Olvassa el cikkünket a témában! Megadjuk a szó(sz)t: Így válasszunk szójaszószt!
Zhuge Liang kegyes csalása: amikor "bao fejek" hullottak
Isteneknek szóló áldozat lehetett a kínai gőzgombóc, amelynek rengeteg fajtája ismert, az eredete pedig igazán izgalmas. Zhuge Liang egy legendás hadvezér volt a 2. században, miután legyőzte a barbár törzseket, hazafelé tartott seregével, de egy viharos folyó az útját állta. A helyiek arra biztatták, hogy emberáldozattal engesztelje ki a haragos folyó istenét, de ő – a korában és a hadi helyzetben megszokott eljárással ellentétben – nem akart ártatlan embereket legyilkolni, főként nem fejeket levágni. Inkább megparancsolta az embereinek, hogy vágjanak le néhány marhát és bárányt, a ledarált húsukat töltsék tésztába, és formázzanak belőle fejeket, gőzöljék fel őket, hogy minél jobban hasonlítsanak az igazi emberfejekhez, majd ezt dobják a folyóba, így tévesztvén meg a folyó istenét.
Jason Leung / Unsplash
Hogy a folyó istene elnézte-e a kegyes csalást, és megelégedett-e a gőzgombóc áldozatokkal, arról nem szól a fáma, de annyi bizonyos, hogy Zhuge Liang serege épp úgy örülhetett, mint az utókor, amely azóta is lelkesen gőzöli és fogyasztja a gombócokat világszerte. És a magyar Bao Box grafikusa sem tévedett nagyot, amikor arcokat látott a gombócokba.
Pooja Chaudhary / Unsplash
És még egy fej: a tiszteletreméltó halfej
A kínaiak rengeteg halat és tenger gyümölcseit esznek. Nemcsak a hal, mint alapanyag, de a tálalás módja is jelentéssel bír. Az óév búcsúztatásakor különösen: a halételt hagyják utoljára, hogy a következő év sikeresen kezdődjék, de olyan szokás is akad, ahol a hal fejéhez és farkához csak az újév első napjában nyúlnak, abban a reményben, hogy így a következő esztendő jól kezdődik és jól is végződik majd. A halfejet az asztalnál úgy helyezik el, hogy a legjobban respektált vagy a legidősebb vendég felé nézzen, ezzel fejezik ki a tiszteletüket iránta. A többiek csak akkor ehetnek a halból, amikor ez a bizonyos személy már megkóstolta. Az a két ember, aki felé a hal feje, illetve farka néz, csak egyszerre ihat – hitük szerint ez szerencsét hoz.
https://www.instagram.com/p/Bl-ZAjEhU6r/?tagged=chinesefish
Nekünk egy tészta – nekik a hosszú élet titka
Ji mein, avagy hosszú élet annak a kínai tésztaételnek a neve, amit minden kínai ünnepi asztalon megtalálunk, legyen szó akár esküvőről, holdújévről, gyermekszületésről. A kínaiak eleve nem vágják rövidre a tésztákat, amiből egyébként
a világ legnagyobb fogyasztóinak számítanak, még az olaszokat is lekörözik,
mert úgy tartják, hogy a hosszú tészta a hosszú életet jelképezi. Ez a típusa általában az ünnepi, tízfogásos menük vége felé kerül az asztalra a pirított rizzsel együtt, és valójában egy nagyon egyszerű ételről van szó, amit wokban készítenek némi pirított gombával, és sok szójaszósszal.
https://www.instagram.com/p/Bg9HQnngjoC/?tagged=yimein
Édes tökéletesség: holdsütemény
Ami nekünk húsvétkor a kalács vagy az olaszoknál karácsonykor a panettone, az a kínai őszközép ünnepen – ami általában szeptember elejére-közepére esik – a holdsütemény (jüeping). Maga az ünnep valóban ősi: eredetileg a Hold istennőjének bemutatott étel- és italáldozatokról szólt.
https://www.instagram.com/p/BnG167Wn1Eh/?tagged=mooncake
A Ming-dinasztia trónra kerülésével vált színes fesztivállá, amely során sárkánytánccal, lampionokkal és családi összejövetelekkel ünnepelték az évszakváltást. A barátok, rokonok ezzel a süteménnyel lepték meg egymást, aminek érdekessége azon túl, hogy hagyományosan kerek formája a tökéletességet, befejezettséget szimbolizálja, hogy
pozitív tartalmú írásjeleket rajzoltak a tetejébe,
a belesütött kacsatojás a teliholdat szimbolizálja, tésztájához pedig többek között adzuki bab- és lótuszmag-pépet használnak.
https://www.instagram.com/p/BZ0YS7JAYzk/?tagged=yueping
Kínai szerencsesüti – Egy kis figyelmesség
Vagy inkább japán? Esetleg amerikai? A szerencsesüti talán a nálunk is legszélesebb körben ismert ázsiai édesség, ami valójában nem is Kínából származik. Sokféle találgatás létezik az eredetét illetően, de sem a feltaláló kiléte, sem a feltalálás helyszíne nem bizonyított. Az egyik történet szerint egy Amerikában dolgozó japán kertész alkotta meg először, aki – miután előbb kitették az állásából, majd az új főnöke újból alkalmazásba vette – hálából sütötte egy kis kekszet, amibe egy „köszönöm” feliratú papírcsíkot is belerejtett.
Szó sincs több ezer éves kínai eredetről: amerikai közvetítéssel jelent meg a második világháború idején,
mert az amerikai katonák minden étkezés után ettek valami édeset is. A mai, olykor meglehetősen lapos bölcseletekkel ellentétben akkoriban bibliai idézetekkel, Konfuciusz, Aesopus vagy éppen Benjamin Franklin gondolataival gazdagították…
pixabay.com