Valamilyen oknál fogva a cukros-mázas-töltött fánkvariációk jó ideig idegenek maradtak nálunk. Különös, hogy ugyanezek ma már mégis népszerűek itthon. A lánc egykori tulajdonosa, az ingatlanban utazó Francis Hemingwayt (polgári nevén Szabó Gyulát) állítólag nem annyira a vendéglátás, mint az ingatlanok érdekelték. A cég végül azzal magyarázta a fánkozók bezárását, hogy nem sikerült a magyar ízléshez szabni a terméküket. Valóban, a nagymama foszlós, frissen sült, verhetetlen szalagos fánkján felnőtt nemzedék számára idegen, kevésbé finom és friss, viszont ehhez képest drága volt a Dunkin'. Vajon az ízlés változott, vagy szépt csendben eltűntek a fánkdagasztó nagymamák, és ez befolyásolja idővel az ízlésünket?
A fánkot nem lehet nem szeretni.
Legyen az a fent említett nagymamáé házi baracklekvárral és leheletnyi porcukorszórással, netán a nemrég tárgyalt spanyol/dél-amerikai churros vagy az olasz bomboloni, amelynek éppen a hetekben szenteltek önálló kis üzletet Újlipótvárosban (íme!).
Vagy legyen az egy poros szudáni piacon, ahol a fánkkészítő kisiparos még épp csak bekeverte az újrahasznosított, levágott tetejű műanyag kannába a lisztet, tejport, élesztőt és vizet, már sorban álltak előtte, pedig a hevenyészetten felállított, vaslábú tárcsában, amit szintén reciklált valami traktorról, még el sem kezdte az olajat melegíteni.
De tagadhatatlanul az Egyesült Államok az a hely, ahol a fánk megkerülhetetlen. A Dunkin – és más cégek is – keményen tartják magukat. Olyannyira, hogy a Washington D.C.-ben található Amerikai Történeti Múzeumba is bekerült egy fánkkészítő gép.
És hogy kerül a lyuk a fánk közepébe?
Erre egy rakás magyarázat létezik, a bugyutától a logikusig. Melyik hihetőbb? Hogy egy cowgirl a vadnyugaton szorgalmasan sütögette a fánkokat cowboy kedvesének, aki sajnálta az időt a reggelire, viszont a lyukas fánkot az ujjára húzva már indulhatott is a marhákat legeltetni? Nem túl életszerű.
Vagy az amerikai matróz sztorija áll közelebb a valósághoz? Eszerint 1847-ben bizonyos Hanson Gregory nem tett boldoggá az a fánk, amit az ellátmányban kaptak. Megszívta magát zsiradékkal és tízből kilencszer nyers maradt a közepe. A 16 éves Greg azt javasolta, hogy üssenek egy lyukat a közepébe, hogy egyenletesen átsülhessen.
Az mindenesetre tény, még ha nem is szerepel a történetben cowboy vagy matróz, hogy a fánk a bagellal egy időben kezdett elterjedni Amerikában. A bagelt hosszú rudakra fűzve szállította az utcai mozgóárus. Sokan úgy gondolják, ez lehetett a sorsa a fánkoknak is.
A húszas években a Krispy Kreme nevű cég fánkkésztítő automatát fejlesztett, ami szinte elképzelhetetlen bevételt: évente 25 millió dollárt hozott nekik. A Krispy Kreme azóta is Amerika egyik kommersze kedvence, az eredeti tészta pontos receptjét hétpecsétes titokként őrzi a cég egy széfben.
És akkor most ugrás a bagel sztorira!
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.