kiválasztott Embrington Arms ugyanis nem csupán ajánlásokkal büszkélkedhet, hanem olyan rangos elismeréseket is bezsebelt, mint a The Times 2017-es „Legjobb brit falusi kocsma” díja, illetve a Hollands Country Clothing 2020-ban a leginkább „Instagramra kívánkozó” vidéki kocsmának választotta. Nem véletlen, hiszen a több mint 380 éves, eredeti terméskőből épült ház gerincét Jim és Claire Alexander, egy londoni vendéglátós házaspár újította fel a 2000-es évek elején, hogy megteremtsék a modern, mégis hagyományos angol kocsma varázsát – autentikus hangulattal, nyitott kandallókkal, gerendás mennyezettel, és persze a felső szinten elhelyezett, kiadásra szánt szobákkal. „Valahogy mindig úgy van, hogy ott találkozunk a legjobb ételekkel, ahol a legkevésbé számítunk rájuk, és ez most sem történt másképp. Bár az étterembe ismét foglalás nélkül érkeztünk, és ezúttal is teltházra toppantunk be, azonban végül szorítottak nekünk helyet, ezért perceken belül gondtalanul falatoztuk a füstölt tőkehalszuflét, karamellizált hagymával és sajtmártással. A fish and chips-et valahogy egy teljes hét alatt sem sikerült megunnunk, így ezúttal is emellett tettük le a voksunkat, a vacsorát pedig egy igazi pubklasszikussal zártuk, a sticky toffee pudding-gal, amely gazdag, nedves piskótából és édes karamellszószból áll. A piskóta fő összetevője a datolya, amely különleges édességet és nedvességet ad a süteménynek, leggyakrabban pedig vaníliás fagylalttal szolgálják fel.” Ottlétük alatt folyamatosan cserélődtek a vendégek: a vidéki céges kirándulóktól kezdve a turistákon át egészen a gumicsizmás, szántón dolgozó helyi farmerekig. Ez a közösségnek, a környékbelieknek és az idelátogatóknak egyaránt szóló, autentikus, hagyományos konyhát kínáló, otthonos kis kocsma hamar elvarázsolta őket – az órák szinte észrevétlenül repültek el. Nem véletlen, hogy útjuk során még egyszer visszatértek ide.
„Utolsó esténket a szállásunknak helyet adó falu saját kis pub-jában, a Stretton-on-Fosse-ban található The Plough Inn-ben töltöttük, a búcsúvacsoránkat a kandalló mellett elfogyasztva. A háttérben rögbi, a pultból percenként kizavart border collie, teltházas kocsma, ahol úgy sikerült leülnünk, hogy néhány helyi úr megszánt minket és átengedték az asztalukat, mert ők a sport izgalmát csak állva bírták addigra elviselni. Napi ajánlatnak eközben éppen fácán volt étlapon, amit a környéken lőttek, roppanós zöldségekkel kísérve, a mi asztalunkra is ez érkezett az elmaradhatatlan fish and chip társaságában. 439 fős lakosság, ez éppen eggyel több, mint Mályinka, mégis ez a kis falu eltart egy ilyen tényleg mindenfajta sallangtól és megfelelni akarástól terhes helyet. Nincsenek matricák és díjak az ajtón, nincsenek hirdetések és PR megjelenések. Mi is csak azért tértünk be, mert ez volt az egyetlen hely a szállásunknak helyet adó faluban, ennek okán pedig szinte minden esténk itt zárult egy kis pohár Hawkstone Lager kíséretében. Eközben pedig hozzánk hasonlóan rendre érkeztek ugyanazok az emberek munka végeztével: saras gumicsizmákban, Barbour kabátokban, megittak valamit, elbeszélgettek a pultnál, majd mentek haza. Volt, aki gyerkőccel, még többen juhászkutyával. Turistát a faluban csak hébe-hóba láttak (magyarokat pedig egyáltalán nem), így hát azon a héten mi voltunk az aktuális attrakció, mert hát, ki akar ilyen helyre jönni üdülni a tengerpart helyett.” Sok szempontból a saját helyzetük jutott eszükbe, hiszen ez a történet akár Borsodról és az Észak-Bükkről is elmondható lenne. Szerencsére akad néhány hozzájuk hasonló, elkötelezett vállalkozó, aki a környéken próbál saját utat nyitni, és még többen, akik kíváncsian látogatnak a térségbe. Hosszú távon fog kiderülni, hogy igaz-e az a hitük, amelyet töretlenül vallanak: hogy egy-egy szűkebb régió is képes eltartani ilyen helyeket, hogy egy étterem vagy pub valódi közösségi térré válhat, és hogy kicsiben, egymást támogatva, közösen építkezve, értékteremtő munkával is lehet igazán jót alkotni. Azt már most tudják, hogy az álom megvalósítható – legalábbis Angliában már többen bebizonyították.
Amit az Iszkor tulajdonosai szerint nem szabad kihagyni:
Étel: „Mindenképp keress egy megbízható, autentikus pub-ot és próbáld ki a Sunday Roast-ot. Mi akkora rajongói lettünk, hogy ezt vasárnaponként amúgy Mályinkán is megtalálod.”
Snack: „Scone, vagyis az angol ötórai teasütemény. Hatalmas nemzetközi vita tárgya, hogy a lekvár alulra vagy felülre kerüljön. Mi a devoni vonalat preferáljuk, ezért szigorúan: cream first. Érdemes rászánni az extra felárat és vaj helyett rendes creammel kérni a scone-t, a legtöbb helyen pedig meg is melegítik.”
Ital: „Nyáron Angliában kimaradhatatlan must-try egy kancsó PIMMS, ami egy klasszikus brit, gin alapú fűszeres likőr, és egészen egyedien limonádéval (nem a mi limonádénkkal, hanem egy Sprite-jellegű szénsavas soft drink-kel) lazítják, sok jégre töltve, naranccsal és uborkával kínálják. Az első napsugarakkal általában a pub-ok teraszai is pillanatok alatt megtelnek, a szokásos ale-t pedig sokszor felváltja ez az ital az asztalokon.”
Látni- és tennivaló: „Érdemes túraútvonalat keresni és így nyakunkba venni a vidéket. Mi az alltrails.com-on kerestünk ebéd után is jóleső, könnyű útvonalakat, de egyszerűen találni kifejezetten pub-ból pub-ba vezető javaslatokat is. Az esetek nagy részében valószínűleg valaki legelőjén fog keresztülhaladni az útvonal, ami egészen szokatlan élmény, ugyanis teljesen felügyelet nélkül lehet átzarándokolni az állatok között a dombokat szelve, amire itthon mi még nem láttunk példát. Így az utunkat legtöbb esetben hangos bégetés kísérte.”