Hirdetés

Október elsején Milánóban lezajlott a The Best Chef Awards díjátadója. Az olyan tekintélyes gasztronómiai hagyományokkal és éttermi kultúrával bíró nemzetek, mint a franciák, spanyolok vagy az olaszok számára nagy valószínűséggel megmosolygtató lehet a mi örömünk egy 96. helyezés felett, de belülről látva és ismerve Magyarország történelmét és gasztronómiai közelmúltját, azt kell, hogy mondjuk: gyönyörű ez a 96-os szám. Különösen, ha végigpillantunk az első 100 helyezett névsorán.

Hirdetés

A lista szédítő, hiszen – sok más versennyel és ranglistával ellentétben – valóban a világ csúcsséfjei viszik a prímet. A The Best Chef Awards egy új szereplő a gasztronómiai ranglisták piacán, 2015-ben bukkant fel. A szavazás speciális módon zajlik: 2 hónapon át a szervezők által felkért gasztronómiai szakemberek szavazhattak a tavalyi első 300 helyezett és további 50 újonnan a listára került séf közül, majd ezt követően egy hónapra megnyitották a szavazást a rajongók számára is. A The Best Chef Awards ígérete szerint 30%-ban befolyásolja a követők, 70%-ban a szakmabeliek a véleménye a végeredményt.

A lista eredményei olyan szempontból érdekesek, hogy sok a friss név közöttük. Olyan személyiségek, akik jó ideje a szakmában vannak, komoly eredményekkel a hátuk mögött, de (még) nem állandó hivatkozási pontok, akár az első helyen végzett Joan Roca, a második René Redzepi vagy ezen a listán a 8. helyet elfoglaló Massimo Bottura. Csak egyetlen példa David Muñoz, a három Michelin-csillagos madridi DiverXO séfje. Az ő étterme például a The World’s 50 Best listán a 96. helyen áll, ezen a versenyen pedig dobogóra került. (Finom koncepcióbeli különbség, hogy az előbbi egy étterem-, az utóbbi pedig séfrangsor.)

Apropó, 96. hely. Aki tehát a The Best Chef Awards listáján a 3. helyezett, maga mögé utasítva élő legendákat – az a másik jelentős világrangsorban, a 96. helyen áll. Ezen a listán pedig a 96. helyen Tiago Sabarigo végzett, a magyar Costes Downtown séfje. Talán éppen ennek a szavazásnak a progresszív és kicsit talán tehetséggondozó mivoltának köszönhető, hogy nem csak az úgymond megszokott körből forognak a nevek. És ne feledjük el a 104. helyettet sem, Mészáros Ádámot, az Onyx konyhafőnökét! Külön megemlítendő (és nem elfelejtendő), hogy világszinten jegyzett séfnagyságokkal főzött együtt a milánói gálán Palágyi Eszter, a legrégebbi magyar Michelin-csillagos étterem, a Costes séfje.

Esszét lehetne írni abból, hogy minden valós és megoldandó problémánkkal együtt micsoda szédületes gyorsasággal kerültünk fel a világ gasztrotérképére, még ha egyelőre csak néhány biztosan kiemelkedő teljesítményt nyújtva is. Az is tény, hogy Tiago Sabarigo (vagy az első csillagunkat szerző Miguel Vieira) nem éppen a magyar gasztroképzésnek és a mi kulináris hagyományainknak köszönhetően arat sikereket. Az ő esetükben ugyan némi portugál “segítséggel”, de mégiscsak magyar éttermekről és összességében a magyar gasztronómia fejlődéséről beszélhetünk.

Hirdetés

A lista eredményei olyan szempontból érdekesek, hogy sok a friss név közöttük. Olyan személyiségek, akik jó ideje a szakmában vannak, komoly eredményekkel a hátuk mögött, de (még) nem állandó hivatkozási pontok, akár az első helyen végzett Joan Roca, a második René Redzepi vagy ezen a listán a 8. helyet elfoglaló Massimo Bottura. Csak egyetlen példa David Muñoz, a három Michelin-csillagos madridi DiverXO séfje. Az ő étterme például a The World’s 50 Best listán a 96. helyen áll, ezen a versenyen pedig dobogóra került. (Finom koncepcióbeli különbség, hogy az előbbi egy étterem-, az utóbbi pedig séfrangsor.)

Apropó, 96. hely. Aki tehát a The Best Chef Awards listáján a 3. helyezett, maga mögé utasítva élő legendákat – az a másik jelentős világrangsorban, a 96. helyen áll. Ezen a listán pedig a 96. helyen Tiago Sabarigo végzett, a magyar Costes Downtown séfje. Talán éppen ennek a szavazásnak a progresszív és kicsit talán tehetséggondozó mivoltának köszönhető, hogy nem csak az úgymond megszokott körből forognak a nevek. És ne feledjük el a 104. helyettet sem, Mészáros Ádámot, az Onyx konyhafőnökét! Külön megemlítendő (és nem elfelejtendő), hogy világszinten jegyzett séfnagyságokkal főzött együtt a milánói gálán Palágyi Eszter, a legrégebbi magyar Michelin-csillagos étterem, a Costes séfje.

Esszét lehetne írni abból, hogy minden valós és megoldandó problémánkkal együtt micsoda szédületes gyorsasággal kerültünk fel a világ gasztrotérképére, még ha egyelőre csak néhány biztosan kiemelkedő teljesítményt nyújtva is. Az is tény, hogy Tiago Sabarigo (vagy az első csillagunkat szerző Miguel Vieira) nem éppen a magyar gasztroképzésnek és a mi kulináris hagyományainknak köszönhetően arat sikereket. Az ő esetükben ugyan némi portugál “segítséggel”, de mégiscsak magyar éttermekről és összességében a magyar gasztronómia fejlődéséről beszélhetünk.

Ezúton gratulálunk Tiago Sabarigónak, Mészáros Ádámnak, Palágyi Eszternek és a teljes konyhai csapatuknak, hogy a Bocuse d’Or versenyzőinkhez hasonlóan, nemzetközileg is a jó hírünket viszik!
Tiago Sabarigo és no. 1: Joan Roca a díjátadón (2018, Milánó)

És azért nézzük csak The Best Chef Awards első 20 helyezettjét. Az első 50 helyezett listája itt elérhető, 50-től felfelé pedig itt!

#1 Joan Roca (Spanyolország)
#2 René Redzepi (Dánia)
#3 David Muñoz (Spanyolország)
#4 Björn Frantzén (Svédország)
#5 Jonnie Boer (Hollandia)
#6 Niko Romito (Olaszország)
#7 Alex Atala (Brazília)
#8 Massimo Bottura (Olaszország)
#9 Yannick Alléno (Franciaország)
#10 Vlagyimir Muhin (Oroszország)
#11 Grant Achatz (USA)
#12 Enrico Crippa (Olaszország)
#13 Alain Passard (Franciaország)
#14 Albert Adría (Spanyolország)
#15 Nick Bril (Hollandia)
#16 Rasmus Kofoed (Dánia)
#17 Massimiliano Alajmo (Olaszország)
#18 Virgilio Martinez (Peru)
#19 Daniel Humm (Svájc)
#20 Peter Goossens (Belgium)

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS